GÁT
GÁT, (önálló gyök, rokon vele a szanszkrit cshad [fedez, óv], izland gadda [megerősít], német Gatter stb. V. ö. GÁTOR); fn. tt. gát-ot v. ~at. 1) Töltés, felhányt és megtömött földből vagy kőből, vagy földdel vegyes rőzséből, nádból, ganéjból stb. készített akadály a víz rohanása, kiterjedése, áradása ellen. Gátot húzni a folyó mentében. Gáttal öszveszorítani vagy malomra hajtani a vizet. Gáttal elállítani a kifolyást. V. ö. ESZTERÓ. 2) Kerítés tüskéből, rőzséből, nádból, ganéjból stb. a kertek, szőlők körül, hogy a bitang barmok kárt ne tegyenek bennök. Megszorult, mint eb a gát között. (Km.). 3) Átv. ért. akadály, hátráltatás, nehézség. Gátot vetni valakinek terve végrehajtásában. Ember kell a gátra. (Km.). Ember ő a gáton. 4) A boncztanban am. a végbél és szeméremtest közötti rész. (Perineum). A zsíros borsó elcsapta a gátot. (Km.).
Származékai: gátol, gátor, gátos, gáloz stb.
