FORDÚL
FORDÚL, FORDUL, (for-d-úl) önh. m. fordúl-t. 1) Bizonyos pont vagy tengely körül mozdúl, megmozdúl; egyik oldalról, lapról másikra hajlik, tér által. Fordúl a kerék, ha víz hajtja, vagy ló húzza. Fordúl a hordó, ha gördítik.
„A malom kereke annyit nem fordúl,
Hányszor az én rózsám engem megcsókol.”
Hányszor az én rózsám engem megcsókol.”
Népd.
2) Változik, új helyzetet, irányt vesz. Fordúl az idő, fordúl a szél, fordúl a koczka, szerencse. Jóra, roszra fordúl. 3) Megesik, megtörténik. Úgy fordúl, magam is eljövök. 4) Rövid járást, kerülést tesz. Csak egyet fordulok, s legott itt leszek. Csak a közel utczába fordulok. 5) Nyereség, haszon gyanánt jő valami. Tíz forintom fordult belőle. Öszvetételei: aláfordúl, befordúl, elfordúl, eléfordúl, felfordúl, felűlfordúl, kifordúl, lefordúl, megfordúl, nekifordúl, ráfordúl, visszafordúl. Ezeket V. ö. illető helyeiken.
