4. A korabeli terminológia problémái
994. A korabeli terminológia problémái
A hadi bíráskodásban részt vevő személyek korabeli elnevezéseinek értelmezési nehézségeit már az egerszegi és körmendi példán deklaráltuk. A szakirodalomban a legkülönfélébb elnevezések bukkannak fel. Elsősorban a főkapitányi székhelyeken szolgáló és katonai bíráskodást folytató személyek tisztség-megnevezése nem egységes. A Győrben szolgáló judex bellicust például olykor hadbíróként említik, olykor viszont seregbírónak hívják.1 Molnár Szulpicz a pannonhalmi bencés rend-történetben egy alkalommal már kifejezte bizonytalanságát a terminológia ingadozásával kapcsolatban. A győri Visi Nagy Pált egy 1624. évi visszaélése kapcsán, amikor a joghatósága alá nem tartozó néhány nyalkai jobbágy felett ítélkezett, a következőképpen említette: „győri seregbíró (hadbíró)”.2 Hasonló problémákkal kerülhetünk szembe az érsekújvári3 és komáromi bírák4 esetében is, akiket ugyancsak elég rendszertelenül hív az irodalom néha sereg-, néha pedig hadbíráknak.
1 Előfordul olyan eset, hogy ugyanaz a szerző egy tanulmányban használja a kétféle elnevezést. Ráth Károly például Visi Nagy Pált Győrből 1627-ben „hadbiró”-ként, egy esztendő múlva azonban már „seregbiró”-ként említi. Ráth, 1860. 44. és 50. Néha pedig egészen modern kifejezésekre bukkanhatunk: „Horváth Ferenc katonai főbíró” Győrben (1644). Bittó, 1934. 273. Vö. Eckhart, 1954. 27.
2 PRT, IV. köt. 228.
3 Győry Nagy Jánosról, a híres genealógus, Nagy Iván őséről, Pest–Pilis–Solt vármegye regesztáiban 1657-ben „az ujvári vár hadbirája”-ként, később viszont „érsekujvári seregbiró” tisztség-elnevezéssel olvashatunk. Borosy, 1983. 80.: No 364. és Borosy, 1984. 56.: No 1259. Vö. Benda, 1972. 297.: 1607: Deák Lőrinc érsekújvári „hadbíró”.
4 Jóllehet Takáts Sándor Komáromban kizárólag seregbírákat említ, a szakirodalomban mégis több helyen had-bírákkal találkozunk. 1625: Huszár Mátyás „komáromi hadbíró” (Varga J., 1977. 458.: 95. jegyz.) 1671: „Klu-csói István őrséghadbíró” (Ráth, 1865. 68. és Erdélyi Gy., 1913. 152.)
Az elnevezések különbözősége két alapvető okra vezethető vissza. Egyrészt maga a korabeli gyakorlat sem volt egységes, másrészt a latin 'judex bellicus' kifejezést gyakran nem hadbírónak – mint azt természetszerűleg gondolnánk –, hanem seregbírónak kell fordítanunk. A korabeli magyar nyelv ugyanis ugyanarra a latin formulára több változatot teremtett. A különböző verziók használata azonban jól köthető az ország egyes területeihez, illetve végvidéki főkapitányságaihoz, sőt – úgy vélem – az elnevezések eredete is megmagyarázható.
Az első főkapitányi hadi bíráskodást folytató személy, Wékey Ferenc magyar nyelvű ítéletleveleiben magát kizárólag „Chazarnak Ew felseghenek hadÿ Bÿraÿa”-ként titulálta.5 A latin nyelvű forrásokban általában „Judex Bellicus” alakban szerepel,6 néhány eseten azonban a „Judex Belli” tisztségnévvel illetik.7 Egyetlen német nyelvű említése pedig „oberster Kriegsrichter”-nek nevezi.8 Wékey magyar tisztségelnevezését később utódjai változatlan formában vették át. A latin 'judex bellicus' 100kifejezést tehát Felső-Magyarországon magyarra mindig 'hadi bíró-, hadbíró'-ként fordították. 1636-ban Lánczy Gergely beiktatásakor esküjében „az hadi birosaghnak ream bizot Tisztiben és egÿeb dolghokbanis” ígért hűséget az uralkodónak.9 1676-ban a jezsuita Tarnóczi István Nagyszombatban megjelent kis könyvét Fodor Jánosnak ajánlotta, akit „Koronas Kiralyunk o Felsege Hadi, és Kassa Várossának érdemes Birája” alakban nevezett meg.10 A seregbíró tisztségnév nem is illett volna a felső részek hadbíráihoz, ők ugyanis nem egy adott vár őrségének, vagyis az ott szolgáló magyar seregnek, hanem egész Felső-Magyarországnak, azaz a kassai főkapi-tányságnak voltak bírái; miként ezt terjedelmesebb latin elnevezéseik kiválóan tükrözik: „Superiorum partium Judex bellicus”, „Judex bellicus in superioribus Regni partibus”, illetve „partium Regni Hungariae superiorum Sedis Bellicae Confiniariae Judex primarius”.11 S noha a jogszolgáltatást általában a főkapitányság központjában az úgynevezett királyi házban folytatták,12 lakhelyüket gyakran nem Kassán, hanem magánbirtokukon vagy ott tartották, ahol más tisztségük ellátásában serénykedtek. Mindez azzal függött össze, hogy a felső-magyarországi hadbírák – amint erre később még visszatérek – gyakran más (vármegyei, városi vagy katonai) tisztségük mellett kiegészítésképpen látták el a főkapitányság katonai igazságszolgáltatási feladatainak intézését.
5 Döbrentei, 1840. 196–197. és Thaly, 1898. 37–38.: No 1. A következőkben az egyes tisztség-elnevezések igazolására mindig csak egy-egy példát említek és nem sorolom fel az összes előfordulást, azokról ugyanis az olvasó az Archontológiából részletesen tájékozódhat.
6 ÖStA FHKA HFU RN 22. 1571. März fol. 158. és 163.
7 MOL E 244 Libr. exp. 1. köt. fol. 106.
8 Takáts, [1926.] 145.
9 MOL E 211 Series I. Fasc. 8–9. fol. 743–744. Lásd az Okmánytárban – No 6.
10 Tarnóczi, 1676. fol. 2.
11 1600: ÖStA FHKA Fam-Akt. B–P.60.; Veress, 1909. 404–405.: No 540. Lásd az Okmánytárban – No 3.; 1609: ÖStA FHKA HFU RN 97. 1609. Juni fol. 105.; 1673: AMK Suppl. H. 1668–75. No 9273/11.
12 1669-ben a hadiszéket „az Mi kegyelmes Csaszar és koronas kiraly Urunk eő Főlseghe hazanal, ugymint azon haznal, azhol Fő Generalis Urunknak eő Nagyságha residentiaia Vagyon” tartották, amint ez Buzafalusi Szent-péteri István ideiglenesen megbízott hadbírónak az egyik hajdúváros számára kibocsátott citációjából megtudható. MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 145. Lásd az Okmánytárban – No 11.
A győri és bányavidéki generalátus központjában a felső részekben használtaktól eltérő elnevezések alakultak ki. Ez elsősorban annak a fejlődési folyamatnak az eredménye volt, mely során a győri és érsekújvári erődben a judex bellicusok tisztsége létrejött. Jóllehet a győri Ormándy János kinevezését megelőzően az új tisztségviselő fizetése körüli alkudozások alkalmával Nogarol generális azzal érvelt, hogy a seregbíró Győr mellett a főkapitányság többi véghelyének fellebbezett peres ügyeit és viszálykodásait is rendezni tartozik, lényegében azonban Ormándy, majd elsősorban XVII. századi utódjai feladatainak többsége a Győrben szolgáló magyar sereg ügyes-bajos dolgaival állt kapcsolatban. Ugyanez elmondható Érsekújvár esetében is. Noha az újvári bíró győri társához hasonlóan ugyancsak ítélkezett a főkapitány székére apellált perekben, feladatköre elsősorban mégiscsak az újvári várban felmerülő ellentétek rendezésében rejlett – annál is inkább, mert a főkapitányság másik két kulcshelyén, Léván és Füleken külön seregbírákat alkalmaztak.
Összegezve tehát: a katonai igazságszolgáltatás vezetői mind Győrött, mind a bányavidéki generalátus székhelyén elsősorban az ott szolgáló magyar sereg (exercitus) bírái voltak és csak másodlagosan látták el az egész végvidék hadbírói feladatait. Mindez elnevezéseikben is tükröződik. A győri judexek ugyanis még akkor is a seregbíró nevet viselték, ha a főkapitányság ügyeiben jártak el vagy már tudatosan is a generalátus bíráinak titulálták magukat. 1689-ben például Vásárhelyi Nagy 101Ferenc a következő tisztségnévvel bukkan fel: „Győri és azhoz tartozando vegeknek Sereg Birája”.13 De már a legkorábbi magyar elnevezés is (1604) a sereg bírájáról beszél: „gieörÿ szeregh Biraia”.14 Ugyanezt a későbbi magyar és latin alakok csak tovább színesítik: vagy arra utalnak, hogy a győri seregbíró a magyar katonaság bírája volt („Győry Magyar Uitezleő Seregh Biraia”, „Magyar Uitezlő rendnek Seregh biraia”, illetve „Judex Exercitus Praesidii Hungarici Jauriensis”),15 vagy arra, hogy a főkapitány hadiszékén hozta meg ítéleteit („iudex ordinarius sedis iudiciariae mili-taris exercitus Hungarici praesidii Jauriensis”).16 Noha Újvár esetében – talán éppen felső-magyarországi hatásra – a XVII. század elején egy alkalommal a 'hadi bíró' elnevezéssel is találkozhatunk,17 általában itt is a „Seregbiro” magyar kifejezést18 vagy annak a győrihez hasonló latin megfelelőit használják („Judex Bellicus Praesidii Uyvariensis”, „Judex Bellicus Sedis Judiciariae militaris Exercitus praesidii Wÿvariensis”).19 A XVII. század elején Hadriczius János egyik címe viszont még kifejezetten területi hatáskörre utal („Judex exercitus partium Regni CisDanubia-narum in Vywar existens”).20 Érsekújvár 1663. évi eleste után a sereg bírája elneve-zés azonban már nehézkesnek tűnhetett – még akkor is, ha a bírói székhely Sempte várába került át –, ezért Vály Jánost leginkább a bányavidéki és Újvárral szembeni végvidéki főkapitányság hadiszéki bírájaként említik forrásaink („Sedis Judiciariae bellicae Generalatus Praesidiorum Antemontanorum, Cis-Danubianorum Confinio-rumque ad Vyvár oppositorum pro tempore Substitutus Judex”).21 1663 előtt azonban a 'judex bellicus' megfelelője Győrhöz hasonlóan Érsekújvárott is a 'seregbíró' és nem a szakirodalomban oly gyakran előforduló hadbíró volt.
13 MOL O 70 Fasc. 5. No 432. Ennek a magyar elnevezésnek a következő latin formula felelt meg: „Praesidii Jauriensis Confiniorumque eidem annexorum Judex Bellicus” (1687). Uo. Fasc. 1. No 24. A végvidéki jellegre utaló latin kifejezés legkorábbi előfordulása 1659-ből való, amikor Bélaváry Györgyöt szóról-szóra ugyanezzel tisztség-elnevezéssel említik. GyKHL Felvallási jkv. 11. köt. fol. 217–218.
14 1604: Komáromy István. GyL GyV Tanácsülési jkv. 3. köt. 1. p.
15 Az említés sorrendjében: 1647: GyL GyVm Közgy. ir. I/12/1663.; 1662: GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 133–135.; 1650: MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 29. No 1. és 2.
16 Bittó, 1934. 274.
17 1610 körül: MOL E 196 Fasc. 36. No 14.
18 1662: EPL VL Acta Rad. Missiles. Győry Nagy János levele Hölgyi Gáspárhoz. 1662. július 18., Érsekújvár.
19 1642: MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 197.; 1657: PML PPSVm Közgy. jkv. II. köt. 43. p.
20 1603: ÖStA FHKA HFU RN 76.1603. Aug. fol. 40.
21 1672: MOL P 125 No 11 372.
Hasonló következtetésre juthatunk a komáromi naszádosok bíróságának vizsgálatakor. A XVI. században az elnevezések ugyan még utalnak a katonák naszádos voltára („judex navalis exercitus hungarici Comaromiensis”),22 a XVII. század elején azonban a seregbíró már mindkettő, azaz a vízi és a városban elszállásolt sereg bírája is egyidejűleg („praesidii Comaroniensis utriusque Exercitus Ungarici Judex bellicus”).23 Később a 'judex bellicusok' az egész komáromi magyar „vitézlő rend” bírájának címét viselik („Judex Bellicus Exercitus Militiae Hungaricae Coma-roniensis”, 102„judex bellicus exercitus Comaromiensis Hungarorum”),24 sőt olykor egyenesen a révkomáromi végház magyar seregbíráinak titulálják magukat („Rév Komárom Végh házanak Magyar renden valo Vitezenek Seregh Biráia”).25 Emellett 1676-ban felbukkan egy olyan kifejezés, mely még arra is utalást tesz, hogy a naszádos magyar hadinép ellentétben a várban szolgáló idegen katonasággal – miként az a XVI. század közepétől szokássá vált – Komárom városában teljesít szolgálatot („Oppidi Rév Comaromiensis militiae Hungaricae Judex Bellicus”).26 'Hadbíró' terminológiával egyetlen alkalommal sem találkozunk, így biztosan kijelenthető, hogy míg a latin 'judex bellicus' kifejezést Kassán, illetve Felső-Magyarországon magyarra mindig 'hadbírónak' fordították, addig Győrött, Érsekújvárott és Komáromban ennek általános megfelelője a 'seregbíró' volt, még akkor is, ha a végvidéki főkapitányság katonai igazságszolgáltatásával összefüggő feladatokat látott el. A nagyobb végvárakban uralkodói zsoldért szolgáló és haditörvénykezést folytató magyar bírák latin forrásainkban szereplő 'judex bellicus' tisztségneve alatt ugyancsak seregbíró értendő, hiszen ők (példának okáért a füleki vagy a lévai) magyar sereg bírái voltak.27
22 1593: Takáts, 1908. 171.: 1. jegyz.
23 1624: MOL P 512 1625. fol. 10.
24 1686: Uo. 1686. fol. 11.; 1632: Adattár, 11. 195–196.: No 314.
25 1677: MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 18. No 13.
26 GyKHL Felvallási jkv. 13. köt. 571–573. pp. Vö. II/4. fejezet. 36. jegyzetével.
27 Pusztán néhány példát említve: Léva, 1646: Súry Benedek „Levensis praesidii Judex bellicus” és 1650: ugyanő „Levaj Sereghbjro” MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 197. és 243.; ugyanitt, 1663: Gányi Péter „praesidii Levensis Judex bellicus” = „Seregh Biro” MOL E 199 III. t/4. No 1.; Fülek, 1679: Dúl Mihály „Füleknek seregbirája” és 1680: ugyanő „Praesidii Filekiensis Judex Bellicus”. Szilády–Szilágyi, 1863. 70. és MOL P 125 No 11 378.
Német forrásainkban a magyar sereg- és hadbírák jelölésére két kifejezést alkalmaztak. A 'Kriegsrichter' speciálisan a magyar katonák felett ítélkező bírák megjelölésére szolgált, német hadbírák esetében ezzel a kifejezéssel ugyanis sohasem találkozunk.28 A 'Kriegsrichter' mellett azonban olykor előfordul a 'Schultheiß' név is. Az Udvari Kamara vagy a Haditanács írnokai ugyanis – függetlenül attól, hogy magyar vagy német hadi bíráról volt szó – gyakran a számukra ismertebb, de a magyar nyelvben sem idegen „Schultheiß” (soltész) szót használták, s legfeljebb a hadi bírák szolgálati helyére tettek utalást („Kriegs Gerichts Schultheisß in Ober Hungarn”, „Ober Hungerisch Kriegs Gerichts Schultheis”, illetve „Schulteß Zu Vÿwär”).29 Olykor azonban magyarországi személyek sem voltak teljesen tisztában a judex bellicusok tisztségének mivoltával. Király Imre liszkai főbíró például Fodor Jánost, a felső-magyarországi főkapitány hadbíráját a Szepesi Kamara alárendeltjének vélte („Camerae Scepusiensis Judex Bellicus”).30
28 1589: ismeretlen nevű érsekújvári seregbíró. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 185. Reg. fol. 97.; 1590: Ormándy János győri seregbíró. NÖLA SA A. VII. 21. fol. 25.; 1594: Paczoth Zsigmond felső-magyarországi hadbíró. ÖStA KA AFA 1594/2/11; 1601 és 1602: Fáy István felső-magyarországi hadbíró. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 206. Exp. fol. 455–456. és ÖStA FHKA HFU RN 76. 1603. März fol. 682.; 1605: Komáromy István győri seregbíró. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 213/1. Exp. fol. 47.; 1660: Bélaváry György győri seregbíró. Takáts, 1908. 59.: 5. jegyz.
29 1659: ÖStA FHKA HFU RN 207. 1660. Febr. fol. 5.; 1671: ÖStA KA Best. No 1858.; 1603: ÖStA FHKA HFU RN 76. 1603. Aug. fol. 40. Vö. még 1630-ban Klucsóy Albert „Hungrischer Schulteß in Commorn” MOL E 144 Belügy. (1. d.) fol. 879–882.
30 MOL P 1774 26. t. fol. 84–85.
103A terminológia problémáit tovább bonyolítja, hogy a magyar 'seregbíró' kifejezés nemcsak a királyi végváriak seregbíráit, hanem – elsősorban a XVII. század első harmadától kezdődően – az úgynevezett praesidiális vagy hajdú-privilégiummal felruházott mezővárosoknak, az előbbiekben Körmend kapcsán már említett „milita-rizálódott” polgári bírói fórumainak törvénytevőit is jelölheti.31 A XVII. század első felében a dunántúli földesúri mezővárosok lakosságának nagy része – miként az ország más területein a különböző jogállású hajdútelepek katonáskodó lakói is32 – viszonylag jelentős szerepet vállalt a török portyák feltartóztatásában és ezáltal az ország védelmében. A mezővárosi lakosság praesidiálódása az elnevezések terén is érdekes változásokat mutat. A városi lakosság jelölésére egyre inkább a 'sereg' szó került előtérbe, arra utalva, hogy a polgárság jelentős része immáron a katonáskodást űzte főfoglalkozásként. Ez gyakran már a hajdú-kiváltságlevelek kibocsátása előtt megtörtént, jelezve azt a társadalmi átalakulást, mely ezen mezővárosok lakói köré-ben fokozatosan ment végbe a XVII. század folyamán. Ennek köszönhetően a század közepére már számos magánföldesúri, illetve királyi vár alatti dunántúli mezőváros (Körmend, Csákány, Tapolca, Sümeg, Szentgrót, Kapornak, Vázsony, illetve Keszt-hely, Kiskomárom stb.) lakossága a 'sereg' szót használta saját elnevezésére, az uralkodói erődítményekben szolgáló magyar végváriakhoz hasonlóan, akik ugyancsak 'lovas és gyalogos sereg' néven fordultak kérelmeikkel az uralkodóhoz.33 De gyakran seregként bukkannak fel a Hernád melletti hajdútelepek lakói is.34 Ennek logikus következménye, hogy miután a mezőváros a 'sereg' elnevezéssel kezd élni, a városi bíró címet a seregbíró váltja fel. Körmenden 1650 után tehát már seregbírákat választott a hajdúváros lakossága, pontosabban három jelöltet terjesztett elő erre a tisztségre földesurának.35 A városi jelleg azonban sehol sem szűnt meg teljesen, 104csupán módosult a privilégium előírásai szerint, vagy pusztán a lezajlott társadalmi átalakulás következtében. A bírák titulusaiban olykor ez meg is ragadható: 1645-ben például Molnár Miklós „Sűmegh Varasi Seregh Biraia”, 1678-ban viszont utódja Tinkó Mátyás pusztán „Simegi Seregh biraia”-ként szerepel. Ugyanez az irat Tinkó magyar tisztségnevének latin változatát is megadja („Judex oppidi Sümegh”), mely kétségtelenül igazolja a terminológia ingadozását.36
31 Emellett latin forrásaink olykor a soltészokat is 'judex bellicus'-ként említik. 1673 (Győr): „Sultetius seu Judex Bellicus Germanicus”. MOL E 554 Fol. Lat. 1223. fol. 118–119.; 1676: „Mauritius Főrsch Judex Bellicus Germanicus Jauriensis”. MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 29. No 41. fol. 206. Sőt Sibrik Dániel győri lovas hadnagy 1662-ben kelt végrendelete Moritz Förtsch német regiment-soltészt is seregbírának hívja: „Mauritius Förtsch Nemet Seregh Biraia”. GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 133–135.
32 A hajdútelepekre: Zimányi, 1960.; Nagy L., 1986. 51–55.; Rácz, 1969. 114–141.; Dankó, 1991., illetve kiváltságaikra Szendrey, 1971.
33 Körmend (1651): Iványi B., 1943. 153–154.: No 16. Vö. részletesen a 35. jegyzettel és Szántó, 1984. 15–16. A királyi végváriak 'lovas és gyalogos sereg'-ként való elnevezésére Benczédi, 1961. 165–167.: No 4.; MOL P 1313 252. cs. fol. 631.; MOL P 71 Fasc. 265. (120. cs.) fol. 175–176. Vö. még számos hasonló példával Takáts, é. n./1. 158–160.
34 Dankó, 1991. 26–29.: A tiszalúci hajdúk kiváltságlevele.
35 Iványi B., 1943. 125–126.; Varga J., 1977. 440–441.; Tóth I., 1992. 128. Vö. néhány hasonló példával a készülőben levő adattárból: Csákány, 1673. június 15. Hantó Miklós „Seregh Biraja”, aki 1657–1658-ban zászlótartó a praesidiális településen. (1673: Bogárdi János szíves közlése. 1657–1658: MOL P 1322 55. cs. No 1307. és 1330.); Tapolca, 1671. május 1. Barbél Ferenc „Tapolczai Seregh Biro” (VML VKHL Felvallási jkv. 2. köt. 1671. No 24.); Szentgrót, 1669. június 5. Balázs György „Szentgrotj szeregh Biraja” (MOL P 1313 Peres iratok 182. cs. fol. 38–39.) Vö. még Szántó, 1984. 16.; Lenti, 1679. május 14. Laposi István „Judex Bellicus Lentiensis” (MOL P 1313 Peres iratok 182. cs. fol. 57–58.); Kapornak, 1644. január 12. Szívós János „it Ualo seregh biraia” (MOL P 1314 No 24 252.); Vázsony, 1646. augusztus 10. Szabó András (VML VKHL Felvallási jkv. 1. köt. No 304. és Zsiray, 1984. 264.) Keszthely, 1660. február 21. Cziberei János „Judex Bellicus Exercitus” (VML VKHL Felvallási jkv. 2. köt. 1660. No 5.) és 1660. április 22. uő. „Seregh Biraia” (MOL P 235 Com. Zalad. No 424.); 1665. október 16. és 19. Nagy János „Judex militum Keszteliensium” (MOL P 1313 252. cs. fol. 574. és 583.) és 1667. április 30. „Seregh Biraia” (MOL P 108 Rep. 36. Fasc. C. No 133.), ill. 1670. november 1. uő. „Keszthel˙ Seregh Biro” (MOL P 235 Com. Zalad. No 474.); 1676. március 4. Borsó János „Judex Keszthe-liensis” (Uo. No 537. a.) és 1676. június 14. uő. „Kesztheli seregh Birája” (Uo. No 539. a.) Vö. még Szántó, 1984. 16. Kiskomárom, 1634 Nardai Mátyás „Judex Exercitus” (DREL Prot. Kiskom. 16. p.) és 1634. december 21. uő. „Biro” (Uo. 198. p. és Révész, 1892. 429.), ill. 1635. március 24. uő. „Sereg Biro” (Uo. 25. p.) Vö. még Révész, 1892. 427–437. Néhány adat az ország más területeire vonatkozóan: Drégelypalánk,ly István2004 „Seregh Biraia” (MOL E 211 Series II. 37. t. (103. cs.) fol. 24.) és Gyarmat, 1651. február 25. Palánki Laczkó Benedek „Hadj hjtes Biró” (MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 280.; Jakus, 1985. 121.)
36 VPL Misc. No 170. és No 107. Az ugyancsak praesidiális mezőváros, Devecser bírája 1632-ben ellenben nem a seregbírói titulust használta, hanem egészen különleges módon címezte magát: „En Bozogan Janos Beszperim Varmegieben lakozo, az Deuezerj Vitezekknek Feő Biraja”. MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 18. No 59.
A seregbírák mellett írástudó segédeik korabeli elnevezéseinek vizsgálatakor is komoly terminológiai problémák merülnek fel. A királyi had- és seregbírákat a rájuk nehezedő írásbeli feladatok intézésében Takáts Sándor megállapítása szerint a „seregdeák (Kriegsnotarius)” segítette, akit „német módra hadi nótáriusnak is híttanak”.37 Ez a megállapítás azonban korrigálásra szorul. Jóllehet a XVI–XVII. századi magyar nyelv ismeri a 'seregdeák' szót, ezt mégsem a seregbírákat segítő írástudó személyekre alkalmazta. Viszont az sem tagadható, hogy voltak hadi, illetve helyesebben seregnótáriusok (seregjegyzők), az ő tisztségük viszont nem azonos a seregdeákokéval.
37 Takáts, [1926.] 141. és Takáts, 1915. 42.
A probléma megoldása a korabeli német gyalogos csapatok szervezetében keresendő. A Magyarországra érkező idegen gyalogezredekben a birodalmi gyakorlatnak megfelelően több olyan katonai tisztségviselővel találkozunk, akik írásbeli tevékenységet folytattak. Az ezred törzskarához tartozott a soltész írásbeli segítője: a bírósági írnok vagy jegyző (Gerichtsschreiber), akinek tisztsége – mint azt korábban már megállapítottuk – a civil jogszolgáltatás gyakorlatából került át a hadi bíráskodásba. Rajta kívül minden zászlóalj alatt szolgált egy tábori írnok (Feldschreiber), aki elsősorban a zsoldlisták vezetésével foglalkozott.38 Mivel a magyarországi végvárakban teljes létszámú ezredek csak igen ritkán (akkor is zászlóaljanként egy-egy erődítménybe osztva) szolgáltak, egy-egy végházban a német katonaságnak csak egy bírósági és egy tábori írnoka volt.39 1604-ben Győrben például a bírósági írnok tisztségét a már említett Georg Schlemüller töltötte be, a tábori írnok feladatait pedig Michael Peck látta el.40 Az utóbbi ekkor a „scriba Exercitus germanorum militum praesidii 105Jauriensis” címet viselte, az 1617. évi győri telekkönyvben viszont már német tisztségneve, a „Feldschreiber” bukkan fel.41 A Feldschreiber latin megfelelőjének tehát a 'scriba exercitus'-t ('scriba militaris'-t) vagy a forrásokban ezeknél még gyakrabban előforduló és a német kifejezésnek leginkább megfelelő 'scriba campestris'-t kell tartanunk. A Gerichtsschreibernek viszont a '(juratus) notarius sedis bellicae' vagy röviden a 'notarius bellicus' latin formula felel meg.
38 Meynert, 1868. II. köt. 371., 373.; Fronsperger, 1970. Harmadik könyv. fol. LXXXII.
39 Christoph Behaim fizetőmester-segéd (Kriegszahlmeisteramtsdiener) fennmaradt számadásai szerint az 1580-as években Palotán, Pápán, Tatán, Komáromban, Érsekújvárott és Bakabányán a német katonaság fizetésének és mustraügyeinek intézésére külön Feldschreibereket fizetett a központi katonai vezetés. A GNM Nürnberg Behaim A No 83. passim.
40 Schlemüllerre: AMB NI. No 8922.; GyL GyV Tanácsülési jkv. 3. köt. 1. p.; MOL E 152 Reg. Col. Jaur. Fasc. 24. No 46.; Peckre: GyKHL Felvallási jkv. 6. köt. fol. 224. Vö. még a szatmári német katonaság 1589. évi össze-tételével, ahol ugyancsak egy bírósági és egy tábori írnok szolgált. ÖStA KA AFA 1589/9/ad 1.
41 Villányi, 1882. 156.
A magyar és a német végvári katonaság szoros együttélésének hatására a két idegen tisztség fokozatosan átkerült a magyar hadszervezetbe is. A felső-magyarországi hadiszék 1609. évi helyreállításakor például Győry Jánost iktatták be a „notarius” tisztségébe, aki később „Juratus Notarius Sedis bellicae” és „Notarius bellicus partium Regni Hungariae superiorum” címekkel bukkan fel.42 Győrben és Újvárott ugyancsak sor került az új katonai tisztség alkalmazására. 1617-ben Kürthy Ferenc már „sedis exercitualis praesidii Jauriensis Juratus Notarius”-ként segítette Hevenessy Lőrinc seregbíró munkáját.43 A tisztség eddig előkerült legkorábbi magyar megfelelője 1629-ből való, amikor egy végrendeletben Káldy Miklóst „az Vitezlo Sereg Notariusa”-ként említik.44 Dannichich György 1641-ben a „Geörÿ magiar uitez-leö Seregh Notariusa”,45 utódja a későbbi győri bíró, Jagosich Márton pedig egy alkalommal a „hűtős szeregh Notariussa”, máskor pedig az „eö Fölsege Seregh Sekinek Notariussa” címet viseli.46 A főkapitányi székhelyek mellett hamarosan a kisebb végházakban (Kékkő, Szécsény, Veszprém stb.) is megjelentek az esküdt nótáriusok, akik – amint azt nevük (juratus, illetve hites) kifejezte – tisztségük megkezdésekor esküt tettek,47 majd ezt követően gyakran a jelentősebb várak seregbíráihoz hasonlóan intézték a végvár írásbeli ügyeinek nem csekély feladatait. Hegedűs Márton „ezen Beszprémi vitézleő Seregh tőrueni szekének hitős Notariussa” például harmincöt éven keresztül szolgálta a vár kapitányainak hosszú sorát és látta el a Séd parti végház írásbeliségének hiteleshelyi jellegű szerepét.48
42 MOL E 210 Militaria. 43. t. No 12. Lásd az Okmánytárban – No 5.; MOL E 554 Fol. Lat. 914. (1610.) fol. 233.; MOL E 211 Series I. Fasc. 5. fol. 541.
43 GyL GyVm Közgy. jkv. 2. köt. 11. p. Vö. 1646: Eölvedi Pál „Sedis Judiciariae militaris praesidii W˙variensis Juratus Notarius”. MOL P 287 Series II. Fasc. HH. fol. 208.
44 GyKHL Libri Test. 2. köt. fol. 9.
45 GyL GyVm Közgy. ir. I/54/1641.
46 GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 99. és MOL P 125 No 11 281.
47 Vö. a vármegyei jegyzők eskütételéről: Főglein, 1936. 155.
48 MOL E 152 Irreg. Col. Jaur. 11. t. No 3. fol. 5–6.
Míg a Gerichtsschreiber tisztségének magyar megfelelője a 'hites seregnótárius' vagy röviden 'seregjegyző' volt, addig a 'scriba campestris'-nek a Takáts által az előbbivel azonosított 'seregdeák' felelt meg.49 Állításomat számos az archonto-lógiában említett adat mellett egy 1676-ban Veszprém vármegye törvényszékén lezajlott per szövege is igazolja, melyben a következő kifejezés olvasható: „scriba 106Militaris, vulgo Sereg Deák appellatus”.50 A seregdeák elnevezés alatt tehát a XVI–XVII. század folyamán nem a sereg bírájának segítőjét, a hites seregjegyzőt, hanem a német Feldschreiber tisztségének magyar megfelelőjét kell értenünk.
49 Villányi is téved, mikor a következőt állítja: „tábori jegyző (régi magyarsággal: seregdeák)”. Villányi, 1882. 86.
50 MOL P 707 Fasc. 39. et F. No 5. Vö. ugyanabban az iratban 1695–1696: Szalánczy Márton „Veldtschreiber Zu Egersec” = „Campi scriba Egerszegiensis”. OSzK Kt. Fol. Germ. 927/2. fol. 132–133.
A magyar seregdeákok feladatai nem különböztek idegen társaikétól.51 Miként azt Lazarus von Schwendi nevezetes Kriegs Diskursának Zrínyi Miklós számára készült magyar nyelvű kivonatában olvashatjuk, a scriba campestris „tiszte ollyan, hogy tudgyon írnj, olvasni, és számot vetni, és ha az Tisztben be áll, készen kell tartanj az lajstromokat, és az fogadot szolgákat belé irnja, elő tévén az derék és nemes személyeket … A’ mellett két Laistromot tarcson, egyiket az Mustra Mesternek, avagy Commissariusnak adgya, az másikat magának tarcsa … Az Capitanÿnak is tartozik irással, olvasással és számadással szolgálny.”52 Eszerint a seregdeák vezette a várbeli katonák zsoldjegyzékét, ő jegyezte fel regisztrumába a katonák elhalálozásának vagy török fogságba kerülésének időpontját, melynek a mustra során a zsoldfizetés miatt különös jelentősége volt. Sőt gyakran őt bízták meg a kapitány és várőrség írásbeli ügyeinek intézésével vagy akár pecsétjének őrzésével is.53 1680-ban Jurovicz Márton lévai seregdeák Esterházy Pál bányavidéki végvidéki (és egyúttal „dunáninneni” kerületi) főkapitánytól arra kapott utasítást, hogy a török által levágott vagy elhunyt katonák helyett újakat fogadjon fel és azokat írja be „az eő Feőlséghe Laistramiába”.54 Mindemellett a győri főkapitányság területéről előkerült adatok tanúsága szerint a seregdeákok az élelmezésre kiutalt pénzösszegek kezelésében is szerepet vállaltak. A Balaton melletti öt kis végház (Vázsony, Tihany, Csobánc, Szigliget és Keszthely) ellátására – melyek a végvidéki főkapitányságon belül külön kis körzetet, illetve egységet alkottak55 – a nekik járó és a győri élelmezési házból 107küldött kántorpénzt általában a Pápán szolgáló seregdeákok továbbították, akik egyben ezeknek a véghelyeknek is seregdeákjai voltak.56 1675-ben Sréter János például a „Rommai Csaszar es Koronas Kiraly Vrunk eő Folsegenek Papai és Balaton mellet levő Vegh Hazainak Seregh Deákja” címet viselte.57 A győri seregdeákot pedig, aki többek közt koordinálta a pápai és veszprémi scribák munkáját, felügyelő és központi irányító szerepe miatt olykor 'főseregdeáknak' is nevezték.58
51 Az eddig előkerült két legkorábbi adat, mely a német eredetű tisztség magyarországi meghonosodására utal 1588-ból Komárom, két esztendővel későbbről pedig Érsekújvár erődjével kapcsolatban került elő. Az 1588. évi komáromi várvizsgálat szerint a magyar katonaság „scriba campestris”-e már regestrumot vezetett az ott szolgáló naszádosok és magyar lovasok fizetéséről; míg 1590-ben Pálffy Miklós bányavidéki és újvári főkapitány arra tett javaslatot, hogy „Zu V˙wär auch ain Hungrischer Veldtschreiber gehaltten”. Feltételezhető azonban, hogy a bányavidéki végek központjában ekkor még nem állították fel az új magyar tisztséget, hiszen Ernő főherceg a katonaság mustrájára kiküldött biztosoknak ez év májusában azt tanácsolta: Pálffyval próbáljanak úgy megegyez-ni, hogy a további kiadások elkerülése érdekében a magyar seregdeák feladatait is német társa lássa el. Komá-romra: Jedlicska, 1897. 336.: No 529.; Érsekújvárra: ÖStA HHStA Arch. Pálffy Arm. I. Lad. 2. Fasc. 8. No 171.
52 Széchy, 1898. 259–260.: No II.
53 Feladataira a kapitányi utasításokban találunk rövid utalásokat. Török István pápai kapitány instrukciójában (1601) például a következő rendelkezés olvasható: „per campestrem Scribam diem et mensem annotari faciat, qua quisque aut moritur, interfecitur seu in captivitatem adducitur, quo deinceps de eo commissariis lustrationum temporibus rationem reddere possit”. Vö. MOL P 71 Fasc. 172. No 1. (Csáky István szendrői kapitány utasítása. 1631. szeptember 23., Bécs.) A sereg pecsétjét Csobánc várában 1665-ben a seregdeák őrizte: „miuel eő Sereg Deakia léuén Csobanczi Seregnek, eő nala allot a Pőtsét”. VML VKHL Felvallási jkv. 2. köt. 1665. No 16.
54 MOL P 125 No 2625. Mindezt mégsem tehette meg, hiszen mikor „Béchbe uoltam Feő Mustra Mester- és Commissáriussoknál, ott az Feő Mustra Regestromot mutoták”, de az jóval kevesebb katonának írt elő zsoldot, mint amennyit a generális neki felfogadni rendelt (Uo. No 2626.). 1670 körül a lévai őrség pedig amiatt panasz-kodott főkapitányának, hogy „seregh deák uram semmi let utal az Bellicum hire nélkül nem meri be irnya” a szabad legényeket a török által levágottak helyére. Benczédi, 1961. 172–173.: No 7.
55 „Comunitas quinque Castellorum Balatiensium.” ÖStA FHKA HFU RN 207. 1660. Febr. fol. 109–114. Vö. Szántó, 1984. 17. és „N. Vnd N. die Ritterschafft Zu Roß Vnnd fueß Von T˙han, Wäschon, Sigliget, Tschowancz Vnd Khesstell”. ÖStA FHKA HFU RN 120. 1620. Mai fol. 98–100.
56 MOL P 707 Fasc. 39. et F. No 1., No 7–8.
57 Uo. No 3.
58 1666-ban például Fent János „Geőri Fő Seregh Deákia” GyL GyV Tanácsülési jkv. 12. köt. 17–19. pp.; GyKHL Libri Test. 3. köt. fol. 175. Noha a győri főkapitányság mellett a Kanizsával szembeni, valamint a bányavidéki végeken is felbukkan néha egy-egy főseregdeák (1659–1660: Daniel Guettman „Ober Veldt-schreiber an denen Cännisischen vnnd Baänischen Gränizen”, ill. 1672–1673: Szily Pál „Oberveldtschreiber an denen Cannisischen Gränniczen”. OSzK Kt. Fol. Germ. 927/2. fol. 9–10., 24–25., 30–31. és 67–68., 94–95., 100–101.; 1625: Maron János „Ober Veldt schreiber der Pergstätterischen Gränitzen vnd Zu Neüheüsel”. MOL P 123. II/g. t. fol. 35–36.), a tisztség eredetének és szerepének tisztázása a további kutatások feladata lesz.
