HERÉSZ
HERÉSZ, (her-e-ész) fn. tt. herész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Így nevezik a tiszai vidékeken a násznép azon ifjabb tagjait, kik lakodalom után a volt vendégeket zeneszóval és tánczolva bejárják, s magukat megvendégeltetik, valamint magát ezen mulatságot is, mint még a lakodalom folytatását. Innen mondják: herészbe járni; Mátyusföldén: tyúkverőt járni, mivel tyúkot vagy kakast visznek magukkal, melyet karó végére kötnek, s a vőféllel, kinek szemeit bekötik, lenyakaztatják. A herész nevezet átv. ért. vagy a hereméhtől kölcsönöztetett, mivel a herészek, mint a hereméh kasról kasra, úgy ők házról házra járnak vendégeskedni; vagy ami hihetőbb, egyszerüen a here v. herő szótól származott, s ekkor férjesűlést vagy házasodást; innen továbbá lakodalmat és lakodalmas népet jelent. Szabó Dávid hérész-nek írja. Szathmárban Mándy Péter szerént: hőrész. V. ö. HÉRICZ.
