FES
FES, hangutánzó elvont gyök, melyből fesl-ik, fest stb. származnak. Jelent szakadást, vagy szakadozás által eszközlött vonalt, vonást, szálat, réteget. Így festő a Müncheni codexben fesető. Rokon értelmüek vele még a magyar fej (fejlik szóban), fosz (foszlik szóban), továbbá a latin fissio, fissura, fossa, hellen ϕαξω, αϕιδη, német beiszen, Bisz, szanszkrit bhid (metszeni), török filiszlemek, finn pääsen stb.
