BIMBÓ
BIMBÓ, (bimb-ó vagy bim-bó) fn. tt. bimbó-t. Harmadik birtokragu személyben: bimbója vagy bimbaja, bimbójok vagy bimbajok. Csomó vagy gombalakú fakadás a növényeken, mely a virágok vagy levelek csiráit rejti magában, s melyből azok kifejlődnek. Virág- vagy gyümölcsbimbó vagy termőbimbó, levélbimbó, szőlőbimbó, fabimbó, rózsabimbó. Kisded bimbóból ered a fontos körte. Km. Teljes, fakadó bimbó. Lecsípni a fák bimbaját. Átv. ért. csecsbimbó, a csecsnek bimbóhoz hasonló gombja. Költői képes kifejezéssel e néven szólítja a szerető kedvesét. „Hejh galambom, szőke bimbóm, mit nevetsz?“ Vörösmarty (Fóti dal). A béres legények kedvesb ökrök elnevezésére használják. Haj bimbó! Csáli bimbó!
Gyöke bim a gömbölyü tömört jelentő bom, bon, bun kicsinyítő változata. Baranyában: bombék. Rokona bingyó és a pálmaágak szőrös bimbaját jelentő pimpó. Figyelmet érdemel, hogy az olasz nyelvben bimbo és bimba kis gyermeket (mintegy bimbóban levő embert) jelent. Egyébiránt V. ö. RÜGY.
