Együttcselekvés
Együttcselekvés
(csoportos, összehangolt, allelomimetikus tevékenység). A kutyák olyan viselkedése, amelyben egymást v. az embert utánozzák. Ez a magatartás a kutya életének szinte valamennyi mozzanatában: a közös játékban, a táplálkozásban stb. jelentkezhet. Ennek a viselkedésnek sajátossága, hogy nem csupán azonos, hanem különböző fajú állatok között is létrejöhet; az így összeverődött csoportban is kialakul egyfajta » hatalmi rangsor, és ált. mindig akad egy, a hierarchia csúcsán álló faj amelynek a viselkedését ált. a csoport többi tagjai is átveszik.
A kutyák különösen társas (szociális) lények, de ehhez alkalmas környezetre van szükségük. Falvakban és egyes viszonylag civilizálatlan területeken, ahol az ebek szabadon mozoghatnak, gyakran látni, hogy csoportba verődve járják a környéket. Közismert és gyakori jelenség, hogy a magasabb ebadó miatt a lelketlen gazdák kicsapják kutyáikat, és ezek a szerencsétlen állatok is rendszerint kisebb-nagyobb falkákba verődve kóborolnak.
A csoportos tevékenységben ált. megfigyelhető a szociális könnyítés hatása; a párosan rohanó, egymást ismerő kutyák pl. gyorsabban futnak egy bizonyos távon, mint külön-külön. Ez nem csupán az ún. élelemirigységből fakad, hanem bizonyos hangulatátvitelről is szó van; ismert példa erre a pánik mint csoportos menekülési akció.
Az ~re még nem találtak pontos magyarázatot; feltehetően olyan csoportos tevékenység, amely elősegíti a kutyák egymás közötti » kommunikációját, vagyis az ebek egymás mellett élését. Hogy milyen összetartó erő jön létre az egyes kutyacsoportokban, az attól függ, hogy eleve mennyire ismerik egymást a csoport tagjai. Olyan kölykökön, amelyek 16 hetes korukig egymástól elkülönítve éltek, megfigyelték, hogy amikor újra alkalmuk nyílt a társas érintkezésre, nemigen alakult ki közvetlen testi kontaktus közöttük. Ez arra vall, hogy a tapasztalatok hiánya csökkenti a csoportutánzó tevékenységet.
Az ~t elsősorban kölykökön figyelhetjük meg, amelyek utánozzák egymást. Amikor egy-egy kiskutya felfedező útra indul az alomból, társai követik, és minden egyes új jelenséget, tárgyat, ami körülveszi fokozatosan táguló világukat, együttesen vizsgálnak meg, fürkésznek ki. Ami a kifejlett kutyát illeti, ez a viselkedés nála akkor jelentkezik, ha más kutyákkal él csoportosan (pl. a kiképzőtelepeken v. a » kennelekben), ill. ha csoportosan követik a tüzelő szuka nyomát. Ilyen körülmények között a kanok csak ritkán tanúsítanak harcias magatartást.
Csoportosan összehangolt (koordinált) viselkedésről van szó a kutya őseinél, a farkasoknál, amikor üvöltéssel összehívják egymást, azután közösen indulnak vadászatra. Zsákmányszerző taktikájuk - a vad felhajtása - célszerűen megszervezett közösségi teljesítmény benyomását kelti; ugyancsak csoportosan koordinált tevékenység észlelhető a zsákmány felosztásában, amikor még a leggyengébb sem marad ki az osztozkodásból, és a kölyköknek is visznek a prédából.
Egyes fajták sokkal inkább allelomimetikusak, mint mások. A beagle pl. kifejezetten az, a » terrierek többedmagukkal nehezen tarthatók. A kutya jelző viselkedése, amellyel emberi partnere figyelmét felhívja valamire, ami izgatja v. amivel nem tud megbirkózni, ugyancsak allelomimetikus viselkedés. Sok ember életét mentette már meg kutyájának ez az ösztöne. Az eb gyakran úgy menti meg a szerencsétlenül járt gyerek életét, hogy a szomszédokat v. a szülőket odacsalja a szerencsétlenség színhelyére: ráugat az illetőre, vonít v. ráugrik, és azonnal elszalad egy darabig a megfelelő irányba, majd ezt többször megismétli. Újra meg újra visszatér, aztán megint előreszalad; így igyekszik közölni az útirányt. Ezek tkp. olyan természetes mozdulatok, amelyekkel a kutya normális körülmények között arra szólítja fel a fajtársát, hogy vele szaladjon.
Mindkét kutya figyelő pózban
