Ôstörténet A B első szakasza (1Móz 1-11); teológiai mondanivalót hordozó történetek, melyek általában a világra és az emberiségre vonatkozó isteni KIJELENTÉSt közlik. Nemcsak az egyes történetek közvetítik hihetetlen tömörséggel a nagy horderejű tudnivalót, hanem egymáshoz kapcsolódásuk, egymásra vonatkoztatásuk is.
1. Az ún. hétnapos teremtéstörténet (1,1-2,4a). Bevezetése (1Móz 1,1) más címiratokhoz hasonlóan (vö. Ézs 7,1) először tömören összefoglalja az egész történést, majd úgy kezd bele a részletes tárgyalásba. »Kezdetben« - mert minden azzal kezdődött, hogy Isten megteremtette. Előtte nem volt semmi (idő sem). »Teremtette«, vagyis a semmiből hívta elő, nem valamilyen kész anyagot formált meg. A szót háromszor használja: itt a bevezetésben az egészre vonatkozóan, másodszor az állati élet megjelenésekor (1,21), harmadszor az embernél (1,27).
A napok sorrendje : a) Világosság. b) Égbolt. c) Atenger és a szárazföld szétválasztása; a növényzet. Ez utóbbi növesztését a földnek parancsolja meg. d) Az égitestek megalkotása hogy világítsanak, és lehessen mérni az időt. e) Az állatok teremtése. f) Az ember teremtése. ÁLDÁS az embernek és feladat. ISTENKÉPŰSÉG. g) A hetedik nap megszentelése.
2. Az ún. második teremtéstörténet (2,4b-25). Más sorrendben és más képekkel megismétli, kiegészíti ugyanazt a mondanivalót a világ teremtettségéről, az ember helyzetéről, férfi és nö ósszetartozásáról (Ld. még TEREMTÉSTÖRTÉNET; ISTENKÉPÚSÉG; ANTROPOLÓGIA)
3. A bűnbeesés története (1Móz 3-4). a) ÁDÁM és ÉVA története, akik a kígyó csábítására megszegik Isten parancsát, ezért Isten kiűzi őket az ÉDEN kertjéből. Megszűnik a természettel való harmónia, a férfi és nő viszonyába zavar kerül, a szaporodás áldása mellé fájdalom társul, a munka terhessé lesz. Isten azonban nem hagyja el őket, bőrruhát készít nekik (3,21).
b) KAIN és ÁBEL története: a bűn tovább öröklődik és testvérgyilkossággá lesz. Kain utódai, LÁMEK bosszúéneke.
4. SÉT és ENÓS születése, az előbbi NEMZETSÉGTÁBLÁja (4,25-5,32). Az ÚR nevének segítségül hívása ott van a történelem elején (4,26), ez a lehetőség tehát nem múlt el a bűnbeeséssel. Több száz éves életkorok, ezek ha meg is közelítik, de soha el nem érik az ezer évet (vö. a sumér táblázatok több tízezer éves életkoraival). A nemzedékek utódokat állítanak (az áldás hat), de rendre meghalnak (vö. 2,17). Egyhelyt Isten akaratából megtörik ez a sorozat, Énókot Isten magához veszi (5,24).
5. Az istenfiak és emberlányok házassága, az emberi életkor lecsökkentése (6,1-4). Ez a történet köti össze a történelem előrehaladásáról és az emberiség elszaporodásáról szóló híradást (5; 6,1), az emberi gonoszság elszaporodásáról és annak következményéről szóló híradással (6,5kk).
6. VÍZÖZÖN (1Móz 6-8) és ami utána történik (9): Megismétlődik az áldás (9,1kk; vö. 1,28kk), az élet védelme (9,6; vö. 4,10- 15), az Isten kegyelméből fakadó gondviselés mellé belép a szövetség (3,21; vö. 9,8 - 16). Újabb bűneset, átok és áldás (9,18-27), miközben a kultúra is előre halad (9,20; vö. 4,20-22). Nóé nem kap halhatatlanságot, mint a Gilgames eposz özönvizének hőse (9,28k).
7. A népek táblázata (10). A szaporodásra vonatkozó áldás tovább hat (vö. 1Móz 5). A népek kialakulása megelőzi a bábeli nyelvzavart, az tehát magában még nem büntetés.
8. BÁBEL TORNYA (11,1-9). Az őstörténetet szomorú esemény zárja, az emberiség újabb elszaporodása után újabb tömeges bűn, amit a technikai civilizáció előrelépése is sarkall (11,3).
9. Nemzetségtáblázat, amely Ábrahámhoz vezet (11,10-32). Ez csatolja az őstörténetet a PÁTRIÁRKÁK történetéhez, vagyis a kiválasztáshoz, amely a megváltás felé mutat.
E mesteri módon megszerkesztett történetek a bonyolult világról egy olyan egyszerű világkép nyelvén beszélnek, hogy megértésüknek nem lehet intellektuális, képzettségbeli akadálya. A környező világ mítoszokkal magyarázta a világ nagy kérdéseit. A B-i őstörténet ezeknek egyes elemeit fölhasználva ( VÍZÖZÖN) szigorúan mitológiátlanít: minden az egy Isten cselekvése. A szabadság himnusza ez az ember számára. Az egy Isten őt a saját képére teremtette, nincs kiszámíthatatlan hatalmak alá vetve. A korabeli ember az égitestekben sorsát meghatározó hatalmakat látott. A B embere tudja, hogy ezeket Isten lámpásul helyezte az égboltra, amit szintén Ô tett szilárddá. Nincs elegyedés: A 6,1-4 a saját eszközeivel veri vissza azokat a mítoszokat, amelyek valami ígéreteset láttak az isteni és emberi házasságban, félistenek születésében. A megváltás útja más.
Az ember bűne miatt az őstörténet katasztrófa-történet is. A teremtés áldására a bűneset, az emberiség elszaporodására a gonoszság elszaporodása és a vízözön következik, majd utána megismétlődik a Bábel tornyával. Isten azonban nem hagyja el az embert. Mindig újrakezd: bőrruha, Nóé, szövetség, Ábrahám. A világ és az ember Isten teremtése, nincs útja a megistenülésnek, de Isten szereti az embert. Három ÁLDÁS jelöli ki a világ útját: az életre (1,22), az emberre (1,28), majd a kiválasztottra (12,1-3). Az utóbbi túlesik ugyan az östörténet határán, de összefüggésben van mégis vele. Az áldás érvényben marad (szaporodás, kultúra) még ha az átok hatása kíséri is.
CP