ÁMÍT
ÁMÍT, (ám-ít vagy ám-é-t) áth. m. ámít-ott, par. ~s, htn. ~ni vagy ~ani. Valóság szine alatt, álokoskodással, ravaszsággal csalódásba ejt, vakon elhitet valakit, áldolgot igaz gyanánt oly meglepőleg ad elő, hogy a ráhallgató itélőtehetsége egészen elfogul. Igéretekkel, szép szóval ámítani valakit. A tapasztalatlan könnyenhivőt holmi hazugságokkal ámítani.
