Vizüveg.
Vizüveg. Kovasav és alkáliák (szóda, hamuzsír) összeolvasztása által könnyen olvadó, külsőleg a közönséges üveghez hasonló szilikátot nyernek, mely forró vizben oldódik. A V. lehet nátron-V., kálium-V. vagy azoknak keveréke is. Előállítására a homokot és alkálisókat (szóda, hamuzsir) lángkemencékben megolvasztják és a nyert üveget mint ilyent, vagy már feloldva hozzák a kereskedelembe. Jelenleg a szóda helyett az olcsóbb szulfátot kellő mennyiségü szénnel keverve használják (l. Üveg). - V.-et nedves úton is állíthatnak elő olyképen, hogy porrá tört tűzkövet vagy sejtquarcot (infuzória-föld) marólúggal (legjobban zárt kazánban (6-8 légnyomás alatt) főznek. Ilyképen közvetlenül V.-oldatot nyernek. A V.-et 1818. Fuchs J. N. fedezte fel. A jelenleg gyárilag készített V.-et a freskófestészetben, továbbá gyulékony anyagok (szinházi díszítések) bevonására használják, melyeknek meggyuladását és lánggal való égését a V.-réteg megnehezíti. Legnagyobb alkalmazást a szappangyártásban talál mint pótló anyag. Az építészetben a homlokzatok bemázolására is alkalmazták, abban a feltevésben, hogy a köveknek elmállását megakadályozza, de e célra nem vált be.
