LEPÉNY
LEPÉNY, (lep-ény) fn. tt. lepény-t, tb. ~ěk, harm szr. ~je. Kicsiny legényke 1) Széles ért. laposra kinyújtott v. kiterülő félig lágy, félig szilárd test. Viaszból, sárból, agyagból csinált lepény. Olajtöréskor a sonkoly lepénynyé alakul. Tehén lepény, am. tehén ganaj, mely kereklaposan szétterjed. Hablepény, mely némely tájszólásban ablepény, sőt ablegény is; habosan fölvert és laposan kinyujtott, azután megsütött és kicsi karikákba vagdalva levesben használtatni szokott tészta, (nálunk divatos német névvel: Schöberl). 2) Szorosb ért. tésztából való lapos sütemény, milyen a zsidók kovásztalan lepénye, vagy általán a pogácsa. 3) Legszorosb ért. élesztőstésztából készített, kereklaposra kinyujtott, s turóval vagy valami ízzel, mákkal bekent sütemény. Turós, szilvás, mákos lepény. Elég egy lepény egy sütésből. (Km.). Gúnyosan így nevezik az igen lapos kenyeret, mely keletlenség miatt vagy goromba lisztjénél fogva a lepényhez hasonlóan leapadt. Turós csusza, árpalepény. A latinban kaganum lepényt, lachanum pedig labodát jelent. Mindezekben a la le gyökök rokonok, mint afféle vékony lapos testeket jelentők. A kenyeret jelentő finn läipa nem ide tartozik, mert egy eredetű a latin libo- s libum-ból származott német Laib v. Leib és illir ljeb szókkal, mely némely más szláv nyelvekben: chleb, chleba, chlieb, hlib stb.
