HALL
HALL, (han-l v. han-ol). Eredetére nézve úgy látszik, a hang szóval közös gyökkel bír; t. i. ennek is tiszta gyöke han, ebből ol képzővel lett han-ol, öszvevonva hanl, s könnyebb kiejtés kedveért az n rokon szervü l betühangra változva: hall. Így képződtek a nagyoll = nagyon-ol, nagyon-l, nagy-oll), sokall = sokan-ol, sokan-l, sokall, kevesell kevesen-el, kevesen-l, kevesell. Különben is nem példa nélküli, hogy az n betü l-lel cseréltetik fel, mint: Nándor Lándor; gyanánt gyalánt; danol dalol; régies nám, ma: lám stb. Ezen hasonlat szerént lett a dan gyökből dan-ol, dan-l, dall, a van-ból van-ol, van-l, vall. A régi halotti beszédben is hadlava úgy látszik hanlava, azaz hanlá (= hallá) helyett áll. Épen így hasonúlt n előtt is a gy d-vé és n-né, a régieknél hagynak, majd hadnak, majd hannak szóban, (például az utóbbi a Carthausi névtelen Legendájiban. Sz. István-társulat kiadása 59, 73. lap.); sőt mai napság is divatosak: vagynak és vadnak (Erdélyben) és vannak. Minden kétséget eloszlat a ‘hadlani’ alakkal tökéletesen egyező: vadlani, e helyett: vallani (= vanlani, mint e czikkünk szerént: hanlani), pl. a Carthausi névtelen legendáiban (mint föntebb) 109. lapon olvassuk: „De mikoron hazugságának bínét (bűnét) megvadlotta vóna” stb. ‘Vadlani’ több régi nyelvemlékben is eléfordúl ‘vallani’ helyett. Ennél keresettebb azon elemzés, mely szerént hall am. hal módjára nem szól (fülel). Áth. m. hall-ott, htn. ~ani. Értelmére nézve am. a fülébe ütődött hangot felfogja, s érezi. Nagyot hallani, am. csak erős nagy hangnak behatását érzeni, azaz süketnek lenni. Nehezen hallani. Jól, tisztán hallani. Hallani a szót, beszédet, ágyudurrogást, puskalövést, vizek zugását. Jót, roszat, keveset, sokat hallani valakiről. Azt hallottam felőle, semmi se lesz belőle. (Km.). Mit hallok? Sokat láss, hallj, keveset szólj. (Km.). Kihallani a szobai lármát az utczára. Behallani a kocsizörgést a szobába. Felhallani a szót a toronyba. Lehallani a toronyőr kiáltását. Olyat kiált, hogy a harmadik házba is elhallani. Meghallották, amit sugdostatok. Félre hallottad szavaimat, azaz hibásan, rosz értelemben. Hallottad-e azt valaha?! Még ennél különben sem hallottam. Úgy hallom vagy hallottam, hogy stb. Ha jól hallottam, azt modtad, hogy stb. Soha sem hallottam biz én. Hallottam is, nem is, mi közöd hozzá. V. ö. HALLIK.
