ÜVEG
ÜVEG, fn. tt. üveg-ět, harm. szr. ~e. Fényes, átlátszó, szilárd, kemény, többé kevésbé törékeny test, melyet hamuzsirral, égetett mészszel vegyített, s tűzben folyóvá tett kovaföldből stb. alakítanak. V. ö. ÜVEGANYAG. Üveget csinální. Üveget fujni, köszörülni, festeni. Fehér kékes szinü üveg. Törik mint az üveg. (Km.). Üvegből csinált palaczkok, poharak, tálak, tálczák. Üveget metszeni az ablakba. Üveget tükörré alakítani. Átv. ért. üveganyagból csinált edények. Eczetes üveg, boros üveg, tintás üveg. Továbbá eszközök: nagyító, kicsinyitő üveg, kotyogós üveg, szemüveg, köppölyüveg, buritóüveg stb. Üvegen át nyalat mézet, oly adománynyal, jóval kecsegtet, melyhez hozzá jutni, melyet élvezni nem lehet. Melléknévül tekintve jelent üvegből valót, üvegből csináltat, s közösebb irói szokás szerint az illető főnévvel öszvetett szót alkot: üvegajtó, üvegablak, üvegház, üvegedények, üveggomb stb. mint rendesen az anyagból készült eszközök nevei. Azonban néha az ily összetételben főnévként szerepel, pl. üvegkefe, üvegfestés, üveghuta stb. Tájkiejtéssel: öveg, túl a Dunán némely vidékeken öszszehúzva: őg, s a székelyeknél: éveg.
„Csillag az abrosza, éveg az ablaka,
Éveg ablak alatt egy édes almafa.“
Éveg ablak alatt egy édes almafa.“
„Hoztam egy éveg bort, hogy igyál belőlle.
Szomoru a szüved, majt megvidul tőlle.“
Szomoru a szüved, majt megvidul tőlle.“
| Székely népdalok. |
Eléjön Mikes Kelemennél is.
Rokonítható a mongol üngge szóval, mely am. szín (couleur); honnan ünggetü v. ünggetei am. színes, ünggele-kű színel-ni, fényesít-ni (donner une couleur, polir, rendre luisant stb.) Lugossy József az ,ég’ igével hozza viszonyba. (Magyar Nyelvészet. II. R. 145. 1.)
