EGYIK
EGYIK, (egy-ik) mn. tt. egyik-ět. Élünk vele, midőn többek közől egyet különösen kimutatunk. Egyik eb, másik kutya. (Km). A sok közől ez egyiket ismerem. Egyik sem szól. Egyik kéz a másikat mossa. (Km.). Egyik pap (vagy nap) a másiknak tanitványa. (Km.). Egyik olyan, minta másik. Egyik másik csak tesz valamit. Az egybirtokú személyragok hozzájárultával, ‘közől’ névutó kihagyása eszközöltethetik. Ő a választottak egyike, körülírva: ő a választottak közől egyik. Egyikével az utasoknak találkoztam, körülirással: egyikkel az utasok közől találkoztam. A birák egyikét megvesztegették, körülirással: a birák közől az egyiket megvesztegették. Az egyes számban csak a harmadik személyragot veszi fel, de a többesben mind a hármat: egyikünk, azaz, egyik közőlünk, egyiktek, v. egyiketek, (Molnár Albertnél: egyitek, mi ma sem szokatlan) egyikök, némely szójárásban: egyikőjök. Régi magyar iratokban eléfordul személyrag nélkül is, pl. azoknak sem egyikhez (a mostani divat szerént sem egyikéhez); felmenvén a hajó egyikbe; mikor volna a városok egyikben; és igy lött a napok egyikben; e két fiamnak egyik üljön te jog felőled. Tatrosi cod. Asszonyembereknek egyik. Döbrentei cod. De ezek mai időben az általánosan uralkodó szokás ellen vannak s az ekként irónak vagy beszélőnek hibákul rovatnának; a régiségben is latinosságoknak látszanak.
