ért
ért – ‘eszével felfog’; ‘szaktudása van ‹valamiben›’: ért hozzá; ‘‹valahogyan› gondol, szán’: nem úgy értettem, amit mondtam; ‘‹beszédet› tisztán, érthetően hall’. Származékai: (meg)értet, értő, érthető, érthetetlen, értődik, értetődik, értetlen, értetlenség, értelem, értelmes, értelmetlen, értelmetlenség, értelmez, értelmezés, értelmező, értelmi, értelmiség, értelmiségi, értekezik, értekezés, értekezlet, értesít, értesítés, értesítő, értesül, értesülés.
A tágas szócsalád alapja, az ~ az ér1 ige mozzanatos képzős alakja. Eredeti értelme tehát ‘megérint’ lehetett, ebből alakult ki az ‘ésszel hozzáér, feléri, felfogja’ jelentés. Hasonlóképp van több más nyelvben is: a latin concipere, az olasz capire és német ergreifen egyaránt jelenti, hogy ‘megfog’ és ‘megért’.
