KÖLT, (1)
KÖLT, (1), (köl-t) áth. m. költ-ött, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Legszélesb ért. am. valamit mozgásba, életre hoz. Gyöke a mozgást jelentő köl, azaz kel; a t képző miveltetést jelent, s ennél fogva valamit költeni am. kelővé tenni. Különösen 1) Nyugvó, vagy alvó embert, vagy más állatot mozgásra, kelésre készt, sürget. Felkölteni a heverő munkásokat. Valakit álmából felkölteni. Fel ne költsd a gyermeket, hadd aludjék. A gyalog katonákat dobbal, a lovasokat trombitával költik. 2) Mondjuk általán madarakról, midőn ülés által a tojásban rejlő ivadékot életre hozzák. A tyúk tizenhat csibét, a lúd tizenkét libát költött. A tyúk kikölti a récze tojásait. A kakuk tojásait más madarak költik ki. Szélesb ért. akármily tojást meleg által felfakaszt, s a benne rejlő ivart kifejti. A nap sugarai kiköltik a halak ikráit. Fűtött kemenczében kikölteni a madarak tojásait. 3) Átv. ért. pénzt kiad, tehát mintegy menővé tesz, forgalomba hoz. Naponként néhány forintot, krajczárt költeni. Sok pénzt elkölteni. Valakire bizonyos mennyiséget költeni. Kár a pénzt rá költeni. 4) Átv. ért. és népiesen szólva valami enni inni valót elfogyaszt. Költse el ezt a pohár bort.
„Ha mit urad költ az jámbor vendéggel:
Ne morogj érette, ne sirasd reggel,
Szegény urad ne emészsze méreggel;
Ő kereste, hadd költse békességgel!”
Ne morogj érette, ne sirasd reggel,
Szegény urad ne emészsze méreggel;
Ő kereste, hadd költse békességgel!”
| ,Az asszonyoknak tisztekről’ 1622. (Thaly K. gyüjt.). |
5) Átv. ért. valamely valótlan, hamis hírt bocsát ki. Sok hazugságot költöttek már az emberek. Azt költötték rá, hogy … Innen nemesebb ért. a képzelő tehetség által feltalált, vagy feladott anyagot bizonyos művészeti kellékek szerént kidolgozza, és kötött vagy kötetlen beszédben eléadja. Népdalokat, énekeket, szindarabokat költeni.
