Tengeri tudományos expediciók.
Tengeri tudományos expediciók. A tengerről s az abban végbemenő folyamatokról (jelenségekről) egész a legújabb időkig igen hiányosak voltak ismereteink. Ennek fő oka a megfelelő műszerek hiányosságában rejlik; a régebbi vizsgálatok többnyire csak a tenger felszinére szorítkoztak s ezért csak igen egyoldalu és hiányos eredményeket szolgáltattak. Csak az utolsó évtizedekben kezdték a tengereket a legnagyobb mélységekig vizsgálat alá vetni s amint a vizsgálatok mind rendszeresebbek lettek és szigoruan tudományos irányba tereltettek, mind több és több adat jött felszinre ugy a tengerfenék alakulatát, minőségét, valamint a tenger hőmérsékleti s egyéb fizikai és biologiai viszonyait illetőleg. Maury kisérelte meg először a tengerismét (Meereskunde) pozitiv és szigoruan tudományos alapon felépíteni; ebben nagy segítségére voltak az éppen abba az időbe eső, az újvilágot az óval összekötő tenger alatti kábel lefektetésére irányuló törekvések, amelyeknek az első fontos és eredményes kutatásait a mélységeknek köszönhetjük. Ezt követte az expedicióknak egész serege a legújabb időkig, amelyeket többnyire a nagy tengeri államok szereltek fel az oceánok tudományos kikutatására s amelyekben neves tudósok vettek részt. Ezekhez csatlakoznak a nagy számu sarkutazások, amelyek a geográfia felfedezések, valamint az oceanografikus és hidrografikus kutatások terén kiváló eredményeket értek el. A nagyobb, tisztán tudományos expediciók közül különösen kiemelendők egy angol expedició a Challengerrel, egy német a Gazellével és egy amerikai a Tuscarorával; a többiek alább sorban következnek. Mindezen tudományos expediciók vizsgálatai a földrajzi kutatásokban, partok és szigetek felvételein és helymeghatározásain kivül a tengerfenék talajalakulásainak és minőségének, a tengerviz kémiai s fizikai sajátságainak, fajsúlyának, hőmérsékletének, szinének és átlátszóságának, a tenger áramlatainak, valamint az oceánok állat- és növényéletének vizsgálatára terjeszkednek ki. Kronologiai sorrendben áttekintését adjuk a legkiválóbb tengeri expedicióknak, a hajók szerint sorolva fel azokat, amelyeken tétettek.
Resolution és Adventure, angol 1772-75., Cook James parancsnoksága alatt; tudományos kísérő Forster Reinhold és György. Világkörüli hajózás nyugatról keletre a Jóreményfokon át a Déli-jegestengerbe a 71° 10´ déli szélességig; a đandwich-szigetek felfedezése.
Racehorse és Carcass, angol, 1773., Mulgrave Konstantin Johan Philipus parancsnoksága alatt; kísérő Irving dr. Behatolás az Északi-sarktengerbe Norvégi és a Spitzbergák közt egy északnyugati átjárás felfedezése végett. Journal of a voyage towerds the Nort Pole (london 1774).
Neva, orosz 1803-06., kapitánya Kruzenstern A. J.; kisérők Horner és Kotzebeu O. Világkörüli hajózás; Orlov-szigetek felfedezése, a japán szigetek és Kurilok átkutatása és felvétele.
Rurik, orosz, 1815-18., kapitánya Kotzebue; kísérőChamisso és Eschscholt. Világkörüli hajózás; célja a hollandok felfedezéseinak a Csendes-oceánban bővebb kipuhatolása egy északnyugati átjáró keresése a Bering-út közelében.
Predprijatje, orosz 1823-26., kapitánya Kotzebue; kisérők Lenz Emil, Eschscholtz, Hoffman Preuss, Siewel. Világkörüli hajózás; Déli-tenger; Hajós-szigetek felvétele.
L'Astrolabe, francia, 1826-29. és 1839-40., kapitánya Dumont d'Urville; az utóbbi expedició a Zélée hajóval egyetemben Jacquinot vezetése alatt. Világkörüli hajózás és Déli-tenger; Új-Zéland és Új-Guinea felvétele; száámos sziget felfedezése, a Torres- és Cook-út átkutatása.
Princess Luise, német, 1830-32., kapitánya Wendt; kisérő Meyen. Világkörüli hajózás. Meyen Reisen um d. Erde (Berlin 1834).
Discovery és Research, angol, 1839-43., kapitánya Ross Jakab. Világkörüli hajózás; Félli-sarktenger a 78° 4´ déli szélességig.
Erebus és Terror, angol, 1845-48., Franklin János parancsnoksága alatt. Expedició az Északi-sarktenger felé egy északnyugati átjáró feltalálása végett. Mc. Clintock, Die Franklin-Expedition und ihr Ausgang (lipcse 1861); Brandes, Sir John Franklin (Berlin 1854).
Dolphin, amerikai, 1851-52., Lee hadnagy, 1852-53. Berryman hadnagy; északi Atlanti-oceán.
Novara, osztrák, 1857-60., Wüllerstorf-Urbair admirális; kisérő Scherzer K. és Hochstetter F. Világkörüli hajózás. A tudományos eredmények egy többkötetes műben közzétéve.
Arctic, Amerikai, 1856., Berrymann hadnagy; északi Atlanti-oceán; kábel-lerakás céljából.
Cyclops, angol, 1857., Pullen kapitány és Dayman hadnagy; északi Atlanti-oceán. A Cyclops és Arctic eredményeinek alapján fekktették le az első transzatlantikus kábelt Irországtól Új-Foundlandig. Deep soundings in the Noth Atlantic Ocean, made in H. M. S. Cyclops (London 1858).
Bulldog, angol, 1860., kapitánya Mac Clintock; kisérő Wallisch. Északi Atlanti-oceán; Faröi-szigetek, Izland, Grönland, Labrador. Mac Clintock, Remarks illustrative of the sounding voyage of H. M. S. Bulldog in 1860 (London 1860); Wallisch, The North Atlantic Sea bed etx. (u. o. 1862).
Lighting, angol, 1868., parancsnoka May. Első angol tudományos mélytengeri expedició a londoni Royal Society részéről, főleg, az állatvilág kikutasára a Hebridkák, Shetland-szigetek és a Faöri-szigetek közt. Tudományos vezetők Thomson, Wyville és Carpenter B.
Sofia,svéd, 1868 jun 28.-okt. 20., kapitánya otter; tudományos vezető Nordskjöld és Palander. Északi-jegestenger; elutott a 81° 41´ északi szélességig. Petermanns Mittheilungen (1868. és 1869).
Germania (vitorlás hajó), német, 1868 máj. 24.-okt. 20., kapitánya Koldewey, az első német északsarki expedició, Norvégia, Grönland és a spitzbergák között. Freeden, Wissenschaftliche Ergebnisse der ersten deutschen Nordpolfahrt von 1868 (Hamburg 1869).
Germania (gőzös) és Hansa, 1869 jun. 5-től 1870 szept. 11-ig, az előbbiek Koldewey, az utóbbinak Hegemann és kapitánya, a második német északsarki expedici-, Részt vevők a Germánián: Copeland, Börgen, Payer és mások, a Hansán: Laube, Bucholz, Hildebrandt és mások.
Porcupine, angol, 1869 és 1870., kapitánya Calvert; tudományos kisérők: Thomson Wyville, Carpenter B. és Jeffreys Gwynn. Négy expedició: a három első (1869 máj.-szept.) Irország és Bretagne közelében s a Hebridák, a Shetland- és Faröi-szigetek közt; a negyedi (1870 jul.-ok.) Anglia és a Piranei félsziget közti vidéken s Afrika északi partvidéke hosszában Maltától Sziciliáig.
Mercury, amerikai, kapitánya Giraud P., 1870-71. és 1872-73; Atlanti-oceán, New-York, Sierra Leone Afrikában, Nyugat-India. Cruise of the schoolship Mercury in the tropical Atlantic (New-York 1871).
Pomerania, német 1871. és 1872., parancsnoka Hoffmann korvettkapitány; két expedició a német tengerek tudományos kikutatására szervezett kieli bizottság vezetése alatt. Keleti- és Északi-tenger. Berichte der Kommission zur wissenschaftlichen Untersuchung d. Deutschen Meere, 1873, 1875 és 1878.
Challenger, angol korvett, 1872 dec. 7-től 1876 máj. 27-ig, parancsnoka Nares G. sir kapitány, 1875-től Thomson Frank kapitány. Tudományos kar: Thomson Wyville, Tizard Commander, Murray János, Buchanan J. J., Willemres-Shum. Úti terv: Potrsmouth, Liszabon, Gibraltár, Teneriffa, Bermudasz, Azorok, Madeira, Verdefok-szigetek, Bahia, Tristan da Cunche, Fokváros, Crozet-szigetek, Kerguelen, déli sarkkör, Melbourne, Új-Zéland, Fidsi-szigetek, Torres-őt, Banda-, Szulu-, Khinai-tenger, Filippinák, Hongkong, Admiralitás-szigetek, Jikohama, Honolulu, Tahiti, Valparaiso, Magalhaesútja, Montevideo, Ascension, Azorok, Sheerness. Challenger Expedition, Papers by Sir W. Thomson etc. (London 1876); Thomson, The volyage of the Chellenger, The Atlantic (u. o. 1877, 2 köt.); Report of the scientific results of the voyage of H. M. S. Challenger 1873-76. (u. o. 1882 és köv.); Spry, The cruise of H. M. S. Challenger (u. o. 1877, ném. Lipcse 1877); Bruchom, Report on atmospheric circulation, 2 köt., 5 rész (London 1889Ö.
Isbjörn, osztrák, 1871 és 1872., Weyprecht, Wilczek gróf, Sterneck; két expedició és Északi sarktengerre, a spitzbergék és Novaja Zemlja között.
Polrais, amerikai, 1871-73., kapitánya Hall Fr.; kisérő Bessels C., amerikai sarki szigettenger, 82° 26´ északi szélesség. Scientificresults of the United States arctic expedition (Washington 1876).
Polhem, svéd, 1871 és 1872., Nordenskjöld és Palander. Északi-sarktenger.
Tegethoff, osztrák, 1872 jun. 13-tól 1874 szept. 3-ig, Weyprecht és payer. Északi-sarktenger.
Bache és Blanke, amerikai, parancsnoka Hovall J. A. 1872-1874. Golfáram és a Karibi-tenger. Blake ezenkivül ugyanezen vidéken 1875-78. Sigsbee hadnagy alatt, 1878-80. és 1881. Bartlett I. N. parancsnoksága alatt; 1882. Brownson alatt az északi Atlanti-ocaánon az Antillák s Északi-Amerika partvidéke között az atlanti-oceán eddigi legnagyobb mélységére bukkant: 8341 m. a 19° 39´ északi szélesség és 66° 26´ nyugati hosszusága alatt. 1888. Pittsbury J. A. hadnagy alatt kutatások az Atlanti-ocaánon az Antillák körül.
Tuscarora, amerikai, különböző expediciók a Csendes-oceánon. 1873-74. Belknap parancsnoksága alatt az amerikai partokon San-Franciscótól az 54° északi szélességig, majd a Csendes-oceánon a következő úti-terv szerint: San-Francisco, San-Diego, Honolulu, Bonin szigetek, Kurilok, Hakodate, Aleuták, Flattery-fok, San-Francisco. 1874 nov. és dec.-ben Erben kapitány alatt San-Francisco és Honolulu közt. 1875 dec.-től 1875 febr.-ig Miller J. N. kapitány alatt: Honolulu Phönix- és Fidsi-szigetek, Brisbane. 1878 márc. Philip J. W. kapitány alatt az amerikai partokon San-Diegótól a San-Lucas-fokig. Tuscarora mérte a Csendes-oceánon az eddig elért legnagyobb mélységetÉ 8513 m. a 44° 55´ északi szélesség és a 152° 26´ keleti hosszuság alatt. Belknap, Deap sea soundings in the North pacific Ocean, obtained in the U. S. S. Tuscarora (Washington 1874).
Gazelle, német, 1874 jun. 21-től 1876 ápr. 27-ig, kapitánya v. Schleinitz; kisérő Studer professzor. Világkörüli hajózás, a Venus-átvonulás megfigyelése Kerguelen szigetén. Die wissenschaftlichen Ergebnisse der Expedition S. M. S. Gazelle (Berlin 1876); Annalen der Hydrographie und maritimen Meteorologie (1874 s köv.); Die Forschungreise S. M. S. Gazelle in den Jahren 1874-76, 5 rész, kiadja a Reichsmarineamt hidrográfiai hivatal (Berlin 1889 és 1890).
Alert és Discovery, angol, 1875 jun. 21-től 1876 okt. 19-ig.Markham A. és Stephenson kapitány. Angol északi sarki expedició, vezetője Nares G. sir. Markham eljutott a 831/2° északi szélességig, az eddig elért legészakibb pontig. Alert ezenkivül 1879., 1880. és 1883. Dél-Pacificban Maclear alatt. Coppinger, Cruise of the Alert 1878-82. (London 1883); Annalen der Hydrographie (1881); Petersmann's Mittheilungen (1876, 456. oldl).
Valorous, angol, 1875 jul. és aug., kapitánya Jones Loftus F.: kisérő Jeffries Gwynn, Északi Atlanti-oceán és Davis-út.
Vöringen, norvág, 1876-78., kapitánya Willa; három nyári utazás a norvégiai Északi-tengeren. Tudományos vezető Mohn professzor. Petermann's Mitthelingen (1878, 1-11. sz.; 63. sz. kiegészítő füzet 1880); Annalen der Hydrographie (1881 és 1883); Den norske Norhavs-Expedition 1876-78. (Kristiana 1882).
Fylla, dán, 1877 és 1878, Grönland és Izland között; kapitánya 1877. Jocobson, 1878. Buchwald; 1884. és 1886. a Baffin-öbölben, 1884. Normann, 1886. Bra{eumlaut}m kapitány alatt. Tudományos kar: 1884. Warming E. prfofesszor, Holm F. és Topsöe H. dr.; 1886. Holm, Kolderup, Rosenringe. Annalen der Hydrographie (1881 és 1887).
Ingolf, dán, 1879., kapitánya Mourier, Izlandtól nyugatra és északra.
Vega, svéd 1878 jun. 22-től 1879 jul.-ig, Palander alatt; tudományos vezető Nordenskjöld. Ázsia északi oldalának körülhajózása, Szibéria északi partja mentén a Bering-útig; északkeleti átjáró felfedezése.
Travailleur, francia, 1880-82., Richard és Parfait alatt. Tudományos vezető Á. Milne-Edwards tanár. Biscayai-öböl, spanyol és portugál tengerpart, Közép-tenger, Marokko, Kanári-szigetek. Madeira. Petermann's Mittheilungen (1881, 322. old.); Annalen der Hydrographie (1880, 499. old.).
Washington, olasz 1881., kapitánya Magnaghi; tudományos vezető Giglioli tanár. Közép-tenger, Szárdinia körül.
Triton, angol, 1882., parancsnoka Tizard; tudományos vezető Murray János. Farüi- és Shetland-szigetek.
Drache, német, 1881, 1882, 1884 nyara, Holzhauer korvett-kapitány. Északi-tenger. Amtlicher Bericht (Berlin 1886).
Romanche, francia, 1882-83., Martial M. fregatt-kapitány, a polár-komissziót vitte az Orange-öbölbe; Atlanti-ocaeán, Annalen der Hydrographie (1884, 512 old.).
Talisman, francia, 1883 nyara, kapitánya Parfait; tudományos vezető Milne-Edwards. Marokkói part, Kanári- és Verdefok-szigetek, Sargasso-tenger. Parfait, Rapposrt sur la campagne scientifique du Talisman en 1883 (Páris 1884); Annalen der hydrographie (1883, 117. old.).
Enterprise, amerikai, 1883., parancsnoka Barker. Déli Atlanti-oceán Verde-fok és Fokváros között, Indiai-oceán. 1885. és 1886. mélységmérések Új-Zélandtól a Magalh{atilde}es-útig s a déli Csendes-oceánon a 45 és 50° déli szélesség között, azután az Atlanti-oceánon Montevideótól északkeletre a 28° nyugati szélességig, északra az Antillák felé a Hatteras-fokig, Puerto Ricótól északra 80 tengeri mérföldnyire a 19° 53´ északi szélesség és 65° 45´ nyugati hosszuság alatt 8282 m. mélységre bukkant, a második legnagyobb mélység, mely az Atlanti-oceánon eddit találtatott. Annalen der Hydrographie (1883, és 1886).
Albatross, amerikai, parancsnoka Tanner, 1883, 1884, 1885, 1886. Atlanti-oceán, Karaibi-tenger, Mexikói-öböl, az Egyesült-Államok keleti partja, 1886, 1887, 1888, 1889, 1890. déli Atlanti- és Csendes-oceán, Amerika nyugati partjain. Annalen de Hydrographie (1884-90); American Journal of Science (1884).
Vettor Pisani, olasz, 1882-85., Palumbo kapitány. Közép-tenger, Pernambuco, Dél-Amerika keleti és nyugati partja, Honolulu, Shanghai, Cejlon, Szuez. Rivista martittima (Róma 1884 és köv.).
Holstatia, német gőzös, Neumann kapitány. A Keleti- és Északi-tenger kutatása, az ezen tengerekben élő organizmusok tanulmányozására. Kisérők Möbius, Hensen, Benecke, Heinke dr., Schütt tanárok és Hinkelmann halászmester. fünfter Bericht der Komission zur wissenschaftlichen Untersuchung der deutschen Meere, az 1882-86. évekre (Berlin 1887).
Bruat, francia, 1884., Marquis hajóhadnagy. Mélységmérések Kaledonia és Ausztrália között.
L'Hirondelle, Albert monakói fejedelem expediciója az északi Atlanti-oceánon 1885, 1886. és 1887., fizikai, kémiai és biológiai oceonografikus vizsgálatok végett. Az áramlás meghatározása végett egy csomó úszót (hordók és palackok) dobtak a tengerbe. Kisérők Puochet, Jules de Guerne, Richard.
Essex, amerikai 1886., parancsnoka Jewell T. F. Mélységmérések az északi Atlanti-oceánon a 40. szélességi körön az amerikai és spanyol partok között. Később mérések az Ara-öbölben s az Indiai-oceánon a következő úton: Guardafui-fok-Cejlon-Malakka-út.
Niobe, német, Aschenborn tengerészkapitány. Oceanografikus megfigyelések a Keleti- és Északi-tengeren. Annalen der Hydrographie (1888).
Flying Fisch, angol 1887. Mélységmérések az Indiai-oceánon a következő úton: Port Darwin-Szunda-út-Christmas-sziget-Cejlon-Aden.
Egeria, angol, 1887-90., Pelham Aldrich kapitány alatt. Mélység- és hőmérsékmérések az Indiai- és Csendes-oceánon. A déli Csendes-oceánban a két ott eddig elért legnagyobb mélységet találták: 7855 m. a 24° 49´ déli szélesség és 175° 7´ nyugati hosszuság és 8098 m. a 24° 37´ déli szélesség és 175° 8´ nyugati hosszuság alatt.
Investigator, angol, 1887-96. Mélységmérések a Bengáli-öbölben.
Thetis, amerikai, 1889., Stockton Lieutenant-Commander. Északi-jegestenger és a Bering-tenger.
National, német gőzös, Plankton-expedició az Atlanti-oceánon, 1889 nyarán, a tengerben élő organizmusok kifürkészére (Plankton). Vezető Hensen professzor; résztvevők Brandt, Dahl, Schütt, Krümmel és fischer professzorok.
Csernomorez, orosz, 1890., Szmirnov kapitány. Oceanogramfikus kutatások a Fekete-tengerben. Az expedició vezetője Spindler; részt vevők Wrangel E. F. báró és Andrusszov N. S.
Pola, osztrák, 1890., Mört kapitány. Oceanograpfikus kutatások a Jóni-tengerben. Részt vevők Grobben C., Marenzeller E., Luksch J. professzor, Natterer K.
