LAJHA
LAJHA, (laj-h-a) mn. tt. lajhát. Tunyán járó, kinek tagjai midőn lép, nem állanak feszesen, hanem feje és kezei csak úgy lógnak. Szélesb ért. rest, tunya, lomha. Eredetileg laja, a h mint közbevetett hang jellemzi a mozgásnak szenvedőlegességét, nehézkességét, mint a lomha és tereh szókban is. Gyöke az aláhajlást jelentő laj. Tájdivatosan fölcseréltetik ‘lanyha’ szóval is, kivált származékaiban, pl. lajház, lajhározik. A székelyeknél pedig ‘lajhó’ vagy ‘lanyhó’ Kriza J. szerént lágy, puha ember vagy marha.
