AJAZ
AJAZ, (aj-az); áth. m. ajaz-tam, ~tál, ~ott, v. ajzottam, ajzottál, ajzott, par. ajazz, htn. ~ni v. ajzani. 1) A ló szájába, vagyis ajkai közé zabolát tesz. Paripáját nyergeli, ajazza. 2) A nyilat ajánál fogva az íjra alkalmazza. „A vadász ül hosszu méla lesben, vár felajzott nyilra gyors vadat.“ Vörösm. 3) Asztalos munkában a deszkát bevési, hogy rovatékába, mintegy ajakai közé a másikat beereszsze. Hasonló érteménye van az ácsoknál, midőn egyik gerenda élét a másik rovatékába eresztik. V. ö. AJ.
