2. A hadiszabályzatok fejlődése a birodalmi gyűlés által jóváhagyott Artikelbriefek létrejöttéig
232. A hadiszabályzatok fejlődése a birodalmi gyűlés által jóváhagyott Artikelbriefek létrejöttéig
A katonai igazságszolgáltatás több évszázados fejlődési folyamat eredményeként a XVI. századra alakult ki és vált önállóvá. Ez a folyamat azzal a jelentős hadszervezeti átalakulással párhuzamosan ment végbe, melynek során a XII. században felbukkanó zsoldos katonaság fokozatosan felváltotta a korábbi hűbéres lovaghadseregeket. A középkori lovagi hadseregekben önálló, külön bírák gyakorolta hadi bíráskodásra még nem volt szükség. Ezek élén ugyanis általában az uralkodó állt, aki országa legfőbb bírájaként az igazságszolgáltatásnak hadseregében is legfőbb birtokosa volt. Amennyiben nem maga vezette a hűbéresei által kiállított felkelt csapatokat, a bíráskodást általában főkapitányára (Feldmarschall) vagy egy-egy kijelölt hadvezérére ruházta át, miként a polgári élet területén is fokozatosan tehermentesítette magát a törvénykezés mindennapi feladatától.1 A hadseregben alkalmazott jogszolgáltatás alapjául az ország rendes törvényei szolgáltak; ebben a korszakban a katonák vétkeit illetően is a mindenkori törvények szerint szabták ki a büntetéseket.2 A katonai igazságszolgáltatás nem vált el az ország rendes bíráskodásától, a lovagok által elkövetett kihágások pedig nem minősültek kifejezetten katonai bűntetteknek, hiszen azokról az ország törvényei és nem önálló hadiszabályzatok rendelkeztek.
1 Dangelmaier, 1891. 33.; Bonin, 1904. 1–3. és 16–22.; Sauber, 1940–1941. 143.; Schwind, 1966. 3.; Wörterbuch, 1985. 580.
2 Sauber, 1940–1941. 125–126.; Wörterbuch, 1985. 580.
A XII-XIII. századtól kezdve fokozatosan jelentős változások mentek végbe. A hűbéresek által kiállított haderő ugyanis már nem volt elegendő nagyobb hadjáratok lefolytatására, s ennek következtében egyre gyakrabban kezdtek alkalmazni zsoldos csapatokat. Ugyanakkor a XIV. századtól egyes tehetősebb városállamok és uralkodók hasonlóképpen zsoldosokat fogadtak fel védelmük biztosítására. Az így megnövekedett létszámú seregekben, melyek egyre hosszabb és hosszabb hadjáratokban vettek részt, a fegyelem fenntartása már jelentős nehézségekbe ütközött.3 A hadseregen belüli és a tábori rend megőrzése érdekében ezért olyan szabályzatok és rendtartások kibocsátására volt szükség, melyek egy-egy hadjárat alkalmával rendelkeztek a katonák által elkövetett vétségek méltó megbüntetéséről. A legkorábbi ilyen, az utókorra maradt tábori hadirendtartást 1158-ban I. Barbarossa Frigyes császár bocsátotta ki Bresciában a Milánó ellen indított hadjárat kezdetén.4 Frigyes császár lex pacis castrensis-e ténylegesen mégsem tekinthető modern értelemben vett hadi-szabályzatnak, hiszen nem kifejezetten katonai rendelkezéseket tartalmazott, hanem pusztán a tábori együttélés normáit fektette le, elősegítve ezáltal a viszálykodások megszüntetését is. A rendtartás egyes pontjai pedig – miként azt Erich Sauber kimutatta – korábbi, úgynevezett Landfriedekre (többek közt az 1003. évi mainzira 24és az 1083. évi kölnire), illetve egyéb német birodalmi törvénycikkekre vezethetők vissza.5
3 Dangelmaier, 1891. 28–29.; Schwind, 1966. 3.
4 Meynert, 1868. I. köt. 92.; Dangelmaier, 1891. 30–32.; Beck, 1908/1. 10–11.; Sauber, 1940–1941. 126–127.; Wörterbuch, 1985. 580. A rendtartást Freisingi Ottó tanítványa, I. Frigyes történetírója, Rahewin hagyományozta az utókorra.
5 Sauber, 1940–1941. 126–127. Külön kiemelendő, hogy a rendtartás eltérő büntetést írt elő az előkelő lovagok és a jobbágykatonák számára. Ha egy lovag szított viszályt a táborban, akkor őt pusztán fegyverei elvesztésére és a hadseregből való kiűzésre ítélték, míg ugyanebben az esetben a jobbágy büntetése megkorbácsolás, kopaszra nyírás és megbélyegzés volt. Rőtszakállú Frigyes hangsúlyozta azt is, hogy az idegen nemzetiségű katonák, tudni-illik az itáliaiak és a németek – mivel egymást nem értik meg – ne közös táborban lakjanak. Meynert, 1868. I. köt. 92.
Barbarossa Frigyes császár haditörvénye azon szabályzatok kiindulópontjának tekinthető, melyek fejlődése a XVI. század elejére az első, már kezdetleges szolgálati szabályzatokként felfogható Artikelbriefek kialakulásához vezetett. A különféle rendtartások mellett, melyek az önálló katonai igazságszolgáltatás kialakulásáig a katonáskodó személyek feletti ítélkezés legfőbb tanúságai, még számos egyéb forrástípus tartalmaz olyan rendelkezéseket, melyek később – természetesen nem feltétlenül közvetlen hatásra – az Artikelbriefek egy-egy passzusává váltak. Az alábbiakban tehát a hadiszabályzatok fejlődését, s ezek tükrében a katonák feletti bíráskodás korai történetét, továbbá az önálló hadi bíráskodás kialakulásának folyamatát igyekszem bemutatni, külön hangsúlyozva, hogy az alább felsorolandó szabályzatokat nem tekinthetjük a koraújkori Artikelbriefek közvetlen előképeinek, hiszen azok egészen más politikai, társadalmi és hadszervezeti viszonyok között jöttek létre.6
6 Ezt azért kell külön kiemelnem, mert Beck 1908-ban abba a hibába esett, hogy ezeket is a későbbi Arti-kelbriefek előzményeinek tekintette. Hibáját helyesen korrigálta Möller az 1970-es évek közepén. Möller, 1976. 32–34.
Már az 1158. évi császári hadirendtartás esetében kimutatható az úgynevezett Landfriedek jelentős hatása, s ugyanezt tapasztalhatjuk a későbbi szabályzatok esetében is. Azaz „az első haditörvények lényegében a Landfriedek speciális formái” voltak.7 A Landfriedeken kívül egyes városi statútumokban bukkanhatunk olyan tilalmakra, melyek azután ugyancsak részeivé váltak a későbbi szabályzatoknak. 1276-ban Augsburgban például szigorúan kimondták, senki sem tarthat ledér hölgyeket és nem űzhet becstelen játékokat.8 Ez a tilalom később egyre gyakrabban tűnik fel a hadiszabályzatok szövegében, s a XVI. századra teljesen általánosan bevett artikulussá válik.9 Hasonlóan hatással voltak a katonai rendtartások fejlődésére a német városok, illetve városszövetségek zsoldos-szerződései (Soldverträge) is. A jelentősebb birodalmi városok ugyanis már a XIII. század óta zsoldos gyalogosokat és lovasokat fogadtak fel, akik városaik védelmét biztosították és kisebb hadjáratok megvívására is alkalmasak voltak. A városok velük különleges szerződésekre léptek, melyekben a zsoldosok kötelezték magukat a városnak és kapitányuknak való engedelmességre. A felfogadott katonák gyakran – mint például 1356-ban Nürnberg városának lovas zsoldosai – esküjükkel is megerősítették, hogy a várost és polgárait hűen szolgálják, a vezetésükre rendelt tiszteknek pedig engedelmeskednek. Sőt 1388-ban az éppen 25meginduló hadjárat alkalmával a rajnai–sváb városszövetség már külön hadi-szabályzatot (Feldordnung) bocsátott ki zsoldosai számára, mely számos tilalma mellett a szállások készítéséről és a vonulás rendjéről, valamint a tábori őrszolgálatról is rendelkezett. A nürnbergi zsoldos-szerződéshez hasonlóan a katonákat ezúttal is esküvel kötelezték a feltétlen engedelmességre.10 A hűségeskü (Treueid) letételét azért szükséges külön hangsúlyozni, mert az később az Artikelbriefek egyik meghatározó elemévé fejlődött és a koraújkori zsoldoshadseregek megszilárdult felfogadási „ceremóniájának” alapvető részévé vált.11
7 „Die erste Heeresgesetzte sind also nur eine besondere Form des Landfriedens.” Sauber, 1940–1941. 128.
8 Uo. 127–128.
9 Vö. például az 1570. évi birodalmi gyűlésen elfogadott Artikelbrief két kifejezetten erre vonatkozó tilalmával. Lünig, 1723. 70–76.: 209. és 211. artikulus.
10 Beck, 1908/1. 11–15.
11 Helyesen mutat rá Erben, hogy a XIV. századi városi zsoldos-szerződések esküi még nem kifejezetten katonai jellegű előírások, hanem pusztán a hűség és az engedelmesség megerősítő nyilatkozatai voltak. Erben, 1901. 479.
A XIV. század második felében a városi zsoldos-szerződések és hadiszabály-zatok mellett egyre gyakrabban bukkannak fel az 1158. évihez hasonló uralkodói vagy birodalmi tábori és hadirendtartások. 1386-ban II. Richárd király Angliában már külön paragrafusokba szedett haditörvényt bocsátott ki, mely – amellett, hogy csaknem kizárólag katonai jellegű előírásokat (az engedelmesség megtartása, az őrszolgálat elhanyagolásának szigorú büntetése, a csapatok elhagyásának tilalma stb.) tartalmazott – már szerkezetében is előremutatott a későbbi „artikuluslevelek” felé.12 A híres svájci gyalogság legjelentősebb szabályzatát, az úgynevezett Sem-pacher Briefet néhány évvel II. Richárd szabályzatát követően, 1393-ban Zürichben adták ki.13 A szabályzat – melynek bővítésére csak a XV. század második felében, a burgundiai háborúk idején került sor14 – hasonlóan a birodalmi városok zsoldos-szerződéseihez ugyancsak esküvel kötelezte a katonákat a meglehetősen szigorú tilalmak betartására. A svájci hadirendtartás néhány paragrafusa már egyértelműen azt bizonyítja számunkra, hogy a XIV. század második felétől kezdve egyre nagyobb szükség volt újabb és újabb, immáron kimondottan katonai jellegű szabályzatok megszerkesztésére. A Sempacher Brief (és a későbbi svájci rendtartások) szerint ugyanis minden katonának joga volt arra, hogy a hadjárat befejeztével saját otthoni bírái a hazai törvények szerint ítélkezzenek felette.15 Ennek a gyakorlatnak – mely alapjaiban eltért a későbbi Landsknecht-katonaság bíráskodási szokásaitól – számos rendkívül hátrányos következménye volt. Egyrészt a hadjárat utáni törvénykezés sohasem lehetett igazán hatásos, másrészt a katonai jogszolgáltatás tekintetében a szabályzat jelentősen korlátozta a hadsereg egységét. Az eltérő hazai jogszokások következményeként ugyanis egy-egy bűntettet más-más helyeken különféleképpen ítélhettek meg. Ez pedig éppen annak az egységességnek a megbontását eredményezte, melyet az egyre jelentősebbé váló zsoldosseregek igényeltek.16
12 Meynert, 1868. II. köt. 226.; Sauber, 1940–1941. 133–134. 1524-ben VIII. Henrik már nyomtatásban kiadott haditörvénye II. Richárd szabályzatát szinte egészében olvasztotta magába, s rendelkezéseinek jelentős része telje-sen megegyezett a korabeli német Artikelbriefek egyes pontjaival.
13 Lünig, 1723. 1389–1391. Újabb kiadása: Frauenholz, 1936. 121–123.: II. Beilage.
14 Dangelmaier, 1891. 34–35. Az 1476. évi Kriegsordnungra: Fiedler, 1985. 46. és modern kiadása: Frauen-holz, 1936. 137–141.: VIII. Beilage.
15 Bonin, 1904. 1–2.; Frauenholz, 1936. 49–50.; Sauber, 1940–1941. 129.; Hülle, 1971. 12.; Fiedler, 1985. 46.
16 A Sempacher Briefnek volt néhány előremutató rendelkezése is. Ezek közül kiemelhetjük azt az előírás, mely a malmok tönkretételét tilalmazta. A későbbi szabályzatokban és az Artikelbrifekben ugyanis külön paragrafusok szólnak arról, hogy a hadsereg ellátása szempontjából szükséges malmokat, méheseket és halastavakat a katona-ság ne tegye tönkre, ne pusztítsa el. Vö. például Hodetini Hayek alább idézendő szabályzatával. Durdík, 1961. 74.; Meynert, 1868. II. köt. 111–112. (Egy bécsi számítógépes katalógus alapján ugyan tudomásom van a svájci katonai igazságszolgáltatás legújabb összefoglalásáról, azt azonban még egyetlen bécsi könyvtárban sem sikerült megtalálnom. Ausztriában ismereteim szerint csak az innsbrucki egyetemi könyvtár rendelkezik a kötet egy példá-nyával. Huber, 1988.)
26A katonai rendtartások fejlődése igazán rohamos léptekben a XV. század elejétől indult meg. A hosszabbodó hadjáratok és a zsoldos csapatok egyre elterjedtebb alkalmazása ugyanis már kifejezetten szükségessé tette, hogy a tábori fegyelem fenntartásának biztosítására különféle szabályzatokat bocsássanak ki. Az 1420–1430-as évek huszita háborúiban a haditörvények már nélkülözhetetlenek voltak a katonai fegyelem megőrzése érdekében. A birodalmi csapatok ugyanis ekkor kényszerültek első ízben arra, hogy jelentősebb ideig együtt maradjanak. Ugyanez elmondható magáról a huszita seregről is, melynek híres szekérvár csatarendje szintén különös rendet és fegyelmet követelt. A hosszú idejű táborozások rendjének megtartása céljából dolgozták ki a XV. század első felének két legjelentősebb szabályzatát: Jan Žižka 1423. évi rendtartását és az 1431. évi nürnbergi birodalmi gyűlés haditörvényét.17
17 Žižka szabályzatára, melyet újabban Frauenholz adott ki (Frauenholz, 1937. 121–125.: I. Beilage.): Durdík, 1961. 61–64. (Ugyanitt megtalálható a sokáig vitatott dátumú, Táborban 1420-ban kibocsátott rendtartás értéke-lése is. Uo. 55–60. Vö. magyarul Macek, 1954.) A birodalmi gyűlés Heeresordnungjára: Dangelmaier, 1891. 34.; Bonin, 1904. 4. és 11.; Beck, 1908/1. 17.; Sauber, 1940–1941. 129–130.; Schwind, 1966. 3.; Hülle, 1971. 12.
Az 1423. évi huszita rendtartás kifejezetten katonai fegyelmi szabályzat (Diszip-linarordnung) jellegét öltötte. Tizenkét artikulusa közül öt (1–3., 5–6.) ugyanis a harcban, a vonulás során, illetve az őrszolgálatban betartandó fegyelemről rendel-kezett. Ezek közül kettő pedig szinte már-már idegennek tekinthető a középkori hadügy fejlődésében. Az ötödik pont kimondta, hogy a menetelés megkezdése előtt a katonák rendben álljanak fel (minden csapat a saját zászlaja alatt), és ekkor nekik adják meg a jelszót. A következő artikulus pedig előírta a gondatlanságból és mulasztásból keletkező károk okozóinak szigorú büntetését, mind a közkatonák, mind a tisztek esetében. A jelszó kiadása és a mulasztások elkövetőinek megbüntetése – melyek kifejezetten katonai jellegű rendelkezésekként foghatók fel – a korszak többi szabályzatában még nem bukkan fel, de a XVI–XVII. századi rendtartásoknak majd fontos elemévé válik.18
18 Durdík, 1961. 62–63.; Sauber, 1940–1941. 133.
Az 1431. évi birodalmi hadirendtartás (Heeresordnung) – miként annak idején I. Frigyes császár tábori rendtartása – korábbi törvénycikkek alapján készülhetett. Ennek ellenére bizonyos részeit már kifejezetten katonai jellegűnek tarthatjuk. A rendtartás – miként korábban a városok zsoldos-szerződései – külön szólt a kapitányoknak való engedelmesség kötelezettségéről, mely a katonai fegyelem megőrzése szempontjából az egyik (sőt talán a legfontosabb) alapelvnek tekinthető.19 Erich Sauber éppen ebből a szempontból tulajdonít az 1431. évi rendtartásnak különös jelentőséget, hangsúlyozva, hogy „minden katonai rendtartás alapja az engedelmesség kötelezettsége” volt.20
19 Vö. még az 1420. évi huszita rendtartás 4. pontjával, mely ugyancsak hangsúlyozta a kapitányoknak való enge-delmességet. Durdík, 1961. 59.
20 „Die Grundlage jeder militärischen Ordnung ist die Gehorsamspflicht.” Sauber, 1940–1941. 130. Jóllehet az engedelmesség kötelezettségének már a lovagrendek szabályzataiban és világi törvénycikkekben is van nyoma, katonákkal kapcsolatban első előfordulására – noha még bizonyos szerződési jelleggel – IV. Henriknek az 1195. évi keresztes hadjárat alkalmából kiadott törvényében bukkanhatunk.
27A XV. század második feléből ugyancsak rendelkezünk néhány meghatározó jelentőségű szabályzattal. Hodetini Hayek rendtartása, melynek datálása körül hosszú viták folytak,21 számos elődjéhez hasonlóan pusztán egyetlen hadjárat időtartamára volt érvényes. Az engedelmesség kötelezettségét azonban ez a rendtartás még az 1431. évi szabályzatnál is részletesebben rendelte el: senki sem állhat ellen felettesének és sem szóval, sem tettel nem bántalmazhatja.22 Merész Károly herceg 1473-ban kibocsátott részletes burgundiai hadirendtartása szintén mérföldkőnek tekinthető a haditörvénykezés fejlődésében. Ez ugyanis az első olyan szabályzat, melyet már egy – ugyan még a feudális struktúrán alapuló – állandó jellegű zsoldoshadsereg számára bocsátottak ki. Annak ellenére, hogy az első Artikelbriefek egyik legnevezetesebbikét a jelentős burgundiai kapcsolatokkal rendelkező I. Miksa császár adta ki 1508-ban, Merész Károly rendtartásának hatását mind Wilhelm Erben, mind legutóbb Hans-Michael Möller egyértelműen tagadta, arra hivatkozva, hogy a két szabályzat egészen más hadszervezeti formák között jött létre.23 Mindezek ellenére megfontolandónak vélem, hogy I. Miksa, aki 1473-ban III. Frigyes kíséretében tartózkodva Károly hercegtől ajándékba kapta a híres rendtartást, és aki később császárként maga is elismerte a burgundiai államszervezet jelentőségét,24 szinte semmit sem kamatoztatott volna a későközépkor egyik legjelentősebb hadiszabályzatából.25 A burgundiai hatás meglétének igazolása vagy elvetése és a kérdés végső megválaszolása az osztrák hadtörténetírás feladata lesz.
21 Korábban szinte kivétel nélkül elfogadták az 1413. évi keletkezési időpontot (Meynert, 1868. II. köt. 111–112.; Dangelmaier, 1891. 34.; Sauber, 1940–1941. 132–133.), az újabb kutatások azonban inkább a XV. század második felére datálják. (Durdík, 1961. 71–76.) Rázsó Gyula szerint azonban „vannak olyan jelek is, hogy esetleg Mátyás cseh zsoldosai számára készült volna”. Rázsó, 1990. 102.: 117. jegyz. (Az eredeti kézirat, sajnos, ma már nem áll rendelkezésre, az ugyanis 1945 májusában, amikor a németek a prágai régi városházát felgyúj-tották, elpusztult. Durdík, 1961. 270.: 201. jegyz. Kiadása Frauenholz, 1937. 127–133.: II. Beilage.)
22 A XV. század második feléből a cseh hadművészet bemutatása kapcsán még Cenovi Vlcek 1490 körül Ulászló király számára készült emlékiratát kell megemlíteni, melyben a gyalogos és lovascsapatok felállításáról tett uralkodójának javaslatokat, egyben rendtartást is adva azok számára. Tóth Zoltán szerint a hadiutasítás „valószí-nűleg a török 1492-iki nagy hadikészülete kapcsán” készült. Meynert, 1868. II. köt. 118.; Tóth Z., 1925. 37–41. Kiadása ugyancsak megtalálható Eugen von Frauenholz okmánytárában: Frauenholz, 1937. 133–143.: II. Bei-lage.
23 Erben, 1901. 477–478.; Möller, 1976. 32–33.
24 „Als Karl der Kühne dem Knaben Maximilian auf dem Trierer Tag eine burgundische Kriegsordnung in die Hände drückte, übertrug er ihm damit Idee und Wirklichkeit des burgundisches Staates.” – állapítja meg Her-mann Wiesflecker. Wiesflecker, 1971. 229. (A burgundiai hatás részletes leírását lásd uo. 228–247.) Vö. Kurzmann 1985. 63.
25 Hermann Meynert ellenben, akinek véleményét Erben elutasította, 1868-ban már valószínűnek vélte a burgundiai rendtartás hatását: „dessen Bestimmungen auf die nachmaligen deutschen Kriegsartikel des sechs-zehnten Jahrhunderts Einfluss geübt zu haben scheinen”. Meynert, 1868. II. köt. 215.
A XVI. századi Artikelbriefek közvetlen előzményei a megelőző évszázad birodalmi gyűléseinek határozataiban keresendők. A Reichstag 1426-tól kezdődően ugyanis először a husziták, majd a törökök elleni háborúk előkészítésekor,26 olyan 28rendelkezéseket hozott, melyek a XVI. század elején az Artikelbriefek egyes passzusaivá váltak. Lényegében olyan végzéseket, illetve tábori és hadirendtartásokat (Feld- oder Heeresordnungen) bocsátottak ki, melyekben a birodalmi csapatok fegyelmének biztosítása érdekében a katonák leggyakoribb vétkeire büntetéseket állapítottak meg.27 Ezek mellett valószínűleg néhány XV. századi városi zsoldos-szerződés is konkrét hatással lehetett az Artikelbriefek kialakulására,28 valamint egy-egy úgynevezett Bestallung (Bestellbrief) is, melyekben kapitányok kaptak megbízást bizonyos számú zsoldos felfogadására.29
26 1486-ban I. Mátyás magyar király és a török ellen megszavazott birodalmi segély kapcsán hoztak egy ilyen Reichsabschiedet.
27 Beck, 1908/1. 15–16.; Möller, 1976. 34. Vö. Hülle,1971. 12.
28 Egy ilyen zsoldos-szerződést tett közzé Beck 1450-ből, melyben Nürnberg városa svájci katonákat fogadott fel védelme biztosítására. Beck, 1908/1. 41–43.: 1. Urkunde.
29 Uo. 21–22.
A birodalmi gyűléseken megszerkesztett hadiszabályzatok annak ellenére, hogy formájukban és tartalmukban már igen közel álltak az Artikelbriefekhez, egy lényeges elemben még eltértek azoktól. Wilhelm Beck meghatározása szerint ugyanis az Artikelbriefek alapvető kritériuma, hogy a rendtartások a hűségesküvel (Treueid) – melynek alkalmazását a városi zsoldos-szerződéseknél külön kiemeltük – egységes egészet alkossanak. Erre az első példákat a XV. század végéről ismerjük, maga az Artikelbrief elnevezés azonban első alkalommal csak 1519-ben a sváb szövetség Württemberg ellen indított hadjáratának úgynevezett Kriegsvorbereitungjában bukkan fel.30
30 „Und den oberisten Hauptmann über den ganzen Haufen den gemeinen Artikelsbrief, der Kriegsleut Ordnung [kiemelés tőlem – P. G.], verlesen, dieselbigen zu halten, darauf den Eid schwören.” Beck 1908/1. 95.: 18. Urkunde., ill. 22–23. és 25. Vö. még Möller, 1976. 34. (Maga az Artikelbrief szó arra utal, hogy az előírások bekezdésekbe, azaz artikulusokba [Artikel] voltak szedve.)
Az Artikelbriefek XV. század végi megjelenése szorosan összefüggött azzal a jelentős hadszervezeti reformmal, melyet a század utolsó két évtizedétől kezdve
I. Miksa császár valósított meg. Noha Miksa császár reformja a hadügy szinte minden területét érintette, annak legfontosabb eleme az úgynevezett Landsknecht-katonaság megszervezése volt.31 Az új gyalogos zsoldosság felállítása, mely 1490-ben I. Miksa magyarországi hadjáratában is szerepet vállalt,32 a császárt a katonai szabályzatok terén is újításokra késztette. Az új, változó létszámú zászlóaljakba (Fähnlein), illetve később ezredekbe (Regiment) szerveződő gyalogság hadrendjének és fegyelmének biztosítására születtek meg az első Artikelbriefek. A Landsknechtek toborzását mustrájuk követte, melynek befejeztével a zsoldosok letették az esküt az előttük felolvasott artikulusokra, azaz betartandó kötelességeikre. A hűségeskü a Landsknechtek szabályzataiban vált általánosan a rendtartások meghatározó részévé és egyben a fegyelem megőrzésének alapjává, mely az Artikelbriefek létrejöttét jelentette.33
I. Miksa császár valósított meg. Noha Miksa császár reformja a hadügy szinte minden területét érintette, annak legfontosabb eleme az úgynevezett Landsknecht-katonaság megszervezése volt.31 Az új gyalogos zsoldosság felállítása, mely 1490-ben I. Miksa magyarországi hadjáratában is szerepet vállalt,32 a császárt a katonai szabályzatok terén is újításokra késztette. Az új, változó létszámú zászlóaljakba (Fähnlein), illetve később ezredekbe (Regiment) szerveződő gyalogság hadrendjének és fegyelmének biztosítására születtek meg az első Artikelbriefek. A Landsknechtek toborzását mustrájuk követte, melynek befejeztével a zsoldosok letették az esküt az előttük felolvasott artikulusokra, azaz betartandó kötelességeikre. A hűségeskü a Landsknechtek szabályzataiban vált általánosan a rendtartások meghatározó részévé és egyben a fegyelem megőrzésének alapjává, mely az Artikelbriefek létrejöttét jelentette.33
31 Kurzmann, 1985. 63–96.; Fiedler, 1985. 56–97.; Wörterbuch, 1985. 450–452. A külföldi szakirodalomról is jól tájékoztat: Rázsó, 1966. (I. Miksa az új gyalogos csapatok megalapítójaként érdemelte ki a „Vater der Lands-knechte” elnevezést.)
32 Wiesflecker, 1971. 288–296. és magyarul legújabban: Kovács, 1995.
33 Erben, 1901. 475–484.; Möller, 1976. 14–43. és Kurzmann, 1985. 80.;
I. Miksa 1508. évi Artikelbriefje – miként azt Wilhelm Erben helyesen megállapította – pusztán egy azon szabályzatok közül, melyek az újonnan felfogadott zsoldosoknak 29a rend és a fegyelem betartása érdekében előírásokat kívántak adni. Bár ekként nem tekinthetjük a további fejlődés kiindulópontjának,34 mégis érdemes néhány szóban utalni előzményeire és jellegére, mintegy a XV. század végén és a következő század elején keletkezett új típusú szabályzatoknak mintájául állítva.35
34 Erben, 1901. 483.; Möller, 1976. 35. Erben véleményét már az is alátámasztja, hogy az 1499-ben felbukkanó soltész tisztségéről és a bíráskodás módjáról az 1508. évi Artikelbrief nem szól, jóllehet azt már egy 1504. évi Feldordnung (Beck, 1908/1. 64–67.: 10. Urkunde.) említi.
35 Az Artikelbriefet a XVII. századtól kezdődően számos alkalommal kiadták. Lásd például Lünig, 1723. 3–4.; Frauenholz, 1937. 180–184.: XV. Beilage.; kivonatolva Dangelmaier, 1891. 39. Vö. még Simoniti, 1991. 144.
A császári Artikelbrief három jól elkülöníthető részből állt. Az Artikelbriefek nélkülözhetetlen elemét és alapját, a hűségesküt egy mezei rendtartás (Feldordnung) tisztán katonai vonatkozású része követte, melyet végül a legkorábbi rendtartások szövegére emlékeztető általános rész zárt.36 Míg az eskü jellege a régi német zsoldoseskük egyes elemeit egyesítette a svájci katonaság esküinek bizonyos sajátosságaival,37 addig a második és harmadik rész az 1500. évi augsburgi birodalmi és az esslingeni sváb szövetségi gyűlés, mindenekelőtt azonban az 1507. évi konstanzi Reichstag végzésein alapult.38
36 Beck, 1908/1. 32.
37 Erben, 1901. 482.
38 Beck, 1908/1. 31–32. Az 1500. és 1507. évi Reichsabschiedet Beck külön közzétette gyűjteményében. Uo. 63–64.: 9. és 76–77.: 13. Urkunde. Vö. még Dangelmaier, 1891. 39.; Kurzmann, 1985. 80–81.
Az 1508. évi császári szabályzatot – melyet a birodalmi rendek sohasem emeltek általános érvényre – a XVI. század húszas éveinek közepén már azok az újabbak váltották fel, melyek később – ha számos változtatással is – irányadóak lettek az egész német gyalogság számára kialakítandó egységes és a rendek által is megerősített artikulusok létrehozásában. Ezek közül az egyik azon gyalogosok Artikelbriefje volt, akiket 1527-ben I. Ferdinánd magyarországi uralmának biztosítására, valamint a török hódítók visszaszorítására fogadott fel. A harmincas évek háborús viszonyai újabb lendületet adtak az artikulusok tökéletesedésének. 1532-ben a birodalom Bécs védelme kapcsán korábbi Artikelbriefekből szerkesztett egy új változatot a Friedrich Graf von Fürstenberg főkapitány alatt szolgáló két ezred számára.39 1566 tavaszán ugyancsak készült egy rendtartás a török ellen induló német gyalogság részére,40 melynek azért volt különös jelentősége, mert az 1570. évi birodalmi gyűlésen a rendek 30által elfogadott „Articul auf die Teutsche FußKnechte”-nek közvetlen mintájául szolgált.41 A két szabályzat közötti kapcsolatot Lazarus von Schwendi személyében kell keresnünk. Schwendi – aki korának egyik legjelentősebb hadvezére és hadtudósa volt – 1564 és 1568 között a magyar hadszíntéren tartózkodott,42 így szinte bizonyos, hogy ismerte az I. Szülejmán szultán utolsó hadjáratának esztendejében kibocsátott Artikelbriefet, melyet azután felhasznált a német gyalogság 74 pontból álló és a birodalom által elfogadott általános szabályzatának előkészítésekor. 1568 júniusában, amikor a felső-magyarországi hadügy irányítását végleg átadta utódjának, Hans Ruebernek és a katonai szolgálattól Bécsbe vonult vissza, a császárhoz intézett javaslatában külön kiemelte, hogy a királyi Magyarországon kívül „nem kevésbé szükséges, hogy császári felségtek más királyságaiban, hercegségeiben és országaiban is jó hadirendtartást készíttessen”.43
39 1527: Erben, 1901. 485–486.; 1532: Uo. 487–488. Fronsperger is publikált 1566-ban megjelent munkájában egy korai Artikelbrifet, melyet szintén a század első évtizedeire datálhatunk. Fronsperger, 1970. fol. XXIV–XXVII. A bécsi Hadilevéltár a XVI–XVII. századból szintén több katonai szabályzatot őriz, melyek között számos magyar vonatkozású található. (Ezek egy részére már 1901-ben Erben is utalást tett.) Az alábbiakban pusztán néhány érdekesebbre hívom fel a figyelmet: a komáromi német katonaság Artikelbriefje, 1579 (ÖStA KA HKR KlA VIII. b. 1.); a pápai német gyalogság artikulusai, 1593 (Uo. VIII. b. 3.); a győri német őrség hadi cikkelyei, 1694 (Uo. VIII. b. 25.) stb.
40 Az 1566. május 21-én Bécsben kelt Artikelbrief, melyre birodalmi jelentősége és magyar vonatkozása ellenére a hazai történetírás eddig nem fordított különösebb figyelmet, már 1596-ban a hadjáratban személyesen is részt vett Fronsperger újabb – korábban megjelent műveinek adatait összegző – könyvében látott napvilágot. Fronsperger, 1596. Harmadik rész. fol. XV–XVIII. Ezeknek az artikulusoknak az eredete egy 1525 körül a Sváb Hercegség területén keletkezett szabályzatban keresendő. Erben, 1902. 4–5. (1566. augusztus 22-én ezen Artikelbrief mellett egy külön „Kriegs- und Policey Ordnung”-ot is kiadtak a Győr alatt gyülekező császári sereg fegyelmének biztosítására. Simoniti, 1991. 144. és 79. jegyz.)
41 Erben, 1901. 490–491.; Erben, 1902. 5.: 1. jegyz. Vö. Jähns, 1889. 760–767. és Frauenholz, 1937. 25. Erben állításának helyességére utal, hogy az 1566. évi Artikelbrief számos passzusa nemcsak szó szerint, hanem megegyező sorrendben került be a birodalom által elfogadott szabályzatba.
42 Schwendi magyarországi megbízatásáról az eddigi legteljesebb képet Wilhelm Janko nyújtotta monográfiájá-ban. Janko, 1871. 31–90. Vö. még Eiermann, 1904. 12–15. és König, 1934. 58–74. A Schwendire vonatkozó kutatásokról és irodalomról jó tájékoztatást nyújt Schnur, 1987.
43 „Nit weniger ist von nöthen auch in den andern eurer Khayserlichen Majestät Khunigreichen, fürstenthumb und landen guete Khriegsordnung anzurichten.” Frauenholz
Az 1570. évi speyeri birodalmi gyűlés a gyalogosok mellett a lovasság számára is külön szabályzatot hagyott jóvá, melyet a külföldi irodalom általában Reiter-bestallungnak, néha pedig Reiterrechtnek vagy Reiterartikelbriefnek nevez.44 A Reiterbestallung létrejötte eltért a gyalogság Artikelbriefjei esetében az előbbiekben felvázolt folyamattól. Ennek előzményeként ugyanis nem korábbi rendtartások és esküszövegek, hanem – már a gyalogság szabályzatai kapcsán is említett – Bestal-lungok tekinthetők, melyeket az uralkodók vagy a fejedelmek, néha pedig a rendek adtak ki egy-egy tapasztalt kapitány számára, gyalogos vagy lovas csapatok felfogadása céljából. Lényegében zsoldba fogadási szerződések voltak, melyek a kiállítandó katonák létszáma, fegyverzete és javadalmazása mellett – elsősorban a lovasság esetében – gyakran a fegyelem megtartásának módjáról is rendelkeztek.45 A lovasság hadiszabályzatainak más irányú fejlődésére a Bestallungok különös jelentősége mellett egy másik körülmény is nagy hatással volt. A XVI. századi német lovasság – középkori elődjéhez hasonlóan – alapvetően továbbra is arisztokratikus alapokon épült fel, azaz tagjai szinte kivétel nélkül katonáskodó nemesek voltak. Őket viszont nehezen lehetett a más társadalmi rétegekre épülő gyalogságnál újonnan bevezetett Artikelbriefek rendelkezéseire felesketni, elsősorban nemesi és rendi 31kiváltságaikra való tekintettel. Így a lovas esküjét felfogadójának (illetve a hadsereg parancsnokának) tette le, de nem az Artikelbriefek, hanem a kapitányi Bestallung szövegére. Természetesen ezek a Bestallungok is fokozatosan tökéletesedtek – elsősorban a birodalom frank területein az 1560-as években végbement hadszervezeti újításoknak köszönhetően –, mely végül azt eredményezte, hogy fokozatosan átvették azt a szerepet, melyet a gyalogságnál az Artikelbriefek töltöttek be. 1570-ben pedig – mindenekelőtt Lazarus von Schwendi hathatós közreműködésével – a rendek immáron a lovasság új szabályzatát is birodalmi érvényűnek deklarálták.46
44 Ez azzal magyarázható, hogy a Reichsgesetzben a 111 artikulusból álló Reiterbestallungot a lovasság hadi bíráskodásának (Reiterrecht) szabályait megállapító 18 passzus követte. Lásd erre a Reiterbestallung kiadását: Lünig, 1723. 58–70.; Fronsperger, 1596. fol. CLVII–CLXIIII.; újabban Frauenholz, 1937. 256–285.: XXVI. Beilage.
45 Erben, 1901. 496–497.; Kelenik, 1990. 89.: 19. jegyz. A bécsi Hadilevéltárban a Bestallungokat külön levél-tári egységbe gyűjtötték össze (ÖStA KA Best.), melybe azonban nemcsak Bestallungok, hanem utasítások és hadiszabályzatok is kerültek, a zsoldos-állítási szerződéseket ugyanis gyakran egyszerre és egy irat keretében adták ki az utasításokkal és egyéb hasonló jellegű forrásokkal. Példaként Hans Rueber9. május 1-jén Bécsben kelt Bestallungja említhető, mely lényegében megújított felső-magyarországi főkapitányi utasításának tekinthető. ÖStA KA Best. No 308.
46 Erben, 1901. 497–508.; König, 1934. 86–87. Vö. Meynert, 1868. II. köt. 303–304. Az 1570. évi lovas-szabályzat közvetlen előzménye Sigmund Stoß zu Schwarz lovaskapitány 250 lovasról szóló 1569. évi Bestallungja volt, melynek szövege a birodalmi rendtartáséval szinte csaknem szó szerint egyezett. Frauenholz, 1937. 25.
A birodalmi rendek jóváhagyása mégsem jelentette azt, hogy a régi Arti-kelbriefek teljességgel érvényüket vesztették. A német gyalogosok és lovasok egységes szabályzatának rendi szentesítése, majd nem utolsósorban 1571-ben Mainzban,47 utóbb pedig éppen Schwendi 1593-ban megjelent nevezetes Kriegs Diskursában való kiadása,48 jelentősen felgyorsította azt a folyamatot, mely a hadiszabályzatok további egységesedéséhez, illetve az állandó hadsereg kialakulásával a katonai büntetőtörvénykönyv megszületéséhez vezetett.49 Már Fronsperger, majd Kirchhof is hangsúlyozta azonban, hogy az Artikelbriefeknek nem kell feltétlenül egyetlen mintát követniük, sőt szükség esetén azokat újabb passzusokkal lehet bővíteni.50 Ennek tulajdonítható, hogy számos magyarországi végvár német őrsége még a XVII. században is korábbi, többnyire az 1527-ben vagy 1532-ben szerkesztett, illetve Fronspergernél közzétett rendtartások valamelyikét alkalmazta szolgálati szabályzatként, jóllehet Hans Rueber főkapitány már 1577-ben szorgalmazta a birodalmi rendek által elfogadott és nyomtatásban is hozzáférhető Reiterrecht egységes bevezetését.51
47 „Der Rőmischen Kayserlichen Maiestat/ vnnd deß heyligen Reichs reutter bestallung: Item von bestellung des feldes: ernewert reutter recht/ vnd dann der deutschen knecht articuln: sampt verzaichnuß etlichen sondern puncten obuermeldter bestallung vnd articulen anhengig. Gedruckt in der Churfürstlichen stadt Meyncz/ durch Franciscum Behem. M. D. LXXI.” StaatsA Nürnberg Ansbacher RTA Bd. 43. No 59.
48 Demkó, 1917. 45.: 1. jegyz. Az Artikelbrief további kiadásaira lásd Lünig, 1723. 70–76.; Fronsperger, 1596. fol. CLXV–CLXIX.; újabban pedig Janko, 1871. 173–212. és Frauenholz, 1937. 285–197.: XXVI. Beilage. Érdemes megjegyezni, hogy Schwendi munkája – noha csak kivonatos formában – közel egykorú fordításban magyar nyelven is rendelkezésünkre áll. Zrínyi Miklós ugyanis a XVII. század első felében magyarul kivonatol-tatta Schwendi munkáját Svendy Lazar militiaiarul irt tractatusnak extractussa, minden rendekre nezve címen, sőt a Tábori Kis Tracta írásakor kimutathatóan fel is használta azt. Horváth, 1988. 45. és Klaniczay, 1991. 341. Kiadása: Széchy, 1898. 267–289.: No II. Vö. Széchy, 1896. 223–229.
49 Az első katonai büntetőtörvénykönyv kiadására osztrák területen csak a XIX. század közepén (1855) került sor. Vajna, 1906–1907. II. köt. 6.
50 Möller, 1976. 36.
51 Meynert, 1868. II. köt. 76. Rueber javaslatának okait saját felső-magyarországi tapasztalataiban kereshetjük. 1577-ben ugyanis a főkapitányságában szolgáló német őrségek még mindig nem a speyeri Artikelbriefre, hanem egy szövegében az 1532. évi rendtartáshoz közel álló szabályzatra tettek fogadalmat. Geőcze, 1894. 512. és Erben, 1901. 491. és 1. jegyz.
A hosszú török háború (1593–1606) kezdetére jelentős változás ment végbe a mind a gyalogos, mind a lovas zsoldos katonaság, valamint kapitányaik felfogadásának 32és élelemmel való ellátásának gyakorlatában. Az újítások megkövetelték az 1570-ben kibocsátott szabályzatok átdolgozását. Az 1594. évi török támadás azonban meghiúsította az erre irányuló törekvéseket. Minekutána nem nyílt lehetőség az oszmánok ellen bevetendő ezredek toborzásának elhalasztására, az 1594 januárjában és februárjában felfogadott regimentek még a speyeri birodalmi gyűlésen jóváhagyott „Articuls Brief”-re, illetve Reiterbestallungra tettek fogadalmat.52 Közben Rudolf császár a birodalmi rendekhez külön bizottságot küldött ki az új szabályzatokkal kapcsolatos kérdések megvitatására, mely végül kénytelen volt megállapítani, hogy jóllehet békésebb időben mindenképpen szükség lenne bizonyos újítások bevezetésére, a háborús események miatt ezek kidolgozására pillanatnyilag semmi remény. Új szabályzatok hiányában ezért az 1570-ben elfogadott rendtartások újabb kiadását tanácsolták.53 1595-ben a sváb kerület által felfogadott gyalogosok ekként a speyeri birodalmi gyűlésen szentesített Artikelbrieffel csaknem teljesen megegyező szabályzat előírásainak megfelelően tartoztak szolgálni.54
52 ÖStA KA Best. Prot. 1. Bd. fol. 128.
53 „es sey diß orts Kein Andere reformation fürZunehmen, dan daz deren Zue Spe˙er Anno [15]70. Verabschied-ten Vnnd publicirten Ordnung nachgeseczt werde.” StaatsA Nürnbergr RTA Bd. 59. No 22–23. Vö. még uo. Bd. 54. No 74.
54 Uo. Bd. 61 a. No 42.
1598-ban a császár és a központi katonai vezetés többszöri szorgalmazására újra napirendre került a kérdés a Regensburgban tartott birodalmi gyűlésen. A rendek úgy vélekedtek, hogy számos nem részletezett okból kifolyólag időlegesen továbbra is az 1570. évi rendtartásokat kell irányadónak tekinteni, de nélkülözhetetlen, hogy az elmúlt esztendők tapasztalataira és mindenekelőtt a fizetéssel, valamint az élelmezéssel kapcsolatban felmerült problémákra építve új szabályzatokat dolgozzanak ki. A birodalmi gyűlésen részt vevő Mátyás főherceg – támogatva a rendek javaslatát – ezért azt tanácsolta uralkodójának, hogy minden császári és birodalmi ezred egységesen a császár által kiadott, illetve kiadandó artikulusokra tegyen fogadalmat, és a katonák felfogadása mindenütt ennek megfelelően történjék.55
55 Uo. Bd. 61 a. No 26.
A „tizenötéves háború” alatt végül mégsem születettek jelentősen megreformált, új szabályzatok, jóllehet 1597–1598-ban néhány német ezred gyalogosai már a Schwendi-féle szabályzat 81 pontból álló kiegészített változatára esküdtek fel.56 A „harmincéves háború” (1618–1648) időszakában sem történt meghatározó változás a gyalogosok hadiszabályzatainak fejlődésében. Artikelbriefjüket 1642-ben III. Ferdinánd immáron többszöri alkalommal adta ki,57 melyet azután I. Lipót császár 1665-ben néhány passzusban korrigálva és kibővítve ismételten kihirdetett. Ezek az Artikelbriefek viszont nagyjából megegyeztek a hosszú török háborúban már alkalmazott azon szabályzatokkal, melyek pusztán féltucatnyi artikulussal bővítették az 1570. évi passzusokat.58 A Reiterbestallungból ellenben 1617-ben a lovasság artikulusait 33különválasztották, kialakítván a tényleges Reiterartikelbriefet, az úgynevezett Wallenstein-féle Reiterrechtet, mely azonban továbbra is a Lazarus von Schwendi idejében kidolgozott alapokra építkezett.59 Kisebb változtatásoktól és pótlásoktól eltekintve ezek a szabályzatok a birodalmi gyalogos és lovas katonaság számára egészen 1673-ig érvényben maradtak,60 midőn I. Lipót császár először tett kísérletet arra, hogy fegyvernemtől függetlenül az egész császári hadsereg számára egységes (már nem Artikelbriefnek, hanem Kriegsartikelnek nevezett) hadiszabályzatot bocsásson ki.61
56 1597: Johann von Pernstein ezredének 3000 német, 1598: Johann Friedrich Freiherr zu Merspurg 4000 német gyalogosa. ÖNB Cod. 10775. fol. 60–72. és fol. 86–97.
57 Frauenholz, 1938. 183–198.: VIII. Beilage.
58 Míg az 1570. évi Artikelbrief 74, addig az 1665-ben kiadott 80 pontból állt. Lünig, 1723. 81–87.
59 Janko, 1871. 146. A wallensteini Reiterrechtet lásd ÖStA KA AFA 1617/13/3. Kiadása: Wallenstein, 1846. és Frauenholz, 1938. 141–156.: II. Beilage. III. Ferdinánd a Bestallungtól már elkülönített Reiterrechtet 1638. június 7-én Grazban ismételten kibocsátotta, melynek egy másolati példánya a Magyar Országos Levéltárban is fennmaradt az utókorra. MOL N 47 Lad. K. Fasc. sub B. No 1.
60 Erben, 1902. 5–6.
61 Uo. 8–9. Kiadása ugyan helytelen dátum alatt: Lünig, 1723. 102–104. Noha a 60 pontból álló szabályzat a múlt század második felében már magyarul is megjelent, erre ez ideig hadtörténetírásunk csak meglehetősen sze-rény figyelmet fordított. Fejérpataky, 1877.
