7. A végvári „jogtudó értelmiség”
1597. A végvári „jogtudó értelmiség”
A magyar „vitézlő nép” katonai igazságszolgáltatásának megszilárdulását követően a végvidéki hadiszékeken és a végvárak seregszékein folytatott bíráskodás, valamint a várak írásbeliségének vezetése szükségessé tette egy jogban jártas, iskolázott, vagy legalábbis írástudó (ugyanakkor viszont még elsősorban a katonáskodásból élő) réteg kialakulását, melyet Bónis György szóhasználatával élve1 végvári „jogtudó értelmiségnek” nevezhetünk. A XVI–XVII. században gyakran maguk a várak kapitányai sem ismerték a betűvetés tudományát, mely a hírek és a vár hiányosságait feltáró jelentések továbbításának elmaradása miatt olykor súlyos következményekkel járt. Nagy Zsigmond, Lenti és Alsólendva kapitánya, az 1680-as években már egyenesen arról panaszkodott, hogy „annyira jutottunk, hogy még csak aki egy levelet megolvasson sincsen, ha a pap vagy oskolamester itthon nincs”.2 Ezért kérte apját, a Kanizsával szembeni végek vicegenerálisát, hogy egy németül és horvátul is tudó, jogban jártas és iskolázott személyt küldjön neki segítségül. A főkapitány-helyettes fia panaszára végül egy nem fegyverforgatásból élő személyt, Esterházy Pál alsólendvai tiszttartójának fiát jelölte ki a két végvár írásbeli ügyeinek intézésére.
1 Bónis, 1971.
2 Iványi E., 1983. 124–125.
Mindezeket a problémákat a vármegyékben és a végvárakban – Gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális rendelkezéséhez hasonlóan – úgy próbálták megoldani, hogy a szomszédos városokból, megyékből vagy hiteleshelyekről hívtak meg írástudó és jogban jártas személyeket, akik azután városi és vármegyei, vagy katonai és polgári tisztségeiket párhuzamosan viselték. 1626-ban Dubecius György breznóbányai és zólyomi nótáriussága mellett Zólyom vármegye jegyzői feladatait is ellátta.3 A XVII. században a vármegyei jegyzők és alispánok, továbbá a hiteleshelyi nótáriusok egy része már kifejezetten a magyarországi jogtudó értelmiséghez tartozott,4 így szükség esetén alkalmas lehetett a főkapitányi hadiszékek írásbeli feladatainak ellátására. Ez a gyakorlat kiválóan érvényesült a kassai generális hadi bíráskodási fórumán, elsősorban azzal összefüggésben, hogy itt a hadiszék valóban területi, pontosabban végvidéki jellegű volt és székhelyét nem egy végvárban, hanem az ország egyik legjelentősebb szabad királyi városában, az erődváros jellegű Kassán tartotta.
3 Uo. 158.
4 A XVII. század folyamán számos vármegyei jegyző viselt ítélőmesteri tisztséget. 1649-ben Darás István Sopron, Zala, Somogy és Veszprém vármegye jegyzőjeként egyúttal országbírói ítélőmester volt, a híres Lessenyei Nagy Ferenc pedig ugyancsak vármegyei jegyzőként kezdte a nádori prothonótáriusságig ívelő pályafutását. Főglein, 1936. 159–160.: 49. jegyz. Vö. újabban Gecsényi Lajos hasonló Győr vármegyei adataival: Gecsényi, 1988. 18.
Már Wékey Ferenc, a magyar hadi bíráskodás legelső képviselője is pusztán a török hódítás következtében kényszerült – számos XVI–XVII. századi középnemes-társához hasonlóan – katonáskodásra. A felső-magyarországi hadi bíráskodás irányítására Lazarus von Schwendi kiváló személyt választott, hiszen a Zemplén megyei nemesi család sarja a hadakozás mellett a jogban is jártas volt: 1564-től ugyanis ő 160töltötte be az alországbíró tisztét.5 Utódjainak többsége is valamelyik felső-magyarországi megye (elsősorban a Kassa környéki Abaúj, Sáros és Borsod) előkelő családjait képviselte, és a hadbíróságot gyakran vármegyebeli hivatalával párhuzamosan vagy arról való leköszöntét követően viselte. Lánczy Gergely Abaúj vármegye viceispánja volt, de Berényi Zsigmond sem akármilyen családból származott, testvére György ugyanis 1656-ban bárói címet szerzett, sőt egy évtized múlva már a Magyarország alnádoraként szolgált.6 A XVII. század közepén ugyan rövid ideig a tokaji kapitányok látták el a főkapitányság hadi bíráskodási feladatait, Szentpéteri István halálát követően 1669-ben újra „polgári” személy vette át a hadi bíró feladatit.7 Az új judex bellicus, Fodor János, pályáját az 1660-as évek kezdetén kállói harmincadosként és postamesterként kezdte, hadbírói tisztsége mellett – és feltételezhetően annak köszönhetően – 1672 és 1675 között már Kassa város bírói posztját töltötte be.8
5 MOL P 707 Fasc. 81. NB. No 11 383.; Nagy I., XII. köt. 132.; Szirmay, 1803. 288–289.
6 Lánczyra: Kemény, 1915/1. 90.; MOL P 1309 25. t. fol. 14.; Kerekes, 1902. 166. és 168.; Berényi Györgyre: Komáromy, 1885. 134–154. és alnádorságára: MOL E 211 Series II. 37. t. (103. cs.) fol. 161.
7 Szentpéteri István, aki tokaji kapitányságát megelőzően az uralkodó kassai porkolábja volt, Nagy Iván szerint –talán éppen hadbírói tisztségének köszönhetően – a Borsod megyében honos család felemelkedésének elindítója volt. Jedlicska, 1910. 439.: No 888. és Nagy I., X. köt. 663.
8 A Fodorra vonatkozó adatokat részletesen lásd az Archontológiában.
A felső-magyarországi hadiszék jegyzői a katonaság jogszolgáltatásával kapcsolatos írásbeli feladatokat szintén csak ideiglenesen, másik tisztségük mellett látták el. Zombory János a nevezetes 1668 decemberi hadiszék nótáriusa az egri káptalan jegyzőjeként szolgált, s bizonyos, hogy csak Csáky főkapitány felkérésére végezte a hadiszéken elhangzott tanúvallatások és vádiratok írásba foglalását, illetve az ítéletlevelek kiállítását.9 Ugyanez állapítható meg a hadiszéki esküdtekkel kapcsolatban is. Bellény Zsigmond, aki 1609-ben rövid ideig még a hadbírói feladatokat is magára vállalta, katonai állása mellett mindenekelőtt Abaúj vármegye közéletében játszott meghatározó szerepet, ami 1616-ban alispánná választásához vezetett.10 Az ország felső részeiben a hadi bíráskodást tehát általában nem jogban jártas vagy akár csak írástudó végvári tisztek, hanem olyan középnemes családok fiai gyakorolták, akik a rájuk bízott katonai igazságszolgáltatási feladatokat a vármegyei önkormányzat irányításával egyidejűleg végezték. Ezek a középnemesek, akiket gyakorta szoros rokoni kapcsolatok fűztek egymáshoz is,11 mindannyian írástudó és jogban jártas személyek voltak.12 Iskoláikat vagy a jezsuitáknál, vagy református kollégiumokban végezhették. Kékedy Balázs hadbíró ugyanis szabad idejében Pázmány Péter híres Kalauzát olvasgatta,13 Bellény Zsigmond abaúji alispán Hieronymus Savanarola 161zsoltármagyarázatainak magyarra fordítására „rendelt naponként egy vagy két oracs-kat”;14 fiát pedig a híres sárospataki kollégiumban iskoláztatta.15 Ugyanitt tanult másfél évtizeddel később I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadbírájának, Vass Mihálynak fia, András is.16
9 Zomboryra MOL P 711 A. t. No 41–42.
10 AMK Suppl. H. 1608–10. 1609. Szám nélkül., 1610. Szám nélkül., 1613. 5540/26.; Bellény, 1618.; Kemény, 1911. 72–73.; Kemény, 1915/1. 90. és 95.
11 Semsey Miklós hadbíró édesanyja (Paczoth Kata) például Paczoth Zsigmond közeli rokona, talán testvére volt. Nagy I., X. köt. 135–137.
12 Gecsényi Lajos Győrak vizsgálatakor a XVII. századi alispánok esetében hasonló következtetésre jutott, akik közül jó néhány a győri jezsuita gimnáziumban folytatott tanulmányokat. Gecsényi, 1988. 20.
13 Adattár, 15. 31.: Kékedy Balázs könyveinek jegyzéke (1644).
14 Bellény, 1618. fol. 2. A Bellény családban a jogismeret nem volt ritka dolog, Zsigmond őse, Albert ugyanis az 1510-es években már királyi ítélőmesterként szolgált. Nagy I., I. köt. 287.; Ebeczky, 1876. 64. és Kemény, 1911. 74.
15 MOL R 319 Bellényi család. Bellény László két datálatlan levele Sárospatakról édesanyjához, Szemerey Dorottyához., ill. šOBA Prešov Rodina Úsz Korešpondencia Inv. č. 242. Sign. P–7,64. Bellény László dátum és hely nélküli levele a sárospataki kollégiumból anyjához Abaújdevecserbe.
16 „in illustrissima Schola Saaros Pathachiana” keltezte levelét 1643. szeptember 22-én Vass János apjához. MOL A 32 No 461.
A felső-magyarországi gyakorlatnak megfelelő példák a bányavidéki és a győri generalátus területén is előfordultak. Esterházy Pál semptei hadbírája, Vály János hosszú időn át az esztergomi szentszék és Pozsony vármegye jegyzője volt, sőt hadbírói tisztével egyidejűleg, 1678-ban még a vicetárnokmester alapos jogi ismereteket követelő posztját is betöltötte.17 Győrben a XVII. század végén Vásárhelyi Nagy Ferenc az alsó-ausztriai rendek által fizetett katonai tisztség mellett a nagy „vetély-társak”, a káptalan és (egy ideig még) a vármegye írásbeliségét is irányította.18 A XVII. század közepén, a hatásköri összeütközések csúcspontján mindez aligha lett volna elképzelhető. A végvári társadalom fokozatos felbomlásának időszakában azon-ban Nagy már felhagyott pusztán a katonáskodásból élő elődjei életmódjával, és az új helyzethez alkalmazkodva minden lehetőséget megragadott, hogy a katonáskodást polgári életmóddal váltsa fel.19
17 EPL VL Acta Rad. Missiles. Vály János levele Révay Istvánhoz. 1665. június 2., Nagyszombat.; MOL P 125 No 11 371.; Áldásy, 1905. 234.; Takáts, [1926.] 163. Vö. Veres, 1968. 47.
18 Káptalani jegyzőségére: GyKHL Felvallási jkv. 15. köt. 121–122. pp.; MOL O 70 Fasc. 1. No 24., 25., 35., 47., Fasc. 2. No 73., 81., Fasc. 3. No 208., 228., Fasc. 5. No 432., Fasc. 7. No 628–629., 639. és 641–642. Vármegyei tisztségére: Gecsényi, 1988. 33.; MOL O 70 Fasc. 1. No 24., 35., Fasc. 5. No 432., Fasc. 7. 639. és 641–642.
19 Nagy Ferencéhez hasonló utat járt be az egykori füleki seregbíró, Dúl Mihály is, aki karrierje csúcsát 1699-ben Nógrád vármegyei alispánná való megválasztásakor érte el. Pálmány, 1982. 69–70. Jogi képzettségére: MOL P 1315 2. t. No 333.
Az igazi végvári „jogtudó értelmiséget” nem a felső-magyarországi középnemes hadi bírák, hanem Vásárhelyi Nagy Ferenc elődjei, Győr, Érsekújvár, Léva és Fülek XVII. századi seregbírái, valamint a kisebb végvárak hadi bíráskodással foglalkozó hites jegyzői és nem utolsósorban seregdeákjai alkották. Számuk nem volt túlságosan nagy, mégis különleges részét alkották a végvári társadalomnak. A betűvetést és a katonai igazságszolgáltatás ellátásához szükséges jogi és latin nyelvi ismereteket a katolikus vallású végváriak egy-egy jezsuita gimnáziumban, a protestánsok pedig az evangélikus német és magyar katonák, illetve polgárok (sereg)iskoláiban vagy református kollégiumokban szerezték meg. A győri jezsuita gimnáziumba a XVII. században számos olyan katona járt, akik itt szerzett tudásukat később egy-egy végvár kapitányaként hasznosították a hadi bíráskodás gyakorlása során.
Radován István pápai kapitány – akinek 1660. évi seregszéki ítéletét már idéztük – 1631-ben a győri gimnázium padsorait már öreg diákként (poéta osztályosként) 162koptatta,20 másfél évtized múlva pedig itt tanult a későbbi híres keszthelyi és veszprémi kapitány, Babócsay Ferenc is.21 De nemcsak leendő kapitányok, hanem seregbírák és seregszéki esküdtek, valamint hites nótáriusok és családtagjaik is tanultak a győri kollégiumban. Az 1630-as években ide járt Alapy Gergely, a győri magyar katonaság lovashadnagya, a seregszékekbe gyakran meghívott esküdt ülnök; Csanaky Márton lovas katona, későbbi seregszéki esküdt, aki fiát is ide járatta; sőt az a Jagosich Márton is, aki különleges karrierjét „eö Fölsege Seregh Sekinek Nota-riussa”-ként kezdte, majd Győr város bírájaként fejezte be.22 Felsőbüki Nagy Ferenc seregbíró gyakori helyettesítőjének, Balaskó Istvánnak fia, Ferenc 1674-ben katonai feladatai miatt a gimnázium két osztályát csupán négy esztendő alatt tudta elvégezni, Vásárhelyi Nagy Ferenc seregbíró viszont az összes évfolyamot kijárta.23 A jezsuiták tevékenységét a katolikus vallású katonák körében nagy tisztelet övezte. Végrendele-teikben gyakran emlékeztek meg egykori tanítóikról. Zámbó Gábor seregjegyző özvegye 1657-ben például tíz forintot hagyott a „Jesuiták Iskolaiban iaro Szegeni Deakoknak”, ugyanebben az esztendőben Bandi Péter gyalogvajda pedig hat forintot rendelt végakaratában a jezsuita kollégium épületére.24
20 Acsay, 1901. 153. Radován, aki 1650-ben még „Praesidii Jauriensis certorum militum Equestris Ordinis Dux” volt (MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 27. No 5.), 1654-től több alkalommal Veszprém vármegye alispáni tisztségét töltötte be, 1664-ben Radonay Mihály győri polgár végrendeletében pedig „komáromi vicze kapitány”-ként említik. VML VpVm Közgy jkv. 1. köt. 64–65., 86., 88., 149., 154. és 162–163. és Sörös, 1899. 690–690.: No XXXV. 1670-ig tartó komáromi alkapitányságára lásd Takáts, 1908. 175.
21 Acsay, 1901. 143.; Hungler, 1986. 169.
22 Acsay, 1901. 105. és 111. A tisztségekre vonatkozó adatokat lásd az Archontológiában.
23 Uo. 109–112. és 110–113. Nagybátyja, Vásárhelyi Nagy Gergely, aki az 1640-es években Pálffy Pál titkára volt, viszont a soproni jezsuitáknál folytatott tanulmányokat (MOL O 70 Fasc. 1. No 3. és Fasc. 5. No 440.). Unokaöccse, Imre pedig éppen az ő anyagi segítségével jutott a győri jezsuitáknál azokhoz az ismeretekhez, melyeket azután a XVIII. század elején Győr város jegyzőjeként kamatoztatott. Uo. Fasc. 11. No 691. és Fasc. 2. No 90.
24 GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 79–80. és 84.
Az uralkodó végváraiban szolgáló protestáns „vitézlő nép” számára a református iskolák mellett a zömében evangélikus német és magyar katonák seregiskoláiban nyílt lehetőség az alapvető ismeretek elsajátítására. A magyar hadszíntérre érkező idegen katonák zászlóaljaiban ugyanis állandó jelleggel szolgáltak Schulmeisterek, akik a regiment-alattvalók gyermekeinek tanításával foglalkoztak. Az eddig előkerült adatok szerint Komárom, Szendrő, Szatmár és Győr váraiban, ahol nagyobb létszámú német őrség állomásozott, külön iskolamestereket tartott a bécsi katonai vezetés.25 A győri seregiskolába, melyet egy 1577-ben kelt forrásunk „schola praedicatoris militum”-nak nevez, nemcsak a német végváriak, hanem a győri magyar őrség evangélikus katonái és városi polgárai is beiratkozhattak. A tanítás szervesen összekapcsolódott a prédikációkkal, amire az iskola latin elnevezése is utalt, a tanárok ugyanis általában a prédikátorok közül kerültek ki. Az 1560-as években külön prédikátora volt a német 163lovasoknak (a Hans Rueber későbbi felső-magyarországi főkapitány által támogatott Magdeburgi Joachim), külön a Landsknechteknek (Abraham) s külön a protestáns magyar katonáknak (Kálmán deák). Sőt az 1570–1580-as években a különböző nemzetiségű prédikátorok mellett már külön tanítója volt az evangélikus magyar és német katonaságnak, illetve polgárságnak.26 Lukács deák a magyar tanító a nagy vihart kavart 1577. évi győri török lesvetésben három tanítványával halt hősi halált,27 míg egy évtized múlva 1586-ban a későbbi neves szótárkészítő, Szenczi Molnár Albert is eltöltött néhány hónapot a győri magyar sereg iskolájának padsoraiban. Ugyanebben az esztendőben a német katonák gyermekeit Andreas Ammon tanította a betűvetés tudományára, aki 1576-ban a wittenbergi egyetemen szerzett magiszteri fokozatot. A XVI. században a német iskola prédikátora és mestere, a XVII. század közepén pedig már orgonása is a bécsi Haditanács által elrendelt katonai zsoldban részesült. A rövid győri török fennhatóság idején (1594–1598) a tanítás ugyan szünetelt, 1602-ben azonban az iskola már ismét működött. Bizonyosan számos győri evangélikus végvári katona – köztük Bogyó János seregszéki esküdttel vagy Fent János főseregdeákkal28 – itt tanult meg írni és jutott a legalapvetőbb ismeretek birtokába.
25 Komárom (1594 decembere előtt): „Balthasar Marcus geweseer Schulmeister in Comorn”. Frankl, 1873. 113. és 1. jegyz., ill. Payr, 1924. 521–522. és 859.; Szendrő (1585): MOL E 211 Series II. 30. t. (95. cs.) fol. 108. és Szendrei, 1888. 419.; Szatmár (1597): MOL E 211 Series II. 29. t. (95. cs.) fol. 81.; Győr (XVI–XVII. sz.): Villányi, 1882. 72.; Takáts, 1915–1917. I. köt. 6–7.; Payr, 1924. 356–361., 564–565. és 859.; Bedy, 1934. 52. és legutóbb Pataky, 1985. 8-71. és 314-315. Az alábbiakban a győri seregiskola bemutatásakor ezeket a munkákat használtam fel.
26 1588-ban a komáromi magyar katonák jegyzékében a prédikátor („concionator”) mellett szintén megtaláljuk az iskolamestert („ludirector”) is. Jedlicska, 1897. 334.: No 529.
27 Gecsényi, 1994. 170.
28 A két katona evangélikus voltára Bedy, 1934. 53. és Payr, 1924. 376.
A győri seregbírák és jegyzőik iskolában szerzett tudásukat gyakorlatban a polgári bírói fórumokon gyarapíthatták. Győrben és Komáromban bevett szokássá vált, hogy a „vitézlő törvényszék” elnökei a városi ítélőszéken is helyet foglaltak.29 Győr magyar katonai igazságszolgáltatásának irányítói emellett rendszeresen ott ültek a szentmártoni főapát és a győri jezsuiták úriszékein is, sőt 1695-ben a főapát egyenesen Nagy Ferenc seregbírót delegálta széke elnöki tisztébe.30 Visi Nagy Pál, a „giörj Seregh Biraia” az 1620-as és 1630-as években már annyira tapasztalt bírának számított, hogy csaknem minden Győrben összeülő bíróság tagjává választotta. 1620-ban egy gyilkossági ügy tárgyalására a városi törvényszékre hívták meg, két esztendő múlva a szentmártoni főapát füssi praediális nemesei számára tartott főispáni székén foglalt helyet, 1624-ben – seregjegyzőjével együtt – a vármegyei sedrián vett részt, de rendszeresen ott ült a szentmártoni, sőt még a pápai úriszéken is, 1631-ben pedig a győri káptalan küldte ki egy birtokvita megvizsgálására.31 Jogi képzettségét Győr vármegye törvényszéke előtt nemcsak bírótársként, hanem 1630-ban és 1632-ben Babothy Ferenc esztergomi kanonok pataházi birtokügyeiben prokurátorként is bizonyíthatta, 164amikor – nem tévedés – győri katonák és polgárok pénzfelvétele ellen tiltakozott.32
29 A számos győri példa közül csak néhányat említek: GyL GyV Tanácsülési jkv. 3. köt. 1. p., 6. köt. 73. p. és 12. köt. 3. p. (Ekkor a városi törvényszéken a bizonyítás során „Nemes és Vitézlő Bellauari Győrgy akkorbeli Győri Seregh Biro Commissioia mellet szedetet és Authenticáltatot harom hiteles bizonságok attestatioi”-t is felhasználták.); GyL GyV Peres ir. No 22.; GyL GyV Kir. rend. No 4.; Komáromra: šOA Komárno AMKo Városi jkv. 1. köt. 306. p. (1681) és Takáts, 1908. 173–174.
30 Eckhart, 1954. 27.; Varga, 1958. passim.; PRT, IV. köt. 225–226.; MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 7. No 48. és Fasc. 20. No 60.
31 Az említés sorrendjében: GyL GyV Tanácsülési jkv. 6. köt. 326. p.; PRT, IV. köt. 240–244.; GyL GyVm Közgy. jkv. Töredék. (1619–1649) 7. p.; Varga, 1958. passim.; PRT, IV. köt. 361–362.
32 GyL GyVm Közgy. jkv. 2. köt. 252. és 263. pp.; MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 29. No 1–2. és Uo. Irreg. Col. Jaur. 6. t. No 7. Vö. még Ráth, 1860. 44. és 50.
A seregbírák a katonaság jogi ügyleteinek intézése és érdekeinek képviselete mellett alkalomadtán annak vallási nevelésében is szerepet vállaltak. A Komáromba került egykori győri püspöki provisor, Huszár Mátyás seregbíróként a csekély számú katolikus katona és polgár vallási nevelésében játszott kiemelkedő szerepet. Mivel a XVII. század első felében a Duna-parti végvár katolikusai saját papot nem tarthattak és egy ideig templommal sem rendelkeztek, „eleinte Huszár Mátyás katholikus nemes embernek a szent András templom mellett levő házában szoktak összegyülekezni vasár- és ünnepnapokon, itt imádkoztak és a seregbíró Huszár Mátyás által a házi postillából felolvasott szent beszédeket hallgatták” – amint erről a komáromi városi jegyzőkönyv megemlékezik. Huszár tevékenységét fia – és feltételezhetően a seregbírói tisztet szintén betöltő unokája is – folytatta, aki gyakran Győrből hívott meg „pápista” barátokat a komáromi katolikusok istentiszteleteinek megtartására.33 Sőt bizonyos, hogy Huszár seregbíró-utódja, Klucsóy Albert is jeleskedett a katolikus vallású komáromiak patronálásában, mely tevékenységéről 1632-ben a Szent András templom Szent István király oltárára adományozott fehér és fekete oltárterítő tanúskodott.34
33 Thury, 1889. 15–16.; Payr, 1924. 521.
34 Beke, 1994. 77–78.
A végvárak seregbírái katonai tisztükön kívül olykor kisebb vármegyei tisztségeket (szolgabíró, esküdt) is betöltöttek. Ez annak az országosan bevett gyakorlatnak volt a következménye, miszerint a vármegyék önkormányzati testületükbe gyakran a megye területén fekvő várakban uralkodói zsoldért szolgáló fegyverforgató nemeseket is beválasztottak. Kőrösy Ferenc és Toldi Márton pápai gyalogvajdák 1666-ban például Veszprém vármegye esküdtjei voltak.35 1659-ben Már Benedek veszprémi végvári katona ugyancsak esküdti hivatalára tett a vármegye közgyűlése előtt fogadalmat, Horváth Bálint keszthelyi fővajda pedig Zala vármegyében látott el hasonló feladatokat.36 Léván Gányi Péter, majd Kovácz István töltött be vármegyei hivatalt, az utóbbinak azonban ennek elvállalása – miként azt már megismerhettük – csaknem seregbírói tisztébe került.37 Győrben, Érsekújvárott és Komáromban a XVII. században a seregbírák és segédeik – kivéve a már említett Vásárhelyi Nagy Ferencet – általában mégsem viseltek vármegyei tisztséget.38 A katonai igazságszolgáltatással összefüggő feladatok ellátásán túl Győrben általában gyalog-, Komáromban naszádosvajdai posztot töltöttek be, másutt pedig állásuk – nem véletlenül – a strázsamester 165tisztével fonódott össze, akinek fő feladata mindenekelőtt a várták fegyelmezett lebonyolítása és a kapuk őrzése volt.39 Győrben még a seregszék jegyzői is csak a XVII. század végén láttak el egyidejűleg katonai és polgári feladatokat,40 olyan esetek viszont előfordultak, hogy egy katona felhagyva a fegyverforgatással a város szolgálatába lépett, sőt akár annak bírói székéig is eljuthatott, miként Jagosich Márton a hetvenes évek legvégén.41 A katonai és vármegyei vagy városi tisztségek a seregbírák esetében – a felső-magyarországi hadbíráktól eltérően – általában nem kapcsolódtak össze, aminek magyarázata a katonai és polgári hatóságok között állandóan felmerülő hatásköri összeütközések mellett mindenekelőtt abban keresendő, hogy többnyire birtoktalan nemesek vagy nem nemes személyek voltak.
35 VML VKHL Felvallási jkv. 2. köt. 1666. No 1.
36 VML VpVm Közgy. jkv. 1. köt. 143. p.; MOL P 235 Com. Zalad. No 370.
37 MOL E 199 III. t/4. No 1.; Illésy, 1893/1. 244–245. és MOL P 125 No 2878.
38 Az érsekújvári Hadriczius János Győr 1594. évi eleste előtt a vármegye és a város jegyzőségét is betöltötte, a visszafoglalást követően azonban már nem tért vissza a Rába partjára, hanem Érsekújvárott telepedett le. Fia, György nádori ítélőmester és Pozsony vármegye nótáriusa lett. KEML EKHL C. 67. Fasc. 8. No 8.; Gecsényi, 1986. 101.; Gecsényi, 1988. 16. és 33.; Gecsényi, 1990. 143.: No 386. és 153.: No 414. Fiára MOL P 512 1630. fol. 7. és Nagy I., V. köt. 14–15.
39 1655-ben Szász Mihály érsekújvári, 1644-ben pedig Ives Pál füleki seregbíró viselt egyúttal strázsamesteri tisztséget. MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 308–309. és MOL E 211 Series II. 37. t. (102. cs.) fol. 97.
40 Itt Szabady Andrásra utalhatunk, aki az 1680-as években számos polgári tiszte mellett a seregszék nótáriusi feladatait is magára vállalta. Gecsényi, 1986. 113.
41 Lásd az Archontológia részletes adatait.
A végvári „jogtudó értelmiséget” – legalábbis az ország nyugati területein – szoros és néha egészen meglepő rokoni kapcsolatok tették még egységesebbé. Felsőbüki Nagy Ferenc győri seregbíró székén az esküdtek többsége valamilyen módon rokonságban állt a bíróság elnökével. Balaskó István, a gyakori helyettes a seregbíró apósa, Csanaky Márton anyósának testvére, Köszöghy István pedig sógora volt. Csanaky leányát az új seregbíró Vásárhelyi Nagy Ferenc vette el, az ő nagybátyja viszont annak a Tar Erzsébetnek fogadott örök hűséget, aki az 1655-ben említett ideiglenesen megbízott seregbíró, Tar Márton egykori keszthelyi kapitány testvére lehetett. Emellett a Balaskók még a Zámbókkal is összeházasodtak, akiknek egyik jeles tagja, Gábor 1633-ban a magyar sereg jegyzői tisztségét viselte.42
42 A rokonsági kapcsolatokat a következő forrásokból rekonstruáltam: GyKHL Felvallási jkv. 14. köt. 379. és 392. pp.; MOL P 1289 I. 6. fol. 39–44.; MOL P 1291 III. O. 10. 1700. április 1., Győr; MOL O 70 Fasc. 1. No 35., Fasc. 4. No 264., Fasc. 5. No 451. és Fasc. 11. No 692. 18. p.; PRT, IV. köt. 368.; Gecsényiajos2004, 1988. 25.
A hadi bíráskodással foglalkozók rokonsági kapcsolatainak másik fő ága kiterjedt Győr falain túlra is. Pázmán Ferenc győri vajda leányát Juditot Gányi Péter lévai seregjegyző, majd bíró vette feleségül; unokája Anna pedig a komáromi judex bellicus, Klucsóy Albert hitvestársa lett. Klucsóy fia apját követte tisztségében, leánya Éva viszont Jagosich Mihály feleségeként került vissza Győrbe.43 Huszár Mátyás komáromi seregbíró első felesége Bogyó János győri katona rokona (Judit) volt; a jezsuitáknál tanult Alapy Gergely győri lovashadnagy – Felsőbüki Nagy Ferenc másik fő segítőtársa – pedig Potyondy Zsuzsannát jegyezte el. A Potyondy-leány unokaöccse, János 1703-ban az előző ág utolsó jelentős képviselőjével, Vásárhelyi Nagy Ferenc seregbíróval együtt látta el Győr magyar őrségének hadi bíráskodását annak helyetteseként, azaz kisbíróként (subjudex).44
43 MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 12. No 5. fol. 4. és Fasc. 18. No 7.
44 MOL P 512 1675. fol. 3.; GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 155.; MOL O 70 Fasc. 11. No 690. 14. p.
A XVI–XVII. századi királyi Magyarország nyugati részén a kedvező forrásadottságoknak köszönhetően tehát kimutatható egy jól iskolázott, de alapvetően a katonáskodásból élő végvári értelmiség, melyet közös műveltsége, életmódja és nem 166utolsósorban vagyoni viszonyai és kapcsolatai szoros rokoni szálakkal kötöttek össze. A végvári „jogtudó értelmiség” a jelenlegi kutatási eredmények tükrében nem tűnik országosan egységes rétegnek. Felső-Magyarországon a hadi bíráskodás szervezetének erősen területi (végvidéki) jellege miatt pedig csak csíráiban, illetve más formában alakulhatott ki. A végső következtetéseket azonban majd csak akkor vonhatjuk le, ha a magyar végvári társadalom történetének kutatása tovább halad az 1960-as évek elején bíztatóan megkezdett úton.
