KUSZA
KUSZA, (kusz-a) mn. tt. kuszát. 1) Mondjuk tyukról, melynek farka tollai kihullottak, tehát mintegy elkoszlottak, elkoszpitolódtak: kuszatyúk; a székely koszik am. kopik; tehát sajátlag kusza am. koszó, kosza. A törökben kisza am. rövid. V. ö. KOSZOL, KOSZPITOL. 2) Különféle szálas testekről, nevezetesen kenderről, hajról, szőrről, midőn rendetlenül öszvebonyolódik, göngyölödik, keveredik. Kusza kender, kusza haj, kusza selyem stb. Ebből származik kuszál, kuszma, kuszmál. V. ö. KUSZ.
