Helleborus,
Helleborus, elleborus, ελλεβορος, húnyor (fehér zászpa), a boglárkafélékhez (ranunculaceae) tartozó fűnemű növény, a melynek húsz faja terem Europa és Ázsia hegységein; ezek közül hazánkban kilencz fordul elő. Gyöktörzse és levelei két, erősen mérgező hatású, glycosidot tartalmaznak, ú. m. a helleborint, a mely bódulatot okozó agyméreg és a helleboreint, a mely a szívre hat bénítólag. Az ókorban a h.-nak két faját különböztették meg, t. i. az albust, a melynek hánytató hatást, és nigert, a melynek erős hashajtó képességet tulajdonítottak. Ma a h. orvosi használata már igen ritka, ellenben az ókorban nagy becsben tartották, mint vízi betegség, bélférgek, bőrbántalmak és elmebajok hatásos gyógyszerét. Elmebetegségek ellen azt a h.-t tartották a legjobbnak, a mely Phocisban, Anticyra körül termett. Mérgező hatását jól ismerték és egyes vidékeken a nyílak és szúró fegyverek hegyét szokták a h. kivonatával bekenni. Plin. n. h. 22, 133. 24, 22. 25, 56–61. stb. Strabo, 9, 418. Hor. a. p. 300 (tribus Anticyris capus insanabile). ep. 2, 137. sat. 2, 3, 82. TI. M.
