Probus.
Probus. – 1. M. Valerius Probus, Dberytusból (ma Beiruth) Phoeniciában Nero császár idejében. Kezdetben katona volt, majd grammatikai tanulmányokra adta magát s az alexandriaiak critikai módszerét követve kiadta Lucretiust, Vergiliust, Horatiust, Terentiust és Persiust. Suetonius szerint (de gramm. 24) keveset, aprólékos kérdésekkel foglalkozókat írt; de non mediocrem silvam observatinoum sermonis antiqui reliquit. Ezzel szemben Gellius (15, 30, 5) multos admodum commentationum libros említ. Kétségtelenül tőle van s egy nagyobb műnek (de notis) része az az értékes mű, a mely a jogi rövidítésekről szól, s a melyet Mommsen adott ki (a Keil-féle gramm. Lat. 4. köt. 271 skk.) és Huschke (iurispr. antejust. p. 129 skk.). neve alatt még más művek is vannak (Keil gramm. L. 4), a melyek valódisága kétes. Steup (1871) véleménye három Probusról tarthatatlan. Más P. grammatikus mint ezt az ókor nem ismer. Nagy hírneve okozta, hogy később a műveiben szétszórt gazdag anyagból egy grammatikai kézikönyvet (ars) szerkesztettek, a mely majd rövidebb majd terjedelmesebb kidolgozásban más grammatikusok toldalékaival vagy pedig rövidítve sokáig kedvelt iskolai könyv volt. Keil H. gramm. Lat. 1. k. 52–54. l. és 4. k. 18–31. l. – 2. M. Aurelius Probus, Sirmiumban alacsony sorsban született, Valerianus, Claudius és Aurelianus császárok hadjárataiban magát kitűntette, végre 276-ban Kr. u. a császári trónra jutott a katonák által, a kik Florianus császárt megölték. Már Tacitus gondolt arra, hogy őt trónra emelje. A senatust azzal nyerte meg, hogy nemcsak megerősítette, hanem nagyobb hatáskört is adott neki, mi által a katonaság elhatalmasodott uralmát üdvösen ellensúlyozta. Majd a minden oldalról megtámadott birodalom határait biztosította, legyőzvén az alemannusokat, gótokat, vandalokat és sarmatákat, azonkívül a határok védelmére erődítéseket emelt, leverte a rabló isauriaiakat és Thraciába betelepített százezer bastarnát mint gyarmatost. Uralkodása alatt több ellencsászárt győztek le, például Proculus és Bonosust, többnyire közreműködése nélkül. A mikor azonban a sok háború után a sereget szigorú fegyelemhez akarta szoktatni, és békében is az állam érdekében vízlecsapolásokra, hidak- és templomok építésére, szőllőmívelésre felhasználni, a katonák fellázadtak és megölték Sirmium közelében 282 october havában. A legderekabb és legigazságosabb római császárok közé tartozik s joggal tartják a római birodalom helyreállítójának hosszas belső háborúk után. Magyarország területén ő honosította meg a szőlőművelést, l. Alma mons. A Sirmium vidéki mocsarak lecsapolására csatornákat ásatott katonáival. Vop. Probus. Zosim. 1, 64 skk. Eutr. 9, 17. Zonar. 12, 20. Értekezések Atorftól (1866) és Böhmtől (1867). SZ. J.
