Judit könyve (Jud)
Judit könyve (Jud)
Nebukadnezár Babilon királya volt (604-562). Jeruzsálemet 587-ben foglalta el. Nem volt Asszíria királya, s nem volt székhelye sem Ninivében, amelyet atyja, Nebopolasszár 612-ben rombolt le. Nebukadnezár itt is, mint Dániel könyvében, Isten népe ellenségeinek a típusa. - Ekbatana fontos méd város volt (vö.: Ezd 6,2; Tób 3,7).
A hegyvidék lakóin az iráni fennsík nyugati részének lakóit érti. - „Keleud fiai” a káldeusokat jelentik.
A szöveg Nebukadnezár alattvalóit és szövetségeseit sorolja fel, akiket Arfaxád elleni csatájába vár.
Az Ezdrelon név valószínűleg a Jiszréel-ből való (Józs 15,56; 1Kir 4,12).
Az „egész föld” gyakori kifejezés Judit könyvében. Vagy a vidéket jelenti, vagy pedig fellengzős keleti nagyítás.
Ez az év (587) Jeruzsálem elfoglalásának éve (vö.: Jer 52,29). A szent szerző a zsidók számára ezt a gyászos évet választja ki Nebukadnezár bukásának: szentségtörő cselekedetével kezdődött bukása is.
Holofernesz és a 12,11-ben szereplő Bagoasz III. Artaxerxes Ochosz tisztviselői voltak. Ez az uralkodó viselt is háborút, de nem valószínű, hogy Nebukadnezár azonos vele. A könyv adatai ugyanis későbbi görög kort tételeznek fel.
Ez a perzsa királyok címe.
Földet és vizet készíteni: a nép aláveti magát annak, hogy földjén átvonuljanak, vagy ott tartózkodjanak.
Holofernesz megkíméli azokat, akik meghódolnak, és elpusztítja azokat, akik ellenállnak neki.
A 2,21-3,10-ben szereplő földrajzi neveket a szerző szabadon veszi Mózes öt könyvéből, a Bírák és a Királyok könyveiből, s nem lehet őket pontosan meghatározni.
Az asszír és babiloni királyok nem követelik maguknak ezt a címet, hanem Nagy Sándor után a seleucida uralkodóknál vált általánossá az „isten” cím.
Időben két különböző eseményt említ itt a szent író: 1. a Babilonból való visszatérést és Jeruzsálem benépesítését (539-400) 2. a templom megtisztítását IV. Antiochus idején. A nép gyengeségét akarja ezzel is szembeállítani Holofernesz hatalmával.
Joakim főpap szerepel a Neh 12,10. és 12. 26-ban, de a polgári hatalmat a perzsa időben a kormányzó gyakorolta. A Haszmoneusok idejében vették át a papok a fegyveres ellenállás vezetését. - Betilua, amely itt olyan fontos szerepet tölt be, ismeretlen.
A vének tanácsa a fogság utáni időben szerepel a főpap mellett. A görög korban ez állandó intézmény volt (vö.: 2Makk 11,27). A szerző is ezt tarthatta szem előtt.
A szent szerző a böjt és imádság által való előkészítést tartja a legfontosabbnak.
Kitárták kezüket: javított szöveg. A Vulgata szerint pedig leborultatták gyermekeiket a templom előtt.
A szőrzsák, mint bűnbánati ruha általános volt a zsidóknál. Az oltár befödéséről azonban másutt nem olvasunk.
A szatrapák itt kis helyi vezetők voltak.
„Kánaán fiai” régies kifejezés. A királyok korától kezdve csak költői könyvekben fordul elő.
Az Achior névvel csak itt találkozunk. Valószínűleg befolyásolta a szerzőt a pogány Achikár alakja is (vö.: Tób 1,21; 2,10). Vele mondatja el a szerző a választott nép történetét.
Az ég Istene perzsa kifejezés (Ezd 5,11; 6,9 továbbá az elefantinuszi papiruszok).
Vö. Kiv 7-12. Az egyiptomi csapásokat nagyon gyakran feldolgozták a bibliai szerzők, igen sokszor nagyon szabadon.
Izrael léte Istennel való kapcsolatától függ, aki szövetséget kötött vele. Holofernesz szerint csak az erő számít. Az egész könyv Achior tételét akarja bizonyítani.
A próféta itt eredeti jelentésben szerepel: az istenség akaratának hirdetője. - Nebukadnezár Jahve ellenlábasa. Tehát nem két nép áll szemben egymással, hanem két isten. Ha Izrael alulmarad, akkor hiábavaló a hite.
Mély megvetés olvasható ki ebből a versből Izrael történetének egyik részével kapcsolatban.
Holofernesz szándéka az volt, hogy átadja Achiort a zsidóknak. Ezért hagyják a katonák a hegy lábánál.
A „vezetők” kifejezés nagyon tág és meghatározatlan hivatalt jelöl.
A szövetség révén a nép az Úrnak van szentelve.
Néhány felsorolt helység szerepel a 4,4-ben.
Ez a felsorolás a lovasharchoz nem szokott izraeliták előtt (2Kir 18,23; Iz 36,8) az erő fitogtatása volt.
Izrael úgy szerepel, mint hegyi nép. Istenük is csak a hegyen hatalmas, de erőtlen a völgyben (1Kir 20,23. 28; Zsolt 68,15).
A hegyen levő erődítmények vízellátása rendszerint a váron kívül levő forrásból történt. Ha ezt elfoglalta az ellenség, csak a víztárolók maradtak meg.
Az említett három helyet Nablusz körül kell keresni, de Betilua akkor messze esnék Ezdrelon síkságától (4,6).
A régi Izrael hite szerint az egyéni bűn büntetése kapcsolatban van a kollektív büntetéssel (vö.: Siralm 5,7).
A Vulgata így hozza a nép imáját: „Vétkeztünk atyáinkkal együtt, igaztalanul cselekedtünk, gonoszat tettünk. Te azonban irgalmas vagy, könyörülj rajtunk. Ostoroddal fenyítsd meg gonoszságainkat, de ne adj minket - akik benned bízunk - egy olyan népnek, amely nem ismer téged. Ne mondhassák a pogányok: Hol van az ő Istenük?” Vö.: Zsolt 106,6; Joel 2,17.
Oziásnak ez a beszéde készíti elő Juditét (8,11-27). Judit tanúságot tesz Istenbe vetett bizalmáról, Oziás pedig tanújelét adja, hogy elvesztette bizalmát Istenben.
Judit név a Ter 26,34-ben fordul elő: Ézsau egyik idegen feleségének a neve. Judit nevének jelentése: zsidó nő. Judit Izrael igaz leányának típusa. A 16,3-ban mint a nép megszemélyesítője szerepel.
Ugyanabból a törzsből való házasság dicséretes volt (vö.: Tób 1,19; 4,12; 6,12).
A szőrzsák és a böjt nem aszketikus gyakorlat volt, hanem meghalt férje iránti állandó gyász kifejezése.
Betilua vezetőinek sincs joguk vitatkozni Isten tervei felől. Csak egy feladatuk lehet: megalázkodni és hallgatni. Judit beszédében ezenkívül előtérbe jut az Isten iránti bizalom. Az imádság hatékonyságáról vallott felfogása majdnem keresztény.
Vö.: Préd 14,10; 1Kor 2,11. - A város elöljáróinak viselkedése „istenkísértés” (MTörv 6,16; Mt 4,7).
Judit Achior állítását ismétli, ugyanezt teszi Holofernesz előtt is (11,10). Mintegy nemzeti lelkiismeret-vizsgálatot tart (vö.: Zsolt 78,56-64; Ezd 16,15-58).
A templomot most is úgy tekintik, mint segítséget és biztonságot (vö.: Jer 7,3-4.; 12-15).
A pátriárkák történetében található bajok nem büntetések voltak. Ezt Jób könyve nem hozza. Izsák próbatételéről nem tudunk, de a hagyományos felsorolásból ő sem maradhatott ki.
Ez a bensőséges kapcsolat Isten és a nép között a szövetségből ered (vö.: MTörv 4,7).
Oziás minden felelősséget igyekszik a népre hárítani.
Oziás az évszaknak megfelelően csak csoda által jövő esővel tudja a segítséget elképzelni.
Judit bejelenti, hogy saját elképzelése van a szabadulással kapcsolatban, s ennek sikeréért könyörög imájában Istenhez.
Az esti tömjénáldozat a legmegfelelőbb idő az imára (Zsolt 141,2). Judit az ellenség bűnös elbizakodottságával szembeállítja gyengeségét és Istenbe vetett bizalmát. A pogányok elbizakodottsága és kevélysége mindig botrány volt a zsidók szemében (Hab 1,12-17). Mivel Holofernesz az ellen tör, ami Izraelnek a legszentebb, Judit ezért akarja megsemmisíteni tervét, s ebben számíthat Isten segítségére.
A Vulgata hozzáfűzi, hogy az Úr növelte Judit szépségét, mert nem érzékiségből, hanem erényességből tette (vö.: Eszt 5,1).
Ez a vers Juditnak a törvényhez való ragaszkodását mutatja. A törvény a kenyér „tisztaságáról” semmit sem írt elő. Ez aprólékos farizeusi előírás lehetett csupán.
Judit félre akarja vezetni Holoferneszt (11,12-19). Amikor ezt teszi, a pátriárkák korának erkölcsét (Ter 27,1-25; 34,13-29), a kánaáni háborúk (Józs 2,1-7) s a bírák korának hasonló eseteit (Bír 4,17-22) tartja szem előtt.
Holofernesz sátrát a szerző tágas, több helyiségből álló épületnek képzeli el. A díszes fekhely és függöny nem illik a katonához (2Sám 11,11).
Kétértelmű beszéd: Judit mást ért rajta, mint Holofernesz.
A hízelgés a keletieknél más elbírálás alá esik, mint nálunk.
Judit is megerősíti Achior állítását. Amit azonban a zsidókról állít, nem igaz.
A körülzárt városban elképzelhető, hogy az ételtörvényeket és a tizedről való előírást nem tartották meg.
A tized a törvény szerint a papokat illette. Érintése azonban nem volt tilos, s talán valami farizeusi előírásról van itt szó.
Jeruzsálem nem volt ostrom alatt, s így nem kényszerülhettek a tized fogyasztására. Talán egy múlt eseményre céloz (1Sám 21,4-7).
A törvény alól nincs feloldás. Még élete árán is meg kell tartania a jámbor zsidónak (1Makk 2,32-38).
Újra megtalálható a kétértelműség Judit beszédében.
Judit ezzel szabad kijárást biztosít magának a táborból.
Judit attól fél, hogy elveszíti a törvénynek megfelelő tisztaságát és nem lesz kedves Isten előtt (vö.: Dán 1,8; Eszt 14,17)
A fürdés a pogány környezet miatt való tisztátalanságért volt szükséges.
Szó szerint: ez a szép kis szolgáló, ami annyit jelent: leány, vagy fiatalasszony. Bagoasz hízeleg Juditnak: úgy bánnak vele, mint a királyi hárem kegyeltjével.
Az 1Sám 20,24 szerint ülve ettek. Eszter (7,8) díványon fekve vesz részt a király lakomáján. - Juditnál is, Eszternél is lakomán dől el Izrael sorsa.
Az ókori ember hangosan imádkozott. A csendes ima szokatlan volt (1Sám 1,12-14). Itt a körülmények miatt volt szükség rá.
Judit imáját nem a bosszúvágy sugallta, hanem az Ószövetség igazaival egyesíti imáját Isten ellenségei ellen (Zsolt 74,18-20; Dán 3,34-36).
Judit ezzel nem elrejteni, hanem még nyilvánvalóbbá akarta tenni a szégyenletes halált.
Judit Isten dicséretével jelzi, hogy eredményes volt vállalkozása. Istent mint az ellenség legyőzőjét magasztalja. A „még” a jelen időszakra vonatkozik. Nemcsak Józsue és a Bírák idejében segítette a népet, hanem most is segíti.
Judit győzelme teljes, mert az Úr megőrizte tisztaságát is.
Uzija áldása emlékeztet Melkizedek áldására (Ter 14,19). Szép elővételezése Lk 1,28-42-nek is.
Judit életét kockáztatta, továbbá bízott Istenben. Ezért - és nem ravaszságáért - érdemel dicséretet.
Az ellenség fejének kifüggesztése: 1Sám 17,54; 1Mak 7,47.
Az erők nem egyenlők még, ezért nem szabad az asszírok táborát egyszerre megtámadni. Szükséges, hogy a rémület megbénítsa őket.
Achior tanúságot tett Holofernesz előtt, most Izrael előtt is hirdeti Isten hatalmát.
Ez a rész ellentétben van MTörv 23,4-5-tel. Achior személyében mintegy rehabilitálják az ammonitákat.
Betiluát már úgy kezelték, mint elfoglalt várost. Ezért nevezik a zsidókat szolgáknak.
A hadvezér halála pánikot idéz elő, mert nincs aki összetartsa a sereget.
Az említett helységek ismeretlenek.
Damaszkuszon győzelmesen vonult át Holofernesz. Most ez a város látja gyászos bukását.
A gazdag zsákmány a győzelemhez tartozik. - Judit a maga részét a zsákmányból Istennek szenteli, „Cheremmé” teszi (Vö.: Lev 27,28).
Isten szerepel győztesként ezekben a versekben.
A Vulgata szövege: Mert férfiasan cselekedtél. Szíved erős volt, mert szeretted a tisztaságot és férjed halála után más férfit nem ismertél meg. Ezért adott neked az Úr keze erőt, s ezért lesz áldott mindörökre.
A költemény felépítése a zsoltárokéhoz hasonlít.
Szép ellentét a nyers erő és a gyenge asszonyi szépség között.
A „hős” Goljátra emlékeztet (1Sám 17,52).
Leánykák fiai: a leggyengébbek (vö.: 5,23).
Ez a befejezés a bírák történetének végére utal (3,11; 3,28). - A Vulgata hozzáfűzi, hogy a zsidók megünnepelték ennek a győzelemnek az évfordulóját. Ennek viszont nyomát sem találjuk. Valószínűleg Eszter könyvéből került ide ez a rész.
