B. WESSELÉNYI MIKLÓS ÖZVEGYÉNEK. KEHIDÁN, május 4-én 1850.
B. WESSELÉNYI MIKLÓS ÖZVEGYÉNEK.
KEHIDÁN, május 4-én 1850.
[70]
KEHIDÁN, május 4-én 1850.
[70]
Kedves Komámasszony! A sok súlyos csapás után, a sok lelki szenvedés között, miket a sors ezen egy pár év alatt reánk mért, alig érhetett engem is valami fájdalmasabban, mint szegény Miklós barátom halála. Szerettem őt a barátságnak, a testvéri szeretetnek legforróbb érzelmével. Szegény szenvedő, kit életének utolsó éveiben annyi testi, annyi lelki kín nyomott le, végre öszveroskadott szenvedéseinek súlya alatt.
Utolsó levele, melyet ápril 9-én Freiwaldauból írt ápril 23-án jött kezemhez; ama másikat pedig, melyet ápril 9-iki levelében említ, csak tegnap adták kezemhez. Ki hozta, nem tudom, visszatérve néhány napi távollét után házamhoz, e levelet itt találtam.
Sokszort írt Miklós nékem súlyos betegeskedések után, de sejtelmei soha nem valának oly igen komolyak, mint 214épen e levelében. Sokat és ismételve hozza fel, hogy ha most nem találkozhatunk Pesten vagy Szedresen, talán soha nem látandjuk egymást; – és ezen sejtelem fájdalmasan valósúlt. Szegény testvérem halálán kivűl oly megrázólag, oly kínosan nem hatott reám soha semmi, személyemet érdeklő, mint váratlan halálának szomorú híre.
Végrendeletének felbontására, mint írja kedves komámasszony, nem lesz múlhatatlanúl szükséges lemennem. Igaz, hogy a Pestre útazást a mostani kínos fájdalmas körűlmények között örömest mellőzöm és ha ezt komámasszonynak s a szegény árváknak érdeke nem teszi mellőzhetetlenné, ezen utazásnak elhalasztása sok lelki keserűségtől ment meg engem. De ha vagy most, vagy bármikor a körűlmények jelenlétemet komámasszonynak és kedves gyermekeinek érdekében megkívánják, tudósítson kedves komámasszony, és teszek mindent, a mi nem lehetetlen; mert barátomnak emléke, özvegyének s gyermekeinek sorsa szívemhez sokkal közelébb állanak, mintsem, hogy annak bármi más tekintetet fel ne áldoznék. – Ha tehát múlhatatlanúl szükséges leendek, írjon kedves komámasszony, de ha most még ez eset nem fordúl elő, akkor arra kérem, legyen szíves nékem a kihirdetés után Miklós barátom végrendeletét megküldeni s engem azokról, miket határozni fognak, értesíteni. Nem kétlem, leend irántam annyi bizalommal ezentúl is, hogy nehezebb dolgaiban tanácsomat s midőn lehet, segélyemet szívesen veendi.
Isten áldja kedves komámasszonyt, vigasztalja s erősítse 215fájdalmainak elviselésében. Isten áldja! csókolja meg helyettem a kis árvákat, és legyen szíves bizalmas indulattal igaz barátjához
DEÁKHOZ.
