Endymion
Endymion, ’Ενδυμιων, Selene kedveltje, kit a hagyomány hol Elisnek hol pedig Cariának földjéhez kötött. Elisben atyja Aëthlius (αεϑλος = a verseny), sőt maga Zeus; anyja Calyce; az aeolusokat Thessaliából Elisbe vezette és ugyanott király lett. Gyermekei Epeus, Aetolus és Paeon, kiknek úgy adja át a hatalmat, hogy egy versenyhez köti, a melyben Epeus lesz a győztes. Mint szép fiatal ember megnyeri Selenének kegyét, a kitől 50 leánya születik (úgy látszik a két-két olympiai verseny közé eső időköznek 50 holdhónapja).Cariában E. szép vadász (pásztor), a ki Latmus hegyén egy barlangban örök álomban pihen; Selene megkedveli és éjjelenkint leszáll az égről, csak hogy megcsókolja és mellette pihenhessen. Később, midőn a mythusokat rationalistikus úton-módon magyarázgatták. E. álmát úgy fogták fel, hogy szenvedélyes vadász lévén, folyton éjjel vadászott (holdfénynél, tehát Selenével), nappal pedig aludott. A képzőművészeti ábrázolások (többnyire E. és Selene) festményekre vezetendők vissza. Legtöbbje falfestmény, dombormű, de kivált sarcophagusok szoborművei. A Museo Capitolino egy reliefje – 263. á. – úgy ábrázolja E.-t, a mint a vadászattól kifáradva egy sziklán letelepedett és elaludt. Kutyája ugatva forditja fejét fölfelé és így érezteti Selene közeledését. L. M.
263. Endymion, relief (Museo Capitolino, Roma).
