Dobermann.
Dobermann.
Német fajta; az » őrző-védő fajták egyik legnépszerűbb tagja. Kb. a múlt század végén alakult ki pásztorkutyák, türingiai terrierek és valószínűleg schnauzerek kereszteződéséből. Tenyésztőjének - Louis Dobermann-nak - az volt a célja, hogy olyan óriás testű terrier legyen, amely egyesíti az őrzőkutyák hatalmas erejét a » terrierek mozgékonyságával, aktivitásával. Elképzelhető, hogy a fekete-cser terriereket, egyik-másik agarat, a manchester terriert, a gordon szettert, a kék dogot, sőt néhány nem fajtatiszta kutyát is felhasznált az új fajta kiformálásához. A modern ~ megszületésében a legnagyobb szerepe végül is a rottweilernek volt; így keletkezett az a kutya, amelyben megtalálható a munkakutyák valamennyi nagyszerű tulajdonsága: megvesztegethetetlen, bátor, tanulékony, hűséges kitűnő idegzetű, munkaszerető, idegenekkel szemben bizalmatlan, sőt gyakran agresszív. Sok mozgásra, mindennapos foglalkozásra van szüksége; idősebb korban ingerlékennyé, morózussá válhat.
Elegáns megjelenésű, rugalmas járású szép kutya. Feje oldalról hosszúkás, tompa ék formájú. Füle feláll, kupírozzák, szeme sötétbarna. Nyaka hosszú, száraz, nemes vonalú. Mellkasa széles és mély, hasa elegánsan felhúzódik, ágyéka izmos, fara kissé lekerekedő. Mellső végtagjai egyenesek, hátulsó testrésze erős, izmos. Farkát rövidre csonkolják. Szőrzete rövid, kemény, sűrű; színe fekete, sötétbarna v. kék, élesen körülhatárolt rozsdavörös jelekkel. A kanok marmagassága 65-70, a szukáké 63-66 cm; testtömege 28-40 kg (1. 46. színes fénykép.
A dobermann az egyik legnépszerűbb munkakutya
Dobermannok kiképzés közben
Dobermann.
