Területvédelem.
Területvédelem.
Tkp. bonyolult, árnyalt » viselkedés, amely három alapvető tényezőből áll: az egyik, hogy ez a viselkedés lényegében egy körülhatárolt területre szorítkozik, a második e terület védelme, a harmadik pedig a területre szóló igény ún. meghirdetése.
A » territóriumok csak akkor határolhatók el egymástól, ha az illető állatoknak megvan a lehetőségük a határ megjelölésére. (Ez történhet szaganyagokkal - mint pl. a kutyáknál, hangadással v. bizonyos mozdulatokkal.) Éppen ezért a ~ elsősorban azokra a fajokra jellemző, amelyek tipikus életteret alakítanak ki maguknak, vagyis az ízeltlábúakra és a gerincesekre. Ezek egyúttal a legmozgékonyabb állatok is, hiszen a territóriumalkotás feltételezi a bizonyos fokú téruralást.
A kutyák felségterületük határait többnyire vizeletükkel, ritkábban székletükkel jelölik meg. Sétáltatás közben a területén az idegen » szagjelzés legtöbbször önmagában is támadó hangulatba hozhatja a kutyát; csak a barátságos viszonyban levő állatok hagyják figyelmen kívül egymás jelzéseit. Ha pl. két kant sétáltatnak, először az erősebb állat vizel, majd a gyengébb kutya következik, ha a gazdája engedi.
A kanok séta közben igyekeznek valamennyi más kutyától eredő szagjelzést felülbélyegezni; a szagjelzés elhelyezésének tehát egyfajta önmutogató funkciója is van, s minél inkább önmutogató jelleggel vizel az állat, annál magasabban helyezi el a szagjelzését. Megfigyelhető, hogy ha a vizelés pusztán a hólyag kiürítése végett történik (pl. hosszas szobában tartózkodás után), előfordulhat, hogy a kan a hátulsó lábát egyáltalán nem emeli fel, és a hely különösebb keresgélése nélkül azonnal vizel, mihelyt gazdája engedi.
Ahogyan a kanok más kanok jelzéseit felülbélyegzik, ugyanúgy a szuka is gyakran idegen szukák vizeletére v. mellé irányozza a maga jelzését. Ha a két szuka találkozik, közülük is először rendszerint a domináns (uralkodó) állat vizel, majd utána az alárendelt, gyengébb kutya helyezi el szagjelzését. A szukák a kanok "üzeneteit" is tüzetesen megvizsgálják, de ált. nem vizelnek rá.
Természetes körülmények között birodalmának határain belül a kan minden szukát saját tulajdonának tekint, elmarja mellőle az idegen kanokat. A városi kutyák között az ilyenfajta ~ nemigen érvényesülhet, egyrészt azért nem, mert a territóriumalkotás feltételez bizonyos fokú téruralást, másrészt pedig a városokban élő kutyák birodalma többnyire néhány helyiségre, jó esetben egy kertre szorítkozik (a territórium határait nem a kutya jelöli ki, hanem az ember szabja meg); másrészt a kan nem választhat szabadon szukát magának, hanem azt a tulajdonos jelöli ki.
