1. A német katonai igazságszolgáltatás irodalma
1. A német katonai igazságszolgáltatás irodalma
A koraújkori német hadi bíráskodás rendszerének és gyakorlatának első feldolgozására – bármennyire is különös – már a XVI. század közepén sor került. 1565-ben ugyanis Frankfurt am Mainban napvilágot látott Leonhard Fronsperger (1520–1575) ulmi polgár és császári katona Von Kayserlichem Kriegssrechten című munkája, melyben V. Károly császár szinte teljes hadszervezetének bemutatására vállalkozott: a gyalogos és lovas ezredek felépítésétől kezdve a hadsereg háborúban való alkalmazásán és ellátásán át a váraknak a védelemben betöltött szerepéig stb.4 Miként azt könyvének címe kifejezte, mindezek mellett Fronsperger megkülönböztetett figyelmet szentelt a császári hadsereg katonai igazságszolgáltatásának felvázolására. Ennek roppant egyszerű magyarázata volt. A szerző V. Károly és I. Ferdinánd számos hadjáratában 19részt vett, általában egy-egy gyalogezred soltészaként, azaz hadbírájaként. 1566-ban, sőt feltételezhetően már 1542-ben is, megfordult a török elleni magyar hadszíntéren; a későbbi időpontban – miként azt munkáiból megtudhatjuk – a Győrnél állomásozó királyi sereg egyik gyalogezredének hadi bírájaként.5
4 Fronsperger, 1565. (OSzK Kt. Ant. 424.) Fronsperger műve 1566-ban Frankfurtban ismételten napvilágot látott, melynek facsimiléje 1970-ben Grazban az Akademische Druck- und Verlagsanstalt gondozásában jelent meg. Fronspergernek nem ez volt az első megjelent hadtudományi munkája. 1552-ben már külön kis kötetet szentelt a hadi bíráskodás bemutatásának, mely azután alapját képezte későbbi művei Kriegsrecht-fejezeteinek. (Jähns, 1889. 549.) 1555-ben ugyancsak Frankfurtban látott napvilágot híres Fünff Bücher-je, melyben a Lands-knechtek igazságszolgáltatását röviden ugyancsak érintette. Fronsperger, 1555. fol. LIX–LXV. és LXXIII–LXXIX. (OSzK Kt. Ant. 593. (1))
5 Jähns szerint már 1542-ben is megfordult a magyar hadszíntéren a kudarcba fulladt birodalmi vállalkozás alkal-mával. Jähns, 1889. 548. 1566. évi tevékenységére: Meynert, 1876. 149.; Dangelmaier, 1891. 37.: *. jegyz.; Böhm, 1909. 82.; Erben, 1901. 506.: 2. jegyz.; Fiedler, 1985. 69. Magyarországi szolgálatát 1566. december 23-ai kérelme is igazolja, melyben jövőbeli alkalmazásáért folyamodott. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 145. Exp. fol. 188. és Bd. 146. Reg. fol. 231. (1573-ban „Bürger zu Vlm/ vnd Röm. Key. May. Prouisoner” Fronsperger, 1596. Harmadik rész. „Vorrede.”) Fronspergerre magyarul legújabban: Horváth, 1988.
Fronsperger könyvének első fejezetében6 részletes leírást adott a császári Landsknecht-regimentek haditörvényszékének, az úgynevezett soltész bíróságának (Schultheißengericht) összetételéről, az egyes bírósági katonai tisztségviselők feladatairól, a törvénykezés menetéről stb. A soltész esküdttársaival (Gerichtsgeschworner) az úgynevezett Artikelbrief7 alapján mondott ítéletet, melyet a mai szolgálati szabályzatok, illetve katonai büntetőtörvénykönyvek elődjének tekinthetünk. A katonák ugyanis felfogadásukkor erre tették le esküjüket és alkalomadtán ennek pontjai szerint nyerték el büntetéseiket. Mindezek bemutatását követően a szerző különös részletességgel tárta az olvasó elé az úgynevezett lándzsafutás speciális bírósági gyakorlatát és végrehajtásának megrázó körülményeit.8
6 Fronsperger, 1970. fol. I–XXX. (Ahol Fronspergernél a könyv számát nem tüntetem fel, ott az első könyv értendő.)
7 A szónak nem alakult ki egységes írásmódja. Korábban általában Artikelsbriefnek írták, a modern irodalom azonban az Artikelbrief alakot használja.
8 Ez az úgynevezett „Kriegs Recht mit den langen Spiessen”, melynek során a halálraítélt katonának egymással szemben, két sorban felállt társai között kellett elszaladnia, akik lándzsájukkal sújtottak az előttük elfutóra. Magyarországi alkalmazásáról részletesebben lásd alább, a II/4. alfejezetben.
Fronsperger munkájának jelentőségét mutatja, hogy a XVI. században – egyre vaskosabb átdolgozásokban – három alkalommal (1566, 1573 és 1596) újra megjelent.9 De a következő évszázadban sem merült feledésbe. A korszak egyik legkiválóbb magyar hadtudományi gondolkodója, Zrínyi Miklós például oly kiemelkedő munkának tartotta, hogy magyar nyelvű kivonatot készíttetett belőle Eötődik károly Czaszar ideieben az militiarul irt tractatusbul valo extractus, minden rendekre nezve címen.10 Fronsperger mesterművét később újabb és újabb hadtudományi összefoglalások tökéletesítették. Elegendő itt pusztán az egykor ugyancsak Lands-knechtként szolgáló Hans Wilhelm Kirchhof 1602-ben Frankfurt am Mainban kiadott Militaris Disciplina című művére utalnunk.11 Ezen munkák hosszas számbavétele és bemutatása azonban nem kívánt irányba fordítaná jelen vizsgálat menetét.12
9 Fronsperger, 1596. (OSzK Kt. Ant. 1036.) Vö. Márki, 1925. 63., Hülle, 1971. 22. Különös részletességgel Jähns, 1889. 548–558.
10 A kivonat Horváth Mária kutatásai szerint a legkorábbi, 1565. évi kiadásról készült és csak a hazai vonat-kozásban alkalmazhatónak vélt részeket vette át. (Horváth, 1988. 50. Vö. Széchy, 1896. 216–222. és legújabban Klaniczay, 1991. 341.) Kiadása: Széchy, 1898. 247–266.: No I.
11 Kritikai kiadása 1976-ban látott napvilágot a wolfenbütteli Herzog August Bibliothekban található eredeti alapján. Kirchhof, 1976.
12 Ezek nagy részéről már a múlt században részletesen szólt Max Jähns, jegyzékük pedig megtalálható Hans-Michael Möllernek a Landsknecht-katonaság jogszolgáltatásáról írott művének bibliográfiájában. Jähns, 1889. passim.; Möller, 1976. 266–271.
20A német katonai igazságszolgáltatásra vonatkozó, modern értelemben vett hadtörténeti feldolgozómunkát a múlt század hatvanas éveiben Hermann Meynert nyitotta meg, aki európai hadtörténetének második kötetében már néhány vonatkozásban érintette a kérdést.13 A jelentősebb későbbi német hadtörténeti összefoglalások is bemutatták röviden a hadi bíráskodás gyakorlatát, jóllehet főként Fronsperger és más hadtudósok munkái, valamint kiadott hadirendtartások és szabályzatok, s nem levéltári források alapján.14 A török elleni magyar hadszíntéren szolgáló német katonaság igazságszolgáltatásáról először František Vaníček adott leírást, ő azonban adatainak nagy részét Meynert korábbi munkáiból vette át.15
13 Meynert, 1868. 75–80., 89–92., 363–364. és 371–372.
14 Kivételt képez a már említett Max Jähns három kötetes nagy összefoglalásának első része és Eugen von Frauenholz gazdag forráspublikációval ellátott hadtörténete, melyeket még ma sem nélkülözhet a német hadtörté-nelem kutatója. A korszak katonai igazságszolgáltatásra lásd Jähnsnél különösen az első kötet III/6. fejezetét, Frauenholznál pedig a „Recht, Disziplin, Strafen, Belohnung” című részeket. Jähns, 1889. 757–773.; Frauenholz, 1936. 43–52.; Frauenholz, 1937. 36–41. és Frauenholz, 1938. 23–28.
15 Vaníček, 1875. 46–58.
A német katonai büntetőjog történetének monografikus feldolgozására elsőként a múlt század utolsó évtizedében Emil Dangelmaier vállalkozott.16 Munkájában többek között arról a fejlődési folyamatról számolt be, mely a középkori lovaghadseregek első hadiszabályzatától (1158) a XVI. századi zsoldos Landsknecht-csapatok önálló bírósági szervezetének és törvénykezési gyakorlatának kialakulásához vezetett. Ugyanerről a korszakról hamarosan újabb adatokat feltáró, modernebb összefoglalás született. 1904-ben ugyanis Burkhard von Bonin olyan alapvető összefoglaló munkát jelentetett meg Weimarban, melyet még napjainkban is méltán sorolnak a katonai igazságszolgáltatás történetéről írott alapművek közé.17 Bonin bemutatta a hadi bíráskodás kialakulásának körülményeit és külön fejezetekben tárgyalta a „rendőri hatóságok”, illetve a soltész-bíróságok szerepét és működését. Továbbá felhívta a figyelmet a lovasezredek jogszolgáltatásának a gyalogosokétól eltérő, különleges voltára, sőt már a tüzérség, mint kialakulóban levő fegyvernem jogszolgáltatását is körvonalazta.
16 Dangelmaier, 1891. Az addigi irodalmat emellett külön kis tanulmányban foglalta össze: Dangelmaier, 1898.
17 Bonin, 1904.
Bonin egyrészt felfigyelt a korabeli hadtudományi írók mellett a hadi-szabályzatok különös jelentőségére és összefoglalta a század elejéig végzett újabb kutatások eredményeit;18 másrészt felhívta a jog- és hadtörténészek figyelmét a téma fontosságára, aminek hamarosan meg is lett az eredménye.19 1908-ban Wilhelm Beck már önálló könyvet szentelt a német gyalogság legkorábbi hadirendtartásainak, immáron elsősorban különböző müncheni levéltárak anyaga alapján.20 Ugyanekkor 21Wilhelm Erben és Artur Steinwenter újabb és újabb forráspublikációkkal és feldolgozásokkal vitték előre a téma kutatását.21 Néhány hasznos tanulmány a német jogtörténeti folyóiratban (Zeitschrift für Rechtsgeschichte) is napvilágot látott,22 sőt a harmincas évek közepén a német hadijog művelésére – természetesen nem mentesen az akkori német politikai közhangulat hatásától – már külön folyóiratot (Zeitschrift für Wehrrecht) alapítottak. Ebben számos kiváló tanulmány jelent meg, melyek közül talán Erich Sauber munkáját legérdemesebb kiemelni, melyben a német hadijog germán és római elemei mellett kiválóan ragadta meg annak fejlődési vonulatát.23
18 Itt elsősorban Wilhelm Erbennek a hadi artikulusok eredetéről és fejlődéséről írott két alapvető tanulmányára kell gondolnunk. Erben, 1901. és Erben., 1902. A két dolgozatnak számos magyar vonatkozása van. Az utóbbi-ban például Erben publikálta a komáromi vár tüzérségének 1624. évi Artikelbriefjét. Tanulmányairól a magyar történetírás – érthetetlen módon – megfeledkezett.
19 1912-ben pedig külön tanulmányban mutatta be a német jogtörténet addig kevéssé kutatott területének további lehetőségeit és feladatait. Bonin, 1912.
20 Beck, 1908/1. Függelékében huszonkét hadirendtartást publikált a XV. századból és a XVI. század elejéről.
21 Erben, 1907.; Steinwenter, 1915. Vö. még Beck, 1908/2.
22 Lásd ezekre Möller már említett bibliográfiájának megfelelő részét. Möller, 1976. 271–281.
23 Sauber, 1940–1941. A folyóirat a háború alatt megszakadt és csak 1959-ben indult újra Neue Zeitschrift für Wehrrecht címmel.
A II. világháborút követően mintegy két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Hans-Dieter Schwind rövid kis brosúrája ismételten áttekintést adjon a német haditörvénykezés történetéről.24 A hetvenes években viszont két olyan újabb monográfia látott napvilágot, melyek a birodalmi zsoldos katonaság hadi bíráskodásának egy-egy alapvető területéről nyújtottak már-már teljesnek tűnő összefoglalást. 1971-ben Werner Hülle – aki a negyvenes években már rendszeresen publikált a Zeit-schrift für Wehrrechtben is – a porosz–brandenburgi hadi bíráskodás fejlődését tárgyalva kimutatta mindazokat az okokat, melyek a XVII. század közepétől a soltész-bíróság fokozatos átalakulásához és a kialakulóban levő állandó hadseregekben majd általánossá váló új auditor-bíróság létrejöttéhez vezettek.25 A soltész törvényszékéről pedig 1976-ban jelentette meg Hans-Michael Möller közel háromszáz oldalas feldolgozását, melyben mintaszerűen tárta fel a Landsknecht-katonaság jogszolgáltatásának legapróbb részleteit.26 A téma kutatása mindezek ellenére még napjainkban sem tekinthető lezártnak, hiszen mindkettőjük munkája kizárólag kiadott forrásokra támaszkodott. Így a jogtörténészek által megrajzolt – mondhatnánk – „ideális” képet immáron a levéltáros-hadtörténészek feladata lesz teljessé tenni,27 miként azt Gerhard Kurzmann néhány I. Miksa császár korabeli adata tökéletesen igazolta.28
24 Schwind, 1966.
25 Hülle, 1971. IV. fej.: 24–53.
26 Möller, 1976. Többnyire az ő kutatási eredményein alapulnak a legújabb összefoglalások is. Fiedler, 1985. 78–83.; Wörterbuch, 1985. II. köt. 579–582., 788–789.
27 Egy-egy győri soltész hosszú éveken keresztül vezetett jegyzőkönyvének előkerülése nagy mértékben elősegíthetné a kutatás továbbhaladását. Mind ez ideig ilyen, számos tárgyalás anyagát magában foglaló forrás előkerüléséről nem tudok, jó néhány per tárgyalási jegyzőkönyvére, illetve egy protokollum-kivonatra azonban már sikerült ráakadnom. A fennmaradt jegyzőkönyvek ÖStA KA HKR Akten Reg. és Exp. 1567–1598. passim. A jegyzőkönyvkivonat: „Extract auß dem Gerichts Prothocol” (1609). MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 24. No 91.
28 Kurzmann, 1985. 80–83. Sajnos Kurzmann viszont a korábbi irodalom alapvető munkáiról feledkezett meg, amikor I. Miksa Landsknecht-katonaságának jogszolgáltatását bemutatta.
A magyar nyelvű hadtörténeti irodalom nagy része Hermann Meynert korai munkájának adataira támaszkodott, midőn vázolta a német gyalogosok katonai törvénykezését. Villányi Szaniszló 1882-ben Meynert leírásának átvétele mellett azonban már néhány konkrét győri eset felsorakoztatásával szemléltette a Bécset védő 22főkapitányság erődvárosában szolgáló regiment-soltészok feladatait, valamint a magyar polgári szervekkel történő hatásköri összeütközéseit.29 Kató Sándor a Magyarországon harcoló idegen csapatokról, Ujhelyi Péter pedig az állandó hadsereg kialakulásáról írott könyvében ugyancsak Meynert eredményeire épített, jóllehet az utóbbi már használta Dangelmaier összefoglalását is.30 Demkó Kálmán 1917-ben Lazarus von Schwendi híres Kriegs Diskurs című munkája alapján a német lovascsapatok katonai igazságszolgáltatásának jellegzetességeire hívta fel a magyar olvasó figyelmét.31 A már említett jogtörténeti összefoglalás a német hadi bíráskodás XVI–XIX. századi fejlődésének történetéről nyújtott – terjedelmi korlátok ellenére – rövid, ugyanakkor helytálló képet.32 Végezetül Böhm Károly kis könyvéről kell megemlékezni, aki a század elején Fronsperger eredeti munkája alapján követte nyomon a soltész-bíróság ítélkezési gyakorlatát.33 Jóllehet ezek a rövid összefoglalások betekintést nyújtanak a XVI. század első felének már kifejlődött német katonai igazságszolgáltatásába, annak kialakulásáról és fejlődéséről nem szólnak. A következő néhány fejezet ezt a hiányt igyekszik pótolni, elsősorban azzal a céllal, hogy majd az európai fejlődés ismeretében kutathassuk a magyar végvári katonaság önálló jogszolgáltatásának kialakulásában szerepet játszó okokat és jelenségeket, valamint hogy bemutathassuk ítélkezési szokásainak jellegzetességeit és a német fejlődéstől eltérő vonásait.
29 Villányi, 1882. 68., 87–90., 98., 101., 103–116., 122., 149. és 154.
30 Kató, 1908. 69–70.; Ujhelyi, 1914. 47–49. és 90–100.
31 Demkó. 1917. 60–61. Vö. Frauenholz, 1939. 192–287. (A Kriegs Diskurs kiadása a bécsi Nationalbibliothek-ban őrzött kézirat alapján.)
32 Bónis–Degré–Varga, 1961. 76–78.
33 Böhm, 1909. 75–79. Függelékében közzétett egy XVI. század eleji datálatlan Artikelbriefet (110–112.), mely megtalálható a Beck által publikált szabályzatok között is. Beck, 1908/1. 113–117.
