Provincia
Provincia, l. A korlátlan imperium, melylyel a római király rendelkezett, elvben megillette a consulokat és praetorokat is, de a gyakorlatban mégis meg kellett állapítani mindegyik részére a hatáskört, a melynek neve provincia volt (pld. provincia urbana és provincia peregrina). – 2. Hasonlókép korlátolni kellett területileg annak a hatalmát is, kit valamely tengerentúli helytartósággal megbíztak. Innen aztán concret értelemben provincia volt a neve minden oly Italián túl fekvő meghódított országnak, melyet Romából egy imperiumra jogosított tisztviselő által kormányoztak. A provincialis föld még abban is különbözött Italiától, hogy adóköteles volt, mert mint praedium populi Romani csak az alattvalók hasznonélvezetében lehetett. A provinciák berendezése nem történt ugyanazon kaptafa szerint. A köztársaság korában a győztes hadvezér a senatus kiküldött 10 tagú bizottságával egyetértve állapította meg az alaotörvényt (lex provinciae), mely a tartomány viszonyait (a közigazgatási kerületek beosztását, a városok közjogi állását) rendezte. Az első két római tartomány, Sicilia és Sardinia kormányzására 227 óta két külön praetort választottak Romában. Hosszú ideig a praetorok voltak a helytartók, míg Sulla akkép nem intézkedett, hogy a praetorok hivatalos évüket Romában tartoznak tölteni s csak azután mehettek pro praetore czímmel a tartományokba. Minden helytartó a teljes imperium birtokában volt (hadvezéri és bírói joggal), de 122 óta az oly tartományokat, hol háború folyt s így katonaságra volt szükség, csak consulok kaphatták pro consule czimmel. Ez a különbség a consularis és praetori tartományok között még azután is fennállott, miután az előkelőbb pro consule czím kiszorította a pro praetore czímet, úgy hogy a köztársaság végén a proconsul egyértelmű volt a helytartóval. Kezdetben a senatus esetről-esetre állapította meg, hogy mely tartomány legyen consularis s melyik praetori. Később ez feleslegessé vált, a midőn egyszer s mindenkorra kimondták, hogy csak Asia és Africa consularis tarotmányok. Dio 53, 14. Hogy a volt consulok, illetve volt praetorok közül ki melyik tartományba megy, azt a sors döntötte el. A proconsulnak minden tartományban több legatus (rendesen három) és a quaestor segédkezett s ezek egyike helyettesítette is távollétében. A quaestor kezelte a pénztárt, de az adókat a censorok bérbe adták; mindazonáltal találtak a helytartók módot a meggazdagodásra. Zsarolásaik ellen az alattvalókat a lex repetundarum lett volna hivatva megvédeni. Kr. e. 27-ben Augustus és a senatus egymás között felosztották a tartományokat; Augustus azokat választotta magának, melyekben akármely okból hadseregre volt szükség, miáltal az egész haderő feltétlen ura lett. Ezen császári tartományok kormányzása is fentartatott ugyan a senatori rend számára, de a császár kezében összpontosulván minden hatalom provinciái fölött, ő mellette mint proconsul mellett a helytartók csak pro praetore lehettek. Tulajdonképen császári megbizottak (legati Augusti, legati Caesaris pro praetore consulari potestate) voltak, kiket a császár nevezett ki, s addig maradtak a tartomány élén, míg a császárnak tetszett. A pénzügyhöz, az adók behajtásához nem volt semmi közük, azzal a császár külön lovagrendű procuratorokat bízott meg, kik mellesleg informálni tartoztak a császárt a helytartók magaviseletéről, hogy az alattvalók kiszipolyozására ne legyen semmi ürügy, a helytartók évi fizetést húztak. Általában a császárok komolyan törődtek a tartomány jólétével. Azokban a tartományokban, hol egy legio volt, praetori rangú helytartókat találunk, míg a consularis helytartók provinciáiban egynél több legio tartózkodott. A kivetett adók elosztása, behajtása és beszolgáltatása a községek dolga volt. A törvénykezés érdekében a községek kerületeket (conventus) alkottak s a helytartó minden egyes kerület székhelyén tartozott megjelenni, hogy igazságot szolgáltasson. A községek kiküldötteiből (legati) évenként egyszer összelő tartományi gyülésnek (concilium, commune) joga volt panaszt emelni a császárnál a helytartó ellen. Főkép azonban a császári cultus képezte az összejövetel czélját. Egészen kivételes volt Aegyptus helyzete, azt Augustus mint magánvagyonát lovagrendű praefectussal igazgatta. Hasonlókép lovagrendű procurator állott egyideig Noricum élén. A 3. század közepétől a helytartóság megszünik a senatori rend kiváltsága lenni s egyidejüleg elválasztották a katonai hatalmat a polgáritól, amazt kapta a dux, emezt a praeses. A tómai tartományok jegyzéke:
I. Császári provinciák (élükön legatus Augusti pro praetore).
1. Aquitania (Kr. u. 17), praetori,
2. Arabia (Kr. u. 106).
3. Armenia (Kr. u. 114).
4. Belgica (Kr. u. 17), pratori.
5. Britannia (Kr. u. 44) consularis.
6. Cappadocia (Kr. u. 17), Trajanus óta consularis.
7. Cilicia (Kr. e. 102), Kr. előtt 22–Kr. u. 117-ig senatusi.
8. Dacia (Kr. u. 107), 168 óta consularis.
9. Dalmatia (eredetileg Illyricum Kr. e. 167), Kr. e. 11-ig senatusi. Consularis.
10. Galatia (Kr. e. 25), praetori.
11–12. Germania inferior és superior (Kr. u. 17), mindkettő consularis.
13. Hispania inferior s. Tarraconensis (Kr. e. 197), consularis.
14. Judaea (Kr. u. 66), praetori.
15. Gallia Lugdunensis (Kr. u. 17), praetori.
16. Lusitania (Kr. e. 27), praetori.
17. Lycia és Pamphylia (Kr. u. 74).
18–19. Moesia (Kr. e. 9), később M. inferior és superior, mindkettő consularis.
20. Noricum (Kr. e. 16), Marcusig (Kr. u. 161–180) procuratori.
21. Numidia (Kr. u. 37. elválasztatott Africától), consularis.
22–23. Pannonia (Kr. u. 10), consularis. Trajanus (98–117) óta P. superior consularis és P. inferior, Septimius Severusig (193–211) praetori.
24. Raetia (Kr. e. 15). Marciusig (Kr. u. 161–180) procuratori.
25. Syria (Kr. e. 23–13), consularis.
26. Thracia (46 Kr. u.) Trajanusig (98–117) procuratori. Praetori.
II. Senatusi provinciák (proconsulokkal).
27. Achaia (Kr. e. 146). Kr. u. 15–44 Macedoniával egyesítve császári.
28. Africa (Kr. e. 146), consularis rangú helytartóval.
29. Asia (Kr. e. 129).
30. Baetica s. Hispania ulterior (Kr. e. 197).
31. Creta et Cyrenaica (Kr. e. 67).
32. Cyprus (Kr. e. 57) Kr. e. 22-ig császári.
33. Macedonia (Kr. e. 146). Kr. után 15–44. Achaliával egyesítve császári.
34. Gallia Narbonensis (Kr. e. 121). Kr. előtt 22-ig császári.
35. Pontus és Bithynia (Kr. e. 74–63). Hadrianus óta császári.
36. Sardinia és Corsica (Kr. e. 231). Commodus (180–192) óta császári.
37. Sicilia (Kr. e. 241).
Marquardt, Römische Staatsverwaltung 1 (2. kiadás, 1881), 242–557. l. Schiller. Die römischen Alterthümer (Müller, Handbuch der klassischen Altertumswissenschaft, 4, 2. 2-ik kiadás, 1893) 63–67. lap. 168–193. l. K. BÁ.
