LAKZI
LAKZI, (lak-oz-i) fn. tt. Lakzi-t, tb. ~k. Szoros ért. és népies nyelven, menyekzői lakozás, mely az ország különböző vidékei szerént különkülön sajátságu szertartásokkal, tréfákkal, tánczokkal, játékokkal fűszereztetik. A lakzit a tyukverők, máskép hérészek házalása szokta bezárni. Minthogy itt történik a legpazarabb eszemiszom, innen átv. ért. jelent duskás evést. Bezzeg volt lakzi. Száz temetés sem ér egy lakzit. (Km.). Köznépi tréfás nyelven az ebek párosodását kutyalakzi-nak hivják. Az is kutyalakzi, ha az ebeket valamely csiny miatt megütögetik. E szó, mint alakja mutatja, kicsinyező módositása a lakozó, lakzó részesülőnek.
