GATYA
GATYA, (gaty-a) fn. tt. gatyát. Csipőkön megkötött, s a lábakra lefolyó két száru alsó férfiruha vászonból vagy gyolcsból. Keleties szabásu és tulajdon magyar viselet. Hosszu vagy rövid, kurta; bő vagy szűk gatya. Bojtos gatya. Rajta volt az aranyrojtos gatyája. (Angyal B. nót). Egy gatyában járni, am. nadrág nélkül. Még a gatyáját is beinná, ha lehetne. Nem jól foly ott a dolog, hol asszony viseli a gatyát. (Km.) Nem félti német a gatyáját, (km), mert nincsen. Jól felkösse gatyáját, aki vele kiköt. (Km.). Átv. ért. némely madarak, pl, galambok lábszárain levő tollak.
Rokonok vele a szanszkrit cshad [fed, takar], kut, kud (fed, tartalmaz), franczia cotte, angol coat, német Kutte, Kittel, szláv gatye, katye, finn kaatio (Fábián), hellen χιτων, magyar köt, melytől köcze, keczele szók is származnak stb.
