INSÉG
INSÉG, (in-ség) fn. tt. inség-ět, harm. szr. ~e. Gyöke a hiányt, nélkülözést jelentő in, mely megvan az ingyen, incsen (nincsen), inkedik szókban is. Megegyezik vele a héber on, mely nyomort, éhséget jelent. Értelme: szükség, különösen olyan, mely az eleség hiányából ered. Inséget, nagy inséget szenvedni. Végső inségre jutni. Szélesebb ért. nyomorúság, szegénység, nagy csapás.
