’Εϕεται
’Εϕεται, athenaei birói testület, melynek alapítását a görög hagyomány mythikus időkre vitte vissza s némely modern kutató szintén hajlandó már a Draco előtti időkbe tenni. De akár készen találta akár maga alkotta Draco a testületet, bizonyos, hogy hivatásává a vérbűnökre vonatkozó perek (διχαι ϕονιχαι) egy részében való biráskodást tette. Ugyanis a Draco-féle törvénykezés (nagy haladást jelezve az epikus felfogáshoz mérten) különbséget tett a szándékos (ϕονος εχουσιος) és nem szándékos emberölés (αχουσιος) közt, s míg a szándékos emberölésben való biráskodást az Areopagusra bízta, addig a többi gyilkossági pörökben való döntést az 51 ε. kötelességévé tette, kik (valószínűleg sorsolás útján, lásd Busolt, Rechtsalt. 142. 9. jegyz.) az 50 évesnél idősebb feddhetetlen polgárok sorából vétettek. Elnökük és ügyvezetőjük a «király» archon (basileus) volt, mert a vérbűntől való tisztulás hagyományos vallásos jellegű volt. Ötvenegyes számuk, mely azelőtt sok elmés de valószinütlen magyarázatra (Lange, l. irodalom) adott alkalmat, Aristoteles ’Αϑ. πολιτεια cz. iratának feltalálása óta, tehát mióta tudjuk, hogy az ε. csak három helyen itélkeztek (Arist. 57. fej.), úgy magyarázható, hogy a phylék (4) és a törvényszékek (3) számának combinálása a páros szám kikerülésére való egy-egy biró hozzáadásával [4×4]+1)×3 = 51. Nevük legvalószinűbb magyarázata: ε. = οστις εϕιησιν (rendelkezik), v. ö. εϕετμη. Hatáskörüket a negyedik század folyamán elvesztették s a heliaeának adták át. Aristot. 57.fej., v. ö. Διχαστηριον alatt. Míg fennállottak, mint említettük, három helyen itélkeztek, mindenütt szabad ég alatt. 1) A Palladiumnál (Παλλαδιον, Pallas istennő szenthelye) szándékolatlan emberölés ügyében (ϕονοσ αχουσιος), továbbá olyan cselekmények értelmi szerzősége vagy támogatása (βουλευσις) felett, mely szándékos vagy szándéktalan halálát, vagy gyilkoló szándékkal való megsebesítését okozta valamely polgárnak. Az értelmi szerzőt (βουλεμσας) a tettessel (χειρι εργασαμενος) egy büntetésben részesítették, a büntetés pedig határolt időre való számkivetés volt, de a bűnös visszatérhetett, ha a meggyilkolt rokonaival vagy phratriájának az ε.-tól választott tíz tagjával ünnepélyesen kibékült. Vagyonát nem bántották. A Palladiumban döntöttek továbbá rabszolgák, idegenek, zsellérek megölése ügyében is. 2) A Delphiniumnál (Δελϕινιον, a delphii Apollo teplom), olyanok felett, kik elismerték, hogy öltek, de azt állították, hogy tettüket a törvény megengedi (ϕονος διχαιος a későbbieknél). Ilyenek voltak, a kik pl.védekezés közben öltek vagy a kik a nejüknél, nővérüknél, lányuknál kapott férfit (μοιχος) ölték meg, végül a kik szándéktalanul verseny vagy harcz közben (mert ellenségnek tartották az illetőt) okozták valakinek halálát. 3) Az ú. n. Phreattón (εν Φρεαττοι, εϖ Φρεατου), a Piraeeus félsziget egyik legvégső csucsán végül akkor ültek össze az ε. (s később a heliasták), ha valakit, a ki gyilkosság miatt már számkivetve volt, odakinn elkövetett új gyilkossággal vagy szándékos testi sértéssel vádoltak. A vádlott, ha megjelent, nem léphetett a partra, hanem egy, a partig hajtott csónakról védte magát. – Pollux görög szótáríró egy félreértése következtében (8, 125. V. ö. Demosth. Macartat. 1069, 7. Aristocr. 77) a legujabb időkig azt hitték, hogy az ú. n. Pyrtaneumban is az ε. itélkeztek. Aristotelesből azonban (’Αϑ. πολ. 57) végkép kiviláglott, hogy a prytaneumi törvényszék tagjai (a basileus elnöklete alatt a phylobasileusok («törzskirályok»), a phylék fejei voltak; ez a törvényszék különben is csak szertartásszerű itéleteket hozott ismeretlen gyilkosok, gyilkos állatok és élettelen tárgyak ellen. Az illető tárgyakat, melyek a szerencsétlenséget okozták, törvénykezés után túlszállították a határon. – Irodalom: Az ε.-nak az Areopagushoz való viszonyára vonatkozó sok elmés hypothesis Aristoteles ’Αϑηναιων πολιτεια-jának felfedezése óta megdőlt, de némely munka részletes kutatásai miatt most is értékes. Ilyen: Wecklein, der Areopag, die Epheten und die Naukraren (Ber. d. bayer. Akad. Phil.-hist. Kl. 1873) és kivált Philippi, Der Areopag und die Epheten, Berlin, 1874 és Lange, Die E. und der Aeropag vor Solon (Abh. d. sächs. Ges. d. Wiss. 1874. 187 skk.). GY. GY.
