BÖRTÖN
BÖRTÖN, fn. tt. börtön-t, tb. ~ök. Tömlöcz, fogház, fogság. Börtönbe vetni, zárni valakit. Sötét, mély börtön. Vármegye börtöne. Börtönből kimenekülni, elszökni. Föltörni a börtön ajtaját. Átvitt értelemben:
„Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.“
Ha a rónák végtelenjét látom.“
| Petőfi. |
Az újabb büntető törvény szerint különbözik a börtön a fogságtól; ez vétségek és kihágásokért szabatik, amaz bűntettekért, minélfogva az azokba zárt bünhönczökkel bánás módja is különböző.
Eredetére nézve egyezni látszik az alhangú borító szóval. Rokonnak látszik a mélységet jelentő hellén βαραϑρον, valamint a magyar barlang és baradla is. Molnár A. szerint börtön = praeco, stentor, carnifex, azaz, hirdető, ki-kiáltó, hóhér. Érsekújvárott még ma is a városi tömlöcztartó egyszersmind dobszó mellett szokta a községet illető hirdetményeket kikiáltani. Ebből azt is gyaníthatni, hogy börtön eredetileg avagy egy másik értelemben kikiáltót (stentor) jelentett, s elemezve annyit tenne, mint bördő, bordó, s mennyiben ugyanazon személy egyszersmind poroszlói, illetőleg hóhéri minőségben is működött, s az elitélt bűnösöket ennek fegyelmezése és fenyítéke alá bízták, innen átv. ért. a fegyenczházi helyiség jelentésére is használtatott.
