Aquae ductus
Aquae ductus, vízvezeték. Hosszú időn keresztül bőven ellátták Róma lakosságát vízzel a városban és annak környékén levő források és kutak. A mint azonban Róma lakossága és kiterjedése nagy arányokban növekedett és a források és kutak nem voltak képesek elegendő vizet adni, építették a valóban óriás méretű vízvezetékeket, melyek a rómaiak legbámulatraméltóbb alkotásai s a melyek teljesen fölöslegesekké tették a kutakat. Kezdetben földalatti, későbben föld fölötti hatalmas ives oszlopokon nyugvó fa, agyag vagy ólom csövekben (fistulae, tubi) vezették, gyakran igen távol levő forrásokból a városban levő nagy medenczékbe (castella) a vizet, a melyekből három egymás fölött haladó csövön három kisebb medenczébe ment a víz a házakhoz, szökőkutakhoz, fürdőkhöz stb. A míg kevés volt a vízvezeték, nagyon kiméletesen bántak a vízzel, sőt fizetni is kellett érte; a vízvezetékek gyarapodásával azonban egészen pazarul használhatta bárki is a vizet s a császárok korában a vízadót is beszüntették. A vízvezetékek építése és azok gondozása a censorok és aedilisek tiszte volt. Augustus erre külön hivatalt létesített, mely három főtisztviselőből állott, kiket curatores aquarum-nak, későbben consulares aquarum-nak neveztek; ezek rendelkezéseit nagyszámú szolga, az u. n. aquarii hajtotta végre. Az első vízvezetéket, az aqua Appiát App. Claudius Caecus építtette Kr. e. 312-ben, melynek hossza körülbelül 18 km. volt. Későbben még több, állítólag tizenkilenc vízvezetéket építettek, nem vagyunk képesek azonban valamennyit kimutatni; a nevezetesebbek: az Anio vetus (Kr. e. 272); az aqua Marica, melyet Kr. e. 144-ben Qu. Marcius Rex praetor kezdett, hossza körülbelül 100 km. lehetett; Augustus ennek vizét szaporítani akarván, hozzá csatolta az auqa Augustát: az aqua Virgo, melyet Agrippa építtetett sajátjából, azért nevezetes, mert még ma is használatban van és acqua di Trevi név alatt ellátja a híres fontana di Trevit; az aqua Claudia, ez volt valamennyi közül a leghatalmasabb; az Anio novus; e kettőt Caligula és Claudius létesítették, mindkettőnek csöve ugyanazon íveken haladt egymás fölött. Hasonló vízvezetékek nyomaira akadunk az egyes municipiumok és provinciák nagyobb városaiban is, így Mainz mellett Zalbachban, vagy hazánk erdélyi részében Gyula Fejérvár (a hajdani Apulum) és Hunyadmegyében Várhely környékén, a hajdani Sarmizegethusa helyén. – Görögországban is voltak vízvezetékek, de ezek korántsem voltak oly nagy méretűek, mint a rómaiaké. SZ. GY.
