’Αντιδοσις
’Αντιδοσις, vagyoncsere, Solonnak tulajdonított attikai intézmény, mely arra való volt, hogy valamely polgár az őt terhelő állami költekezéseket (l. Λειτουργια) más, nálánál szerinte vagyonosabb polgárra hárítsa. Ha ugyanis valaki, a ki valamely rendes vagy rendkívüli λειτουργια költségeinek fedezésére volt kijelölve, úgy találta, hogy kijelölése más, nálánál gazdagabb polgár mellőzésével történt, s így igazságtalan, akkor szabadságában állott vagyoncserét ajánlani annak a másik polgárnak, a kit magánál vagyonosabbnak, tehát a λειτουργια viselésére alkalmasabbnak tartott. Arra az esetre, ha a felszólított nem fogadta el a cserét, mind a két fél vagyona zár alá került, s három nap alatt mind a két fél egész vagyonáról teljes leltárt (ατοϕασις) volt köteles benyujtani az ügy vezetésére hivatott tisztviselőnél, azaz: az első archonnál (Aristot. pol. Ath. 56, 3), vagy bizonyos esetekben az egyik στρατηγος-nál. Arist. i. m .61, 3. ha aztán a felek még ekkor sem egyeztek meg, akkor az illető tisztviselő az ügyet a törvényszék elé terjesztette, mely azonban nem a csere fölött, hanem csak a felett döntött, melyik félnek kell a λειτουργια-t viselnie (Isocr. π αντιδ. 5., Demosth. in Phaen. 1039. a végén), úgy hogy a pör voltaképen διαδικασια (l. o.) volt. Megmaradt-e a csere és a λειτουργια közt való választás joga az alperesnek elmarasztaltatása esetén is, nem bizonyos, de nem valószínű. Felmentése esetén persze minden a régiben maradt. Nem voltak a leltárba belevonhatók bányajövedelmek, mert ezek általában mentesek voltak minden λειτουρψια és adó (εισϕορα) alól. Demosth. in Phaen. 1044, 7. kk. A vagyoncserét ravasz módra Demosthenes ellen is alkalmazták a gonosz gyámjai. Demosth. Aphob. 3, 840 és kk. Mid. 539 és kk. Főforrás a tárgyra nézve Demosthenes Phaenippus ell. (hamisított, de fontos és érdekes beszéde; Isocrates περι αντιδοσεως cz. beszéde kevés felvilágositással szolgál. – Irodalom: F. Vollbrecht, de antidosi apud Atheniensis (Clausthal 1846); Blaschke, de ant. ap. Ath. (Berlin 1876); Illing de a. (Diss. Lips., Berlin 1884); Francotte, L’Antidosis en droit Athénien (Paris 1895); Boekch, Staaatshaushaltung 3. kiad. (Fränkel), I. 6734 és kk.; Meier és Schoemann, der att. Process, 2. kiad. 737–744. l. GY. GY.
