Basenji.
Basenji.
Különleges megjelenésű, furcsa vadászkutya. Nem túl régen, 1895-ben hozták be Európába, ahol az első kiállításon mint kongói terriert mutatták be, Közép-Afrikában azonban már évszázadok óta ismerik. Valaha a pigmeusok vadászkutyája volt; ezek a törzsek ma is használják, senzinek nevezik. Harry Johnston fedezte fel a múlt század 80-as éveiben a Kongó vidékén. Sárgásbarna v. sárgásfehér, viszonylag kis termetű kutyaként jellemezte, amelynek orra hegyes, farka felkunkorodik. Legérdekesebb tulajdonsága: hogy egyáltalán nem tud ugatni.
A ~ különös farokállását a kinológusok egy része azzal magyarázza, hogy a senzi tkp. egy régi egyiptomi fajta leszármazottja, amelyet már több ezer évvel ezelőtt ismertek azon a vidéken. Ezt a furcsa, de szép küllemű kutyát az angol és az amerikai tenyésztők kézbe vették és 1937-ben már ~ néven mutatták be. Afrikai őseihez hasonlatosan nem ugat, ennek ellenére meglehetősen zajos, kellemetlen hangokat hallat.
Feje elhegyesedő, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrtükre fekete, némi rózsaszínű folt nem hiba. Fogazata ollósan záródik, ajkai feszesek. Szeme barna, de lehet sárga v. világoskék is. Füle elálló, hegyes végű. Nyaka elegáns ívelésű, lebernyeg nélküli, háta egyenes, ágyéka feszes, fara izmos. Farka néha kettős gyűrűben a hátára kunkorodik. Mellkasa könyökig ér, hasa felhúzott. Végtagjai erőteljesek, párhuzamosak; mancsa kicsi, kerekded, ujjai zártak. Szőrzete rövid, testhez simuló; színe vörösessárga fehér jegyekkel, fekete-fehér, fekete-fehér-barna, a farka vége mindig fehér. A krémszínű példányok nem tenyészthetők. A kanok marmagassága 42, a szukáké 40 cm; testtömege 10-11 kg (1. 18. színes fénykép).
Basenji, jellegzetes kunkorodó farokkal
Basenji
