5. A „vegyes” bíróságok ítélkezési gyakorlata
1515. A „vegyes” bíróságok ítélkezési gyakorlata
A magyarországi végvárakban és erődített városokban szorosan egymás mellett élő német és magyar katonaság, valamint polgári lakosság számos alkalommal olyan összeütközésekbe került, melyek csak mind a két fél bevonásával voltak elintézhetők. Miként a német és magyar katonaság „vegyes” bíróságainál már tapasztalhattuk, mindez számos elvi és hatásköri, valamint jogszolgáltatási problémát vetett fel. A „vegyes” bíróságok szükségességével azonban maga az uralkodó is tisztában volt, ezért a rend és a nyugalom megőrzése, továbbá az egyes bírói fórumok joghatóságának védelme érdekében már a XVI. század közepi vár(os)kapitányi utasításokban szabályozta ezek működését.
Miután I. Ferdinánd 1552 elején Kassa városát átvette Izabella királynétól, kiküldött biztosai külön instrukcióban határozták meg Serédy György kassai kapitány feladatait, köztük a katonák és a polgárok közti igazságszolgáltatás rendjét is. Szigorúan előírták, hogy a királyi kapitány a város polgári ügyeibe nem avatkozhat, nem sértheti meg a polgárság kiváltságait és felettük bírói joghatóságot nem gyakorolhat, kivéve az olyan ügyeket, melyek a város védelmét és biztonságát érintik. A bíráskodást ezekben az esetekben is csak a városi magisztrátus bevonásával, azaz lényegében „vegyes” bíróságok által gyakorolhatja.1 Amikor pedig polgár követ el bűntettet királyi katona ellen, akkor annak a városi magisztrátus előtt kell felelnie, míg ellenkező esetben, midőn katona vétkezik polgár ellen, felette a kapitány köteles ítélkezni.2 Hasonlóan rendelkezett Serédy két utódjának, Dersffy István és Thelekessy Imre kassai kapitányoknak 1556-ban, illetve 1559-ben kiállított utasítása is, hozzáfűzve, hogy ha a város bírája nem akarna a polgár felett ítélkezni, akkor a kapitánynak jogában áll esküdt polgárok bevonásával a városi személy felett megfelelő ítéletet hozni. Ellenkező esetben viszont a város bírája nem ítélkezhet a királyi katona felett, pusztán panaszával fordulhat az uralkodóhoz.3
1 „Inter civem et civem sibi judicandi potestatem non sumat, nisi forte esset causa custodiam et securitatem civitatis concernens. In tali enim casu Capitaneus adhibito sibi civili magistratu judicium poterit exercere.” MOL E 136 7. t. fol. 288. Az utasítás további másolatai: Uo. 2. köt. fol. 11–13. és MOL E 156 U et C Fasc. 99. No 12.
2 „In ceteris vero causis, quos vel civis contra familiarem, servitorem aut militem Capitanei, aut aliquis horum contra civem habiturus est, civis judicio Magistratus sui Civilis, ceteri vero ad Capitaneum pertinentes eiusdem Capitanei iudicio subiecti esse debent, et quilibet ubi requisitus fuerit, debitam justiciam petenti administrare teneatur.” Uo.
3 „Modus autem administrandae justitiae super differentiis, si quae inter milites et cives aliquando suborientur, is [ti. a királyi kapitány] observari debebit, ut si miles de iniuria sibi per aliquem civem illata quaereretur, Capita-neus requirat Judicem Civitatis, qui si ex parte rei iustitiam administrare nollet, extunc Capitaneus adiunctis sibi aliquot Juratis civibus, cum illis id faciat inter causantes, quod iuri et iustitiae consonum visum fuerit. Econtra si civis contra militem aliquid negocii habuerit, et Capitaneus requisitus ex parte militis homini laeso vel iniuria affecto, ius et satisfactionem denegaret etc., extunc Judex de iniuria civis nos requirere debebit.” 1556. április 11. AMK Schw. No 1780. Vö. csaknem szó szerint ugyanez Thelekessy Imre 1559. május 8-án kelt instrukciójában. MOL E 136 No 173. fol. 323–331.
A „vegyes” bíráskodás uralkodói elrendelésére valószínűleg a városok gyakori panaszai miatt került sor. Első konkrét alkalmazásáról éppen a magyar hadszíntér egyik erődvárosából, Győrből rendelkezünk az eddig feltárt legkorábbi adattal. 1562-ben 152ugyanis Kovácz Lőrinc győri naszádos főhadnagy Nádasdy Tamáshoz intézett levelében arról számolt be, hogy a nádori parancsnak megfelelően vizsgálatot tartott bizonyos ellopott holmik ügyében és azok egy részét az Újvárosban lakó naszádosoknál, más részét pedig városi polgároknál találta meg. Mivel az ügyben mind a botja alatt szolgáló naszádosok, mind pedig városi polgárok érdekelve voltak, Kovácz mint a győri vízi hadinép feje a győri bíró vezette hat polgár bevonásával különleges „vegyes” bíróságot hozott létre és mondta ki az ítéleteket: „Erre az dologra, Nagjságos wram, törwenth lattatam, az gjöry byro Ith wolth nalam 6 eskwth polgarral, Nazados wajdakal es tizedesekel, minnyayan tizenketten woltwnk … Ith wolth, nagjságos wram, safar tamas, az gjöry fw bÿro, sos tamas gjöry polgar, szabo pall gjory polgar, gjöry Mattis gjöry polgar, warga amborusz gjöry polgar, kowacz Imre gjöry polgar. Mas rendre wolth, Nagjságos wram, kowacz löryncz, az kegyelmes rommay Chazar es kjralÿ w fölsege wizen walo Nazados fw hadnagja gjörbe, woth Ismeg ferencz wajda, ismeg bartha Janos woth wajda es meses Janos, w fölsege wajdaya azis, es tizedes, wizwary pal, chobokaj andras, w fölsegenek wizen walo wice hadnagja.”4 A tizenkét fős „vegyes” ítélőszék felét tehát győri polgárok, felét az ott szolgáló királyi naszádosok, illetve magyar végváriak tisztjei alkották, ami tökéletesen megfelelt az uralkodó által előírt normáknak. A jogszolgáltatás folyamán kiderült, hogy a naszádosok pusztán a lopott holmi megvásárlásában voltak vétkesek, magát a lopást azonban nem ők hajtották végre. A felperes ezért nem megbüntetésüket, csupán az általuk vásárolt hamis portéka kiszolgáltatását kívánta.
4 MOL E 185 Kovácz Lőrinc levele Nádasdy Tamáshoz. 1562. január 16., Győr. Lásd az Okmánytárban – No 1. Vö. Takáts, [1926.] 141., Varga J., 1977. 440. és Gecsényi, 1984. 679. Gecsényi helyesen mutat rá Takáts és Varga J. azon tévedésére, miszerint ez pusztán egy ad hoc „vegyes” törvényszék, s nem végvári seregszék volt, hiszen a katonák bírói fóruma csak a XVI. század végére kapott szilárd szervezeti kereteket, miután a magyar vég-vári katonaság hosszú küzdelemben megszerezte az önálló bíráskodás kiváltságát, és Győrben is sor került hadi bíráskodással megbízott személy kinevezésére. Uo. 93. jegyz.
A közös ügyek rendezésére született „vegyes” bíróságok alkalmazására a XVI. század közepétől Győrben egyre gyakrabban volt szükség. Összehívására bizonyosan számos esetben sor került, 1590-ben ugyanis Gregoróczy Vince főkapitány-helyettes minderre már mint bevett gyakorlatra hivatkozott a győri bíró és egy német katona már említett verekedési ügye kapcsán, ahol jelentős hatásköri érdekek ütköztek össze amiatt, hogy ki illetékes ilyen esetekben meghozni az ítéletet.5 A XVII. században szintén több alkalommal hívtak össze hasonló bíróságot, ahol esetenként még az Újvárosban letelepedett rác katonákkal való nézeteltérések rendezése is a seregbíró vezette magyar–rác „vegyes” judiciumokra várt.6 Előfordult azonban olyan eset is, hogy a bűnt közösen elkövető katonai és polgári személyek felett külön-külön saját bíróságaik ítélkeztek. 1626-ban például a győri városi ítélőszék – többek közt Visi Nagy Pál seregbíró részvételével – Nagy György püspöki provisor feljelentésére egy ökörtolvajt, aki társaival a Bakonyból négy ökröt lopott el, tortúrára és akasztófára ítélte. A vádlott társai ellenben – vagy mert katonák voltak, vagy azért, mert végváriak 153fogták el őket – a főkapitány fogságába kerültek és „az Uitezlő tőrueny szek előtt” nyerték el méltó büntetésüket.7 1669-ben viszont nemcsak a polgári („Városj renden leuő Urak”) és a „vitézlő rend”, hanem vármegyei nemesek is helyet foglaltak abban a „vegyes” bíróságban, mely Esterházy János vicegenerális rendeletére az Újvárosban lakó Oláh Dániel nyereggyártó házánál keletkezett tűz ügyében hozott határozatot. A tűz következtében ugyanis Oláh háza mellett számos szomszédos lakhely is a lángok martalékává vált, így teljesen logikus volt, hogy minden károsult fél képviselője helyet kapjon a bírák soraiban. A bírótársak a perben nagyon humánus döntést hoztak, amikor a nyereggyártó addig letöltött fogságát elegendő bűnhődésnek ítélték, hiszen – amint a vizsgálat során kiderült – a tüzet együgyűsége okozta és oltásában maga is szorgalmasan vett részt.8
5 Bedy, 1933. 154.; Gecsényi, 1984. 678. és Gecsényi, 1986. 102.
6 1609-ben és 1614-ben két gyilkossági ügyben rác esküdtek is helyet foglaltak az ítélőszéken. GyL GyV Tanács-ülési jkv. 5. köt. 116–117. pp. és Gecsényi, 1984. 678. és 89. jegyz. A győri rácokra lásd Villányi, 1882. 106–109. és Bedy, 1934. 58–59.
7 GyL GyV Tanácsülési jkv. 1. köt. 166–168. pp.
8 MOL P 1291 III. O. 10. 1669. augusztus 23., Győr.
”Vegyes” bíróságok nemcsak végvár-városainkban léteztek. Különleges esetekben más helyeken is összehívtak ilyeneket. Ilyen bíróságnak tarthatjuk például azt az ítélőszéket, mely 1680-ban egy bizonyos Bottyán János – talán a lévai várban lakó Bars megyei nemes – és a bort szerfelett kedvelő Csáky Pál lévai kapitány között egy elcsattant pofon kapcsán keletkezett összetűzésben hozott békéltető ítéletet. Csáky kapitány saját ügyében természetesen nem ítélkezhetett, miként néhány évvel korábban – mint említettük – Fodor János felső-magyarországi hadbíró sem járhatott el az általa mint bíró vezette hadiszéken perbeli ellenfele felett. A meglehetősen banális esetet mégsem az illetékesnek tűnő bíróság, Esterházy Pál bányavidéki főkapitány semptei hadiszéke tárgyalta. Bottyán ugyanis Bars vármegyéhez fordult segítségül, melynek közbenjárására végül mindkét fél számára elfogadható megoldás született. A jelentéktelennek tűnő, ugyanakkor igen kényes ügy megvitatására Csáky Pál ugyanis „eő Főlséghe Leuay Praesidiumjaban leuő Tiszteyből és Nemességhből” különleges bíróságot hívott össze. Ez a végvári katonák és Bars megyei nemesek alkotta speciális „vegyes” „Hadi Szek” hozta meg végül a mindkét fél részéről elfogadható „remediumot”.9
9 MOL P 125 No 11 376. Részletesen elemzi az ügyet R. Várkonyi Ágnes, és megemlékezik róla Czigány István Bottyán életrajza is (Várkonyi, 1975. 32–42. és Czigány, 1991/2. 22.). Vö. még az 1993. november 5-én tartott esztergomi Bottyán-emlékülés előadásainak újabb eredményeivel: Czigány, 1994. 21–22. és Várkonyi, 1994. 9.
