2. Archontológia (Fejezet egy leendő végvári archontológiai lexikonhoz)
1992. Archontológia
(Fejezet egy leendő végvári archontológiai lexikonhoz)
(Fejezet egy leendő végvári archontológiai lexikonhoz)
Amikor mintegy két esztendeje hozzáfogtam az alább közreadandó archontológia elkészítéséhez, őszintén megvallom, magam sem gondoltam, hogy vállalkozásom ilyen terjedelmes összeállítást eredményez majd. Noha célom elsősorban az volt, hogy képet kapjak arról, kik töltötték be a főkapitányi hadi- és végvári seregszékek bírói, jegyzői stb. tisztét, emellett már a kezdetektől fogva vizsgáltam a végvári „jogtudó értelmiség” egészét is. Ennek megfelelően egy olyan adattár összeállítására tettem kísérletet, mely – a később előkerülő adatok hozzáfűzésével – az egykor bizonyosan elkészülő törökkori – Benda Kálmán által már 1972-ben szorgalmazott1 – archontológiai lexikon egyik fejezetét képezheti.
1 Benda, 1972.
A XVI–XVII. századi magyar végvárrendszer történetéről ugyan bőséges irodalom született, mégis olyan alapvető összefoglaló adattárak nem állnak rendelkezésünkre, mint a végvidéki és kerületi generálisok vagy a nagyobb végházak kapitányainak jegyzéke. Nagy László ugyan 1978-ban elkészítette a Híresebb végvári tisztek és katonák (1593–1699) jegyzékét,2 de munkája – a kiadó által előírt követelményeknek megfelelően – inkább csak népszerűsítő jellegűnek tekinthető. Noha archontológiájának alfabetikus rendszere mintegy mutatószerű használatra kiváló lehetőséget nyújt, adatai forrásmegjelölés hiányában olykor igencsak megkérdőjelezhetők, és ami a nagyobb problémát jelenti, ellenőrizhetetlenek. A levéltári és szakirodalmi hivatkozások feltüntetése ugyanis éppen a végvári tisztségviselők esetében tűnik különösen szükségesnek. A végvárrendszer kutatója számára ugyanis nem áll rendelkezésre olyan homogén jellegű forrásanyag (kivéve talán a bécsi Hadilevéltár-ban őrzött haditanácsi mutatókönyveket), mint amilyen a magyar kincstári igazgatás archontológiáinak összeállítóját, Fallenbüchl Zoltánt segítette. A forrásanyag rendkí-vüli szétszórtságából következik, hogy összeállításom korántsem lehet teljes. Nem vállalkozhattam ugyanis a több száz kötetnyi említett Protokolle des Wiener Hof-kriegsrates átnézésére, pedig bizonyosan számos érdekes – elsősorban a magyar hadszíntéren szolgáló idegen katonaság hadi bíráskodására vonatkozó – további adat került volna elő. Úgy vélem, kísérletem mégis roppant tanulságos volt, hiszen meggyőződhettem arról, hogy számos végvárunk esetében – habár gyakran jelentős mennyiségű kiegészítő forrásanyag átnézésével – szinte évről évre összeállítható (a seregbírákhoz és segítőtársaikhoz hasonlóan) a vár teljes tisztikarának jegyzéke.
2 Nagy L., 1978. 233–252.
Összeállításom időhatárai a XVI–XVII. század egészére terjednek ki. A periódus szűkítésére nem volt szükség, hiszen a magyar „vitézlő rend” hadi bíráskodásának teljes körű feldolgozására törekedtem. Az időhatárokkal ellentétben vizsgálódásom területi határait a királyi Magyarországra korlátoztam, amire elsősorban az erdélyi forrásanyag teljes elkülönülése és nehéz hozzáférhetősége miatt volt szükség. Az egyes 200személyek esetében a lehetőségekhez mérten amennyi adatot csak tudtam, összegyűjtöttem. Ezekből azonban egy-egy esztendőből legfeljebb négyet közlök. Ettől csak abban az esetben tértem el, ha azt terminológiai problémák indokolták.
Az archontológia összeállításakor különösen nagy segítségemre volt Fallenbüchl Zoltán nemrég megjelent tanulmánya, melyben a szerző több évtizedes kutatómunkája során szerzett tapasztalatait tárta az olvasó elé.3 Tanácsaitól csak abban tértem el, hogy a középkori tisztségnévsorok összeállítóihoz hasonlóan az egyes tisztségelnevezéseket betűhíven is közöltem. Erre a terminológiai problémák megoldása és érzékeltetése céljából volt feltétlen szükség. Egy-egy személy esetében azonban ugyanazt az elnevezést pusztán két alkalommal tüntettem fel. Az egyes személyek esetében az adatok a követező sorrendben találhatók:
3 Fallenbüchl, 1990.
1. a tisztségviselés évköre
2. a tisztségviselő neve
3. az egyes említések pontos időpontja és a forrásban előforduló eredeti tisztségelnevezések
4. külön, beljebb kezdve a korábbi és későbbi pályafutás adatai sorakoznak, melyeknél már csak összegezve adtam meg a tisztségviselés időhatárát.
Minden adatot – a főszövegben alkalmazott rövidítéseknek megfelelően – a levéltári jelzet vagy az irodalmi hivatkozás követ. Az elhalálozás időpontjára, valamint az életkorra – amennyiben az ismeretes – külön jegyzetekben utaltam. Emellett a forrásmegjelölésnél feltüntettem a kinevezések és az utasítások kiadásának időpontját, továbbá a tényleges hivatalba lépés vagy beiktatás idejét, jóllehet ez pusztán néhány esetben volt lehetséges. Az ideiglenesen megbízottakat (helyettesítőket) dőlten, kisebb betűkkel szedve emeltem ki, az üresedéseket kurziválva jelöltem, a bizonytalan esetekre pedig szögletes zárójelbe tett kérdőjellel [?] hívtam fel a figyelmet.
Az archontológia tematikailag két alapvető részre oszlik. A magyar hadi bíráskodással foglalkozó személyeket a török elleni hadszíntér végváraiban szolgálatot teljesítő, illetve mezei hadjáratokban megfordult külföldi katonák listája követi. A magyar részben végvidéki főkapitányságonként, azokon belül pedig időrendben haladtam. A hadbírákat a hadiszéki esküdtek és jegyzők követik. A főkapitányi hadiszékek, majd a „magán való végház”, Komárom adatai után az egyes végvárak seregbíráit és hites seregnótáriusait (a várak ábécérendjében), majd a hadi bíráskodásban ugyan konkrét szerepet nem játszó, de a terminológiai problémák megértése érdekében el nem hagyható seregdeákok jegyzékét találhatja az olvasó. A magyar hadi bíráskodás fejezetét a tábori széki hadi bírók (köztük kivételesen egy erdélyi) zárják. A német fejezetben a végvárakban szolgáló soltészokat, profoszokat és a katonai igazságszolgáltatásban részt vevő egyéb személyeket soroltam előre, a mezei hadjáratok hadi bírái és profoszai után pedig császári flotta-bíróság 1594. évi összetételét és az eddig előkerült auditorok listáját közöltem. Az egész összeállítást a különleges ügyekben delegált bírósági személyek későbbi tervezett munkáimhoz felhasználható néhány adata zárja.
FELSŐ-MAGYARORSZÁGI FŐKAPITÁNYSÁG
BÁNYAVIDÉKI FŐKAPITÁNYSÁG
GYŐRI VÉGVIDÉKI FŐKAPITÁNYSÁG
KANIZSAI, MAJD 1600 UTÁN KANIZSÁVAL SZEMBENI VÉGVIDÉKI FŐKAPITÁNYSÁG
KOMÁROMI SEREGBÍRÁK
KOMÁROMI SEREGJEGYZŐK
KIRÁLYI VÉGVÁRAK SEREGBÍRÁI
KIRÁLYI VÉGVÁRAK SEREGJEGYZŐI
KIRÁLYI VÉGVÁRAK SEREGDEÁKJAI
MAGYAR TÁBORI SZÉKI HADBÍRÁK
NÉMET SOLTÉSZOK MAGYARORSZÁGI VÉGVÁRAKBAN
NÉMET PROFOSZOK MAGYARORSZÁGI VÉGVÁRAKBAN
NÉMET BÍRÓSÁGI ESKÜDTEK, JEGYZŐK ÉS SZOLGÁK MAGYARORSZÁGI VÉGVÁRAKBAN
NÉMET EZREDSOLTÉSZOK MAGYARORSZÁGON MEZEI CSAPATOKNÁL
NÉMET PROFOSZOK MAGYARORSZÁGON MEZEI CSAPATOKNÁL
A CSÁSZÁRI DUNAI FLOTTA BÍRÓSÁGI STÁBJA
NÉMET AUDITOROK
KÜLÖNLEGES ÜGYEKBEN DELEGÁLT BÍRÓSÁGOK
