Συσσιτια
Συσσιτια, a (húsz évesnél idősebb) férfiak közös étkezése a dóroknál, régi nevén ανδρεια, a spartaiaknál ϕειδιτια (etymonját lásd Plut. Lcurg. 12. Ahrens és mások szerint «ülést» jelent). A közös étkezés, mint a Homerus-féle eposok is mutatják, kezdetben általános volt a görögöknél. Későbbi időkben azonban csak a társadalmi és gazdasági átalakulásoktól hosszú ideig elzárt dór államokban, Spartában és Cretában található. Spartában a ϕειδιτια-ban való részvétel a polgári jog feltétele volt (ορος της πολιτειας ο πατριος) s Aristoteles idejében már nagyon megfogyott a teljes jogú spartai polgárok (ομοιοι) száma, mert a résztvevőknek a magukéból kellett beszolgáltatniok az étkezéshez szükséges terményeket és pénzt, Plutarchus szerint havonkint 1 aeginai (= 1 1/2 attikai) medimnus (= 73–74 liter árpalisztet, 8 chus (= 11–12 att. chus, = 36–37 liter) bort, 5 mina (= 3 kgr.) sajtot, 2 1/2 mina (1 1/2 kgr.) fügét, s pénzben 10 aeginai obulust, azaz mintegy 2 koronát és 16 fillért εις οψωνιαν, valószínűleg a leveshez való sertések beszerzésére. Ezenkívül a házi áldozatokból és a vadászati zsákmányból is rész (επαικλα) illette a közös étkezéseket, Cretában, hol vagyonközösség uralkodott, a σ. költségeit is az állam fedezte (απο κοινου, Strab. 10, 4, 16–20) a rabszolgák fejadójából s a föld és baromtenyésztés tizedéből (itt a σ.-nak εταιρια volt a neve). A spartai ϕειδιτια-kat valószínűleg az Amyclae felé vezető hyacinthusi úton felállított sátrakban tartották. Innen egy-egy sátortársaság neve: συσχηνοι. Egy társaság rendszerint tizenöt tagból állott, s új tag felvételéhez a tagok egyhangú beleegyezése volt szükséges. Az intézmény czélja kettős volt. Egyrészt az, hogy a tagok a tábori élet szokásait a mindennapi életben is megtartsák, mert a társaság tagjai (ha önálló tactikus egységet nem alkottak is) háború esetén is együtt maradtak. Másrészt az, hogy a polgárok mennél jobban hozzászokjanak a társadalmi egyenlőséghez, s ahhoz a felfogáshoz, hogy egész életük a közösség szolgálatában áll. Plut. Lyc. 25. Az ételek egyszerűek, de táplálók voltak, különösen a spartai főétel, a híres fekete leves (ο μελας ζωμος, βαϕα. η καλουμενη αιματια). A σ.-tól különböző intézmény volt az ú. n. χοπις, áldozati lakoma, melyet különös alkalmakkor egyesek adtak. – Irodalom: Busolt, Griech. Gesch. 1, 452 skk. E. Meyer, Gesch. des Alt. 2, 320 skk. s az államrégiségi kézikönyvek illető fejezetein kívül Bielschofsky, De Spartanorum syssitiis, Breslau, 1869. GY. GY.
