4. A komáromi naszádosok seregszéke
1484. A komáromi naszádosok seregszéke
A komáromi naszádosok hadi bíráskodása a XVI–XVII. század folyamán több szempontból egészen speciálisan alakult. Ennek két alapvető oka volt. Egyrészt a naszádosok bíráskodási kiváltságaikat még Mohács előtt szerezték, másrészt Komárom végvára a török háborúk időszakában – többek közt éppen az itt szolgáló vízi hadinépnek köszönhetően – különös szerepet töltött be az ország védelmének biztosításában. Köztudott ugyanis, hogy Komárom „magán való végház” volt, mely nem tartozott egyik végvidéki főkapitány fennhatósága alá sem.1 Ez a független státusz azt eredményezte, hogy a komáromi magyar hadinép peres ügyeit egyetlen generális hadiszékére sem fellebbezhette. A seregszéki apellációk továbbításának módját a komáromi naszádosok számára az I. Ferdinánd által 1554-ben megerősített II. Lajos-féle privilégiumlevél úgy szabályozta, hogy a naszádosok ügyeit kapitányaik előtt vitassák meg, ahonnan azokat a főkapitány elé, majd ha valamelyik fél még ekkor sem lenne elégedett a bírói ítélettel, akkor az uralkodó színe elé lehessen fellebbezni.2
1 „Comaromium per se est, quod a nullo supremo generali capitaneo dependet” – miként azt 1641-ben Esterházy Miklós nádor nevezetes memorandumában megfogalmazta. Hajnal, 1930. 129.: No 45. Komáromra vö. Takáts Sándor számos tanulmánya mellett legújabban Kecskés László összefoglalóját. Kecskés, 1984.
2 Szentkláray, 1885. 369–372.: No I.; Illésy, 1895. 395–399.
II. Lajos kiváltságlevelét annak idején még az összes délvidéki naszádos számára adta ki, három évtized múltán azonban I. Ferdinánd király csupán a komáromi hajósok részére erősítette meg azt. Ennek számos egyéb vonatkozása mellett témánk szempontjából azért volt jelentősége, mert a Komáromban szolgálók szervezete bizonyos mértékben eltért a déli naszádosokétól. Jóllehet a XVI. század közepén egy ideig a naszádosoknak még külön kapitányuk volt, de már őt is a komáromi vár főkapitányának rendelték alá. Később a kapitány helyére a naszádosok tényleges parancsnoka, a fővajda (illetve felettese, a teljes magyar katonaság élén álló komáromi főkapitány-helyettes) lépett, aki a néhány tucatnyi katonának parancsnokló vajdákat irányította. Mivel a komáromi naszádosok száma csak néhány száz körül mozgott, nem volt szükség, hogy minden vajda külön székkel rendelkezzék. Egy közös hadi bíráskodási fórum elegendőnek tűnt, melyet azután a naszádos sereg bírája („judex navalis exercitus hungarici Comaromiensis”3) vezetett, aki – amint arra már a terminológiai problémák elemzésekor rámutattam – a XVII. század folyamán az egész komáromi magyar katonaság seregbírájáva vált („Rév Komárom Végh házanak Magyar renden valo Vitezenek Seregh Biráia”4). A fellebbezések gyakorlata pedig úgy módosult, hogy a sereg székéről a komáromi vár főkapitányának bírói fórumára lehetett apellálni. Ez az eljárás az 1560-as években már érvényben lehetett, 1589-ben ugyanis Szép Péter arról számolt be Pálffy Miklóshoz Komáromból írott levelében, hogy „a seregnek régi szokása és kiváltsága, hogy ha valakinek a vajdákkal pere van, 149azt először a sereg birája elé kell idézni, és az ügy azután fellebbezés utján megy a kapitány elé. Így volt ez Paxy és Kielmann idejében is”.5
3 1594: Takáts, 1908. 171.: 1. jegyz.
4 1677: MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 18. No 13.
5 Jedlicska, 1897. 354.: No 567. Vö. TakátsSándor2004, [1926.] 144.: 8. jegyz.
Az uralkodó színe elé való fellebbezés bizonyára már a XVI. század közepére megszűnt (ha egyáltalán alkalmazták valaha), és a seregszékről a peres felek apellációikat a komáromi vár főkapitányának (hadi)székére küldhették, ahol azok végleges elintézést nyertek. A székhelyét idegenben tartó Habsburg királyhoz a naszádosok pusztán kegyelemért fordulhattak, miként azt 1564-ben a töröknek fegyvereket szállító és ezért a cselekedetéért halálra ítélt Kádas Mihály is tette.6 A főkapitány székére küldött fellebbezések gyakorlata bizonyosan bevett szokássá vált, jóllehet erre vonatkozóan ez ideig pusztán egyetlen konkrét adattal rendelkezünk.7 1622 novemberében Bóna Fülöp komáromi magyar lovas katona ellen Babit János „Varasi rend” bizonyos deszkák ellopása ügyében pert indított a Huszár Mátyás vezette seregszéken. A „Vitezleo TeoruenZek” a katonát a bemutatott bizonyságok alapján elmarasztalta. Mivel azonban időközben új és a vádlottra nézve különösen fontos bizonyítékok kerültek elő, Bóna új ítéletért folyamodott Hans Dietrich von Reiffenberghez, „azon Comaromi Magÿar es Nemeth Vitezleo Sereghnek feo Kapi-tannyához”. A főkapitány jogosnak tartotta a perorvoslatot, hiszen a perben vesztes katona az ügy érdemét érintő új bizonyítékok birtokába jutott, az ország törvényei pedig lehetővé tették, hogy minden törvénybeli fogyatkozás novum judicium révén korrigáltassék. Ennek megfelelően Reiffenberg főkapitány rendeletet adott a sereg-bírónak, hogy egy új és rövid terminust jelöljön ki, s arra a felperest és ügyvédjét is idézze meg. Ha pedig már kiállította az ítéletlevelet, akkor azt az új tárgyalás megkezdésekor azonnal kérje el és semmisítse meg, s a vádlott újabb bizonyítékai figyelembevételével hozzon bírótársaival új ítéletet. „Es hog ha az megneuezet Alporos az tÿ illjen ualo Teoruentekel megh nem elegednek, Tahat [sic!] Tÿ ez dolgot mindennemeo folliasaual, mellyek ekoraigh akar mi modon Teortentek tÿ Eleottetek, minden Terhes Nehezteles nelkul az mÿ Kapitanÿsagunkbelÿ Teoruenÿ szekunk [kiemelés tőlem – P. G.] Eleiben bochassatok, es bochatnÿ tartozzatok, az mint az Orszagh toruenye es az igassag kiuannja.” A főkapitány tehát ugyanazt a fellebbezési rendet tartatta be a seregbíróval, mely már valószínűleg az előző évszázad közepe táján gyakorlattá vált. Huszár Mátyás be is citálta Babit János felperest az új ítélet meghozatalára. Az ügy befejezése ugyan nem ismert, de bizonyos hogyha a seregszéken nem is, akkor a fellebbezést követően a főkapitány bírói fórumán a polgári személy katona ellen indított pere véglegesen és immáron az alperes számára is kedvezőbb módon zárult le.8
6 ÖStA KA HKR Akten Exp. 1564. Jan. No 57.
7 Komárom legkiválóbb ismerője, Takáts Sándor – tudomásom szerint – egyetlen hasonló adatot sem említ munkáiban.
8 MOL P 512 1653. fol. 2. Az ügyről ugyanezen irat alapján néhány soros feljegyzést találunk a Huszárral rokon Nedeczky család történetében: Nedeczky, 1891. 167.
A komáromi seregbíró, aki általában a naszádos vajdák egyike volt, a seregszéki ítéleteket vajdatársaival mint esküdt ülnökökkel hozta meg. Munkájában, elsősorban az írásbeli ügyek intézésében – a jelentősebb kapitányi székekhez hasonlóan – 150külön seregjegyző (nótárius) segítette.9 Az ítéletek jellege és a jogszolgáltatás gyakorlata nem tért el a seregszékeken másutt megfigyelhetőtől. 1589-ben Gáspár vásárbírót a haditörvényszék a törökkel való szövetkezés miatt ítélte halálra,10 egy évszázad múlva pedig Zámory György egy rab ügyében „terminaltatot az Sereg Biroval”.11 Jóllehet a komáromi sedes bellica történetének kutatása ezen rövid összefoglalással még nem tekinthető lezártnak, eddigi ismereteim alapján kijelenthetem, hogy a törvénykezés gyakorlata pusztán a fellebbezések tekintetében fejlődött a várak kapitányi székeitől eltérően.
9 Lásd részletesen az Archontológiában közölt adatokat.
10 Takáts, 1908. 217–219.
11 MOL P 512 1688. fol. 3–4.
