BUKIK
BUKIK, (buk-ik) k. m. buk-tam, ~tál, ~ott. 1) Általán, testével hirtelen alámerül lehajlik, leereszkedik. Bukik a buvár, midőn a víz alá buvik. Bukik a laptaütést kerülni akaró játszó. Bukik a lesben álló vadász, ha közelít a vad. Bukik az alacson ajtón vagy korláton bemenő. Előre, hátra, hanyatt bukni. 2) Magasról alá esik. Hajóról vízbe, lóról sárba, árokba bukni. Igekötőkkel: Alábukni. Belebukni valamibe. Elbukni. Fölbukni. Kibukni. Megbukni. 3) Játékban, kereskedésben forgó vagyonát elveszti. Aki bukott, tegyen. (Játékban). Kétszer bukott ezen kalmár. Másokról is mondatik, ha adósságai vagyonát felülhaladják. Rokonságait illetőleg l. BÓK.
