KALIBA
KALIBA, (kal-ib-a) fn. tt. kalibát. 1) Jelent kunyhót, gurgyalt, mintegy hamarjában galyabított házikót. A törökben szintén: kaliba. V. ö. KAL gyök. 2) A székelyeknél am. tőr. Kalibába esni, kerülni. (Incze József). 3) Am. galiba, azaz vesződség, szövevényes nyomorúság, bajlakodás. Kalibába ejteni. (Ferenczi János).
