Vitéz,
Vitéz, 1. János (zrednai), biboros, esztergomi érsek, szül. Zrednán (ma Szrednya, Horvátországban, innen előneve is), 1408 körül, megh. Esztergomban 1472 aug. 9. Ifjuságáról csekély adataink vannak. Annyi bizonyos, hogy a zágrábi püspökségben lépett az egyházi rendbe és kitünt a latin s görög tanulmányokban, valamint a menynyiségtanban, miért is Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak neveltetését reá bizta. 1433 táján a királyi irodába került, hol mint jegyző móködött, és Zsigmond, Albert és Ulászló királyoknak, valamint Hunyadi János vajdának és kormányzónak titkára volt. A várnai veszedelemben a váradi püspök elesvén, Hunyadi János őt, akkori nagyprépostot, ki teljes bizalmát és tiszteletét birta, a váradi püspökségre ajánlotta, mire a pápa 1445. ki is nevezte. Ez időtől kezdve igen nevezetes szerepet vitt az országban és fontos küldetésekkel bizták meg. Igy Bécsbe küldezett, hogy az osztrák rendekkel V. László kiadatása érdekében szövetséget hozzon létre, majd utóbb, hogy Frigyes császárral a magyar korona visszaadása tárgyában alkudozzék. Hunyadi János halála után atyai gondossággal őrködött fiai felett. Ekként a Hunyadi-ház legbuzgóbb barátaihoz tartozván, V. László, Hunyadi László kivégeztetése alkalmával őt is elfogatta, de csakhamar szabadon bocsátotta. Mátyás megválasztatásában jelentékeny szerepe volt. ő ment Prágába Podiebraddal alkudozni, hogy Mátyást bocsássa hazájába. Ez trónralépte után kancellárjává nevezte ki és az ország ügyeire nagy befolyást engedett neki. 1463. a zágrábi vármegye kormányzója, 1464-ben ő és utódai a nagyváradi püspökségben a bihari örökös főispánságot kapták, 1465 febr. esztergomi érsek. A nagy műveltségü főpap ekkor első teendőjének tekintette egy oly országos intézet alapítását, mely a magyarokra nézve a külföldi egyetemeknek sok nehézséggel járó látogatását nélkülözhetővé tegye. Saját költségén Pozsonyban megvetette egy négy karból álló egyetem alapjait (1465, Academia istropolitana), amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Ugyanakkor Esztergomban fényes palotát emeltetett, kép- és könyvtárt alapított. Kétségtelen, hogy a tudományok és művészetek bőkezü pártfogása Mátyás által, főleg V. befolyásának volt köszönhető. A benső viszony azonban a király és a primás között nem volt állandó. Mátyás a pápa és a főpapok buzdítására indítván meg a csehországi háborut, rendkivüli terheket rótt a főpapokra; súlyos adókat vetett ki rájuk s névszerint V.-től elvonta a pénzverdékből járó jövedelmét; felszólalásain könnyen túltette magát és őt azóta feltünően elhanyagolta. Ily körülmények között, midőn Mátyás régi ellenségei összeesküvést szerveztek ellene, nehézség nélkül nyerték meg a maguk részére V.-t is, kinek közreműködésével Kázmér lengyel herceget hivták meg a magyar trónra. Az érseket azonban kanonokjai bevádolták a királynál, kiktől a fenyegető veszélyről értesülvén, Csehországból Magyarországba sietett és váratlanul Esztergom alatt termett. Ekkor Szapolyai Imrét és Országh Mihályt küldötte V.-hoz, hogy békésen oldják meg az ellentéteket (1471végén). V., ki ez időben biboros lett, elfogadta a nyujtott békejobbot; mindkét fél a szenvedett sérelmekért kölcsönösen feledést igért, a király az érseknek és rokonainak bántatlanságot biztosított, viszont az érsek több új erősség szétrombolására és Kázmér ellen segélyhad nyujtására kötelezte magát. De V. csakhamar ismét alkalmat adott Mátyásnak a bizalmatlanságra, mire ez őt elfogatta és Visegrádon őrizet alá helyeztette. A pápai követ és a főrendek közbenjárására visszabocsátotta ugyan Esztergomba (1472), de itt beckenselor János egri püspök felügyelete alá helyezte, kire az esztergomi érsekség kormányzását is bizta. V. nem soká élt e megalázó helyzetben. Szégyen és bú csakhamar a sírba döntötte. Nyomtatásban megjelent művei: Oratio ad Sixtum III.; Epistolae in diversis negortis...; leveleit és beszédeit legújabban kiadta Fraknói, V. nagyváradi püspök politikai beszédei stb. (Budapest 1878); ugyanez latinul is (Bécs 1878). V. ö. Fraknói, V. J. Élete (Budapest 1879); Katolikus Szemle (1888. évf.); Török, Magyarország primásai; Bartay, Magyarország primásai; Venczell, A jub. primások; Zelliger A., Egyházi irók csarnoka. Lásd még Korvina (melléklet).
2. V. Mihály, l. Csokonai.
