Német vizsla, szálkás szőrű
Német vizsla, szálkás szőrű
(Deutscher stichelhaariger Vorstehhund). Valamikor 1870 körül alakították ki a német tenyésztők a griffon és más német vizsla keresztezése révén; története azonban jóval korábban kezdődik. Már a 16. sz.-ban ismertek Németországban bizonyos durva, erős, többé-kevésbé hullámos szőrzetű ebeket, amelyeket időnként szálkás szőrű, időnként pedig lengyel, orosz, svéd v. dán víziebeknek neveztek. Ezek az ebek - miután különböző rövid szőrű fajtákkal keresztezték őket - az éghajlati viszonyok következményeként lassan átalakultak szálkás szőrű kutyákká. 1870 körül a szálkás szőrű vízikutyákat griffonokkal keresztezték; megszületett a modern ~, a német vizslák legsikerültebb, legkiválóbb képviselője.
Erős alkatú, közepes termetű, izmos kutya. Feje hosszú, szögletes, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, koponyája lapos. Orrháta egyenes, orrnyílásai szélesek, nyitottak, orrtükre a szőrzet színének megfelelően sötét- v. világosbarna, fogazata ollós harapású. Szeme ovális, barna színű, füle lelóg, közepes nagyságú. Háta egyenes, széles, fara kissé csapott. Végtagjai erősek, jó csontozatúak. Szőrzete mintegy 4 cm hosszú, merev, kemény, kefeszerűen felálló, a lábszárak hátulsó felületén zászlót alkot, a pofáján bajusz található. Dús szőrzettel borított farkát felére csonkolják. Színe barna és fehér, ill. szürkésbarna nagyobb foltokkal. A kanok marmagassága 60-66 cm, a szukák valamivel alacsonyabbak; testtömege 27-32 kg.
