ANGYAL
ANGYAL, fn. tt. angyal-t, tb. ~ok. Régiesen: angyel. „Angyeloknak kivánsága“ Sz. Bernát hymnusában. Hellenül αγγελος am. követ, küldött, honnan a latin angelus, német Engel, olasz angelo, szláv angyel, stb. 1) Bibliai ért. Isten követe, küldötte. Így neveztetnek az ó szövetségi próféták, papok, irástudók. 2) Szorosb ért. azon magasabb rendű szellemek, kik a kereztény hittan szerint Isten akaratát végrehajtják, s az emberek fölött őrködnek; különösen, kik eredeti jóságukban megmaradtak, miért jó angyaloknak neveztetnek, különböztetésül az elpártolt, s megbukott szellemektől (ördögöktől). Isten angyala. Úr angyala. Világosság angyala. Halál, mélység, sötétség angyala. Őrangyal. Köz életben a nyájaskodók nyelvén, jelent kedvest, szerelmünk tárgyát. Angyalom, édes kedves angyalom. Jelent ártatlan, tiszta erkölcsűt, szelidet. Olyan mint az angyal. Az ily kifejezések: az angyalát! a réz angyalát! aki angyala van, nem egyebek, mint szépített, elburkolt káromkodások, miért se nemesebb társalgási beszédben, se irodalmi nyelvben helyök nincsen.
