Marathon
Marathon, Μαραϑων, Attica keleti partja közelében fekvő helység, a tengerparttól 3 km. széles és mintegy 10 km. hosszú síkság választja el, mely északi részében most is, mint az ó korban, mocsaras. A mai Marathona falu az ott talált föliratok tanúsága szerint a régi M. helyén épült. M. hazája volt a Kr. u. 2-ik századbeli rhetornak Herodes Atticusnak (l. Atticus), ki nevét athenaei és olympiai nagyszerű építkezéseivel tette emlékezetessé. Hirét M. annak a fényes győzelemnek köszöni, melyet az athenaeiek Miltiades vezérlete alatt a perzsákon arattak 490 aug. 11-én. Datis és Artaphernes a perzsa hajóhaddal az athenaei Hippias tanácsára a Cynosura (ma Kap Sztomi) félszigettől védett marathoni öbölben kötöttek ki és seregük, mely a legalacsonyabb, de azért még úgy is túlzottnak tetsző becslés szerint 100,000 gyalogosból és 10,000 lovasból állott, a szomszédos marathoni síkon ütött tábort, valószínűleg közel a tenger partjához, Délre a mocsártól, mely a síkság északi részét borítja. Az athenaeiek serege 9000 emberből állott, kikhez még az utolsó pillanatban 1000 plataeaei csatlakozott. A spartaiak, kiktől gyorsfutóval kértek segítséget, igértek ugyan csapatokat, de ezek régi spartai szokás szerint nem indulhattak el holdtölte előtt s így elkésve két nappal a csata után érkeztek M.-ba. A görög sereg már néhány nappal a csata előtt Heracles szent kerületében tartózkodott, mely kerület, mint azt a megmaradt fal-romok mutatják, a mai Vranától Északra, a Kotroni hegy mögött levő Avlona nevű völgyben terült el. Ez a körülmény, valamint az athenaeiek sírhalmának fekvése valószínűvé teszik, hogy a görög sereg a vranai völgyben, az Argalaki és Kotroni nevű hegyek között foglalt állást, és miután Miltiades társainak habozásán győzedelmeskedett, onnan intézték gyorslépésben támadásukat Kelet felé, a part közelében, körülbelül a mai sírdomb közelében fölvonuló perzsák ellen. A görögök harczsora az ellenséges hadi állás kiterjedtsége miatt aránytalanul hosszúra nyult és közepén volt leggyöngébb. A szárnyakon (a keletin a plataeaebeliekkel) csakugyan győztek, de harczsoruk közepét áttörték a perzsák, mígnem az oldalt előrenyomuló szárnyak egymásfelé bekanyarodván, egyesültek és a középen is legyőzték a barbárok ellenállását. A perzsákat a síkságból részint a mocsárba, részint a tenger partjához szorították, azok aztán hajóikon (7 hajó elvesztése után) elmenekültek. A perzsák vagy 7000, az athenaebeliek 192 harczost veszítettek a csatában. Hdt. 6, 102–120. Nep. Milt. 3–5. Justin 2, 9. – A marathoni síkság déli részében, Vranától Keletre 3 km.-nyi távolságban, 700 lépésnyire a tengertől, egyetlen (kb. 9 m. magas és 50 m. átmérőjű) kúpalakú halom emelkedik. Ezt a σωρος-nak nevezett dombot tartották az elesett 192 athenaei hős közös sírjának, melyről Pausanias tesz említést. A σωρος a csata színhelyének megállapításánál döntő fontosságú. Azonban úgy a mult század elején végzett, valamint Schliemannak 1884-iki ásatásai teljesen eredménytelenek maradtak, mert a kutatók nem hatoltak le a kellő mélységre. A marathoni sík ugyanis a századok folyamán vagy 3 m.-re emelkedett, s azért a körülfekvő síkság szintjénél jóval mélyebbre kellett leásni. Ezt megtették a görögök, mikor 1890 és 1891-ben rendszeresen bontották föl a sírhalmot és akkor tényleg nagy, égett csontokkal és sírvázákkal kevert hamurétegre akadtak, s minthogy a talált vázák stilusa a marathoni csatát közvetlenül megelőző évekre utal, kétségtelenné vált, hogy a σωρος a csatában elesettek közös sírja. A hamuréteg vastagsága, valamint az abban talált megszenesedett faágak valószínűvé teszik, hogy a harczosokat nagy máglyán égették el; a csontok és a vázák nagy része még most is világosan mutatják az égés nyomait; a 12 m. magas földhányás nagy nyomásának kell betudnunk, hogy egyetlen váza sem maradt ép. A vázák között nincs ugyan művészi értékű, de azért a lelet mégis nagy fontossággal bír a görög ceramica történetére nézve, mert a talált edényeknél a datálásnak biztos alsó határát nyujtja. A vázák, melyek jelenleg az athenaei nemzeti múzeumban vannak, az ú. n. régi attikai stilushoz tartoznak, legnagyobb részök kis alakú, fekete rajzú ληχυϑος, van köztük egy piros alakú χυλιξ is, mely döntő bizonyságot szolgáltat arra nézve, hogy a piros alakú vázák gyártása már a perzsa háborúk előtt kezdődött. A σωρος körül fölállított 10 στηλη-nek, melyeken az elesetteknek ϕυλη k szerint rendezett nevei voltak bevésve, nem maradt nyoma. Az elesett plataeaebelieknek és rabszolgáknak közös sírját nem sikerült megtalálni. A σωρος-tól ÉNy.-ra néhány száz lépésnyire márványtömbökből való alapépítményt és mellette kőhalmazt találtak, melyek talán azt a helyet jelzik, a hol a Miltiadesnek emelt emlék és a győzelem megörökítésére szolgáló tropaeum állott. Paus. 1, 32, 3. – Irodalom: Eschenburg, Topographische, archaeologische u. militärische Betrachtungen auf dem Schlachtfelde von M., Vortrag gehalten am 4. Dez. 1886 in der archaeol. Gessellschaft zu Berlin (Berlin). Δελτιον αρχαιολ. 1890. ’Οτυμβος των Μαραϑωνομαχων (Πιν. Δ) 123–132. l., u. o. 1891, 34. 67. 97. Athenische Mittheilungen XV, 1890, 233. l. Karten von Attika, herausgeg. vom archaeol. Inst. 19. l. Berl. Phil. Wochenschrift 1890, 1162. l. L. N.
