FONÁS
FONÁS, (fon-ás) fn. tt. fonás-t, tb. ~ok. 1) Általán cselekvés, midőn valaki fon. Fonás közben énekelni, mesélni, elalunni.
„Jaj anyám, a fonás,
Nehéz a várakozás.”
Nehéz a várakozás.”
Népd.
Különösen, am. valamit tekervényesen öszve-vissza hajtogat, egymásba fűz. Sövényfonás, ostorfonás, suprikafonás. 2) A gombkötőknél különös sinórnem. 4) Kötés, fentő, füzér. Fonás hajma, dohány.
